_

Líbiai menekültek – európai válaszok

Az Európai Unió számára egyre égetőbb problémát jelent az Észak-Afrikából érkező menekültek áradata. Vajon hogyan tudná az EU megfelelően kezelni ezt a kérdést?

A halálos áldozatok száma egyre nő, az EU hatékony válasza késik

Bár Federica Mogherini, az EU külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője május 8-án azt nyilatkozta, továbbra is bízik az ENSZ Biztonsági Tanácsának hozzájárulásában, amely szükséges az EU határozottabb líbiai szerepvállalásához, a diplomata szavai leginkább azt szimbolizálták, milyen mély tanácstalanság, illetve milyen illúziók is tapasztalhatók az Unióban azzal kapcsolatban, hogyan és miként is lenne megfékezhető az Észak-Afrika felől érkező migránsok tömege. A jelenség – nem függetlenül a közel 900 halálos áldozatot követelő április hajókatasztrófától – a média ingerküszöbét is elérte, és számos nyilatkozat látott napvilágot, egyik oldalról Európa kétszínűségéről, embertelenségéről, cinizmusáról, a másikon öngyilkos bevándorlási politikájáról beszélve. Az ideológiai hitviták azonban legtöbbször épp az alapvető problémákat kerülték el nagy óvatossággal, meglehetősen egyszerű tényezőkre redukálva le az egyébként bonyolult és összetett képletet.

Nem is „líbiai” menekültek?

Először is, a kiváltó okok kapcsán kevesen beszéltek arról, hogy miért is ugrott meg radikálisan a Líbiából menekülők száma. Az észak-afrikai országból útra kelők zöme ugyanis nem líbiai, hanem fekete-afrikai, esetleg szíriai, afgán, bangladesi vagy más, fejlődő világbeli ország állampolgára. Bár kétségtelen, hogy sokan a polgárháborús állapotok (szomálik, szudániak), a nélkülözés (csádiak, nigeriek, etiópok) vagy az elnyomó rezsimek (eritreaiak) – esetleg mindezek együtt – elől menekülnek, vagyis fizikai túlélésük biztosítása a céljuk, szép számmal vannak köztük olyanok is, akik egyszerűen a jobb élet reményében vágnak neki a viszontagságos utazásnak. Mindezt azért is fontos tisztáznunk, mert 1. a menekültek általában nem az adott országok legszegényebbjei közül kerülnek ki, ugyanis nekik esélyük sem lenne az embercsempészek által követelt díjak kifizetésére; 2. másrészt, mert magában a jelenségben nincs semmi újdonság: az adott államokból, térségekből – tekintettel évtizedes konfliktusaikra/szegénységükre – már korábban is százezrek igyekeztek elérni Európát. Egészen az arab tavasznak nevezett eseménysorig azonban az észak-afrikai rezsimek többé-kevésbé képesek voltak útját állni a menekültáradatnak. Nem véletlen, hogy 2011-ben Líbiában különféle becslések szerint két és félmillió külföldi munkavállaló jutott hatmillió helyi lakosra (igaz, jelentős részük a környező, Líbiával és életszínvonalával összehasonlítva szegényebb országokból, Tunéziából és Egyiptomból érkezett), akiknek egy része csak átmeneti tartózkodási helyként tekintett Kaddáfi országára. Mindezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert ezek alapján a 2014-ben bekövetkező változást – a migránsok számának radikális megugrását – nem Európától távoli konfliktusokban, hanem magában Líbiában kell keresnünk.

2011-ben, a líbiai polgárháború kitörésekor a Líbiában tartózkodó külföldiek egy része Európa felé menekült, ám a helyzet viszonylag gyors konszolidálásával úgy tűnt, Tripoli és az európai államok urai maradnak a helyzetnek. Ahhoz azonban, hogy ez így is maradjon, valóban fenntartható rendszert kellett volna kialakítani Észak-Afrikában. Ez azonban nem következett be, amelyben a nagy nemzetközi szervezeteknek – az ENSZ-nek, az Európai Uniónak, az Arab Ligának vagy az Afrikai Uniónak – legalább akkora szerepe volt, mint az egyes nagyhatalmaknak. Csakhogy míg a posztkonfliktusos stabilizáció és a líbiai államépítés elmulasztásának felelőssége egyaránt terheli a különféle szereplőket, az egyre inkább bukott állammá váló országból eredő problémák – afrikai szomszédai mellett – leginkább a közeli Európát fenyegetik.

Az embercsempész hálózatok hatékonyan működnek a gyenge líbiai központi hatalom miatt

Az elmúlt években leginkább két dolog okozta az EU felé irányuló menekülthullám ugrásszerű megnövekedését: egyrészt a csempészhálózatok elől működőképes központi hatalom hiányában minden akadály elhárult a Földközi-tenger déli partján; másrészt a különféle líbiai csoportok közti viszályok 2014 tavaszától ismét polgárháború-közeli állapotokat idéztek elő rendszeres összecsapásokkal a nagyobb városokban, ami menekülésre sarkallta az ott levő külföldieket.

Ezek alapján lefektethetjük, hogy a konfliktus kulcsa jelenleg a líbiai stabilizáció lenne: bár szép feladat véget vetni a szomáliai vagy a szudáni polgárháborúnak, vagy felszámolni a nélkülözést Etiópiában, rövidtávon ezektől nem várhatunk átütő eredményeket. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, a fennmaradó jövedelemkülönbségek automatikus szívóhatást fejtenek ki a fejlődő világból a fejlett világ felé. Nem kell messzire menni ennek napi megtapasztalásához, elegendő csak arra gondolni, a frissen felvett kelet-európai EU-tagállamokból – ahol meglehetősen messzi tapasztalat a polgárháború vagy a tömeges éhezés – milyen mértékben vándorol ki a lakosság a nyugati, fejlettebb országokba a magasabb jövedelmek csábításának engedve. A feladat tehát az lenne, hogy valamiként gátat szabjunk az Észak-Afrika felől érkező menekülteknek.

A legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy stabilizáljuk Líbiát. Ezt a lehetőséget azonban 2011 őszén az EU elmulasztotta. A mostanra kialakult helyzet – két, egymással háborúzó kormány, terjeszkedő Iszlám Állam, kudarcos ENSZ-tárgyalások – nem sok reménnyel kecsegtet: egy hatékony külső beavatkozás ma már több tízezres katonai szerepvállalást, több milliárd eurót, valamint hosszú távú elkötelezettséget igényelne. Mindez messze túlmutat az EU tagállamainak akaratán. Így óriási világmegváltó tervek helyett egyelőre már az is komoly eredménynek számítana, ha sikerülne legalább részben betömni azt a rést, amely Líbia szétesésével keletkezett.

Érdekel az EU válasza, a Triton és Mare Nostrum hadműveletek? Akkor kattints ide!

Marsai Viktor

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás