Hullajts egy könnyet Dél-Szudánért

Hamarosan megérkezhet Dél-Szudánba az ENSZ katonai erősítése, melynek legfőbb célja, hogy megpróbálja elejét venni a kialakult konfliktus további pusztításának. A fiatal állam sorsa nagymértékben függ a nemzetközi nyomásgyakorlástól, azonban a legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy képesek lesznek-e tárgyalóasztalhoz ülni a kialakult konfliktusban érdekelt vezetők.

Az olaj, mely éltet és romba dönt

Dél-Szudán a világ legfiatalabb állama, mely 2011-ben függetlenedett Szudántól. A frissen létrejött ország azonban csak jóindulattal nevezhető egy hagyományos értelemben vett államnak, ugyanis az ország szinte minden aspektusában súlyos megosztottságokkal bír. Ez a megosztottság azonban egyáltalán nem meglepő, hisz európai szemmel nézve szinte felfoghatatlanul sok, közel kétszáz etnikum él a körülbelül 8-9 milliós lélekszámú országban. Dél-Szudán a függetlenedése előtt is hosszú és véres polgárháborúk hazája volt, melyek a vallási és etnikai törésvonalak vagy az olajért folytatott küzdelem mentén alakultak ki, azonban ezek a konfliktusok többnyire az északi Szudánnal szemben jöttek létre. A mostani helyzet egy hagyományos etnikai ellentét kiéleződése politikai érdekek mentén, mely a többségi dinkákhoz tartozó elnök és egy kisebbségben lévő csoport, a nuerekhez tartozó alelnök között alakult ki.

A gazdaságilag teljesen elmaradott, szegény ország szinte teljes mértékben a területén található hatalmas olajmezők kitermelésétől függ. Dél-Szudán olajtermelése ebben az évben ismét növekedést produkált, így az ország idén naponta átlagosan 240 ezer hordó olajat termelt – azonban a kialakult háborús helyzet miatt az utóbbi hetekben fokozatosan csökken a kitermelt mennyiség. A kormány bevételeinek 98 százaléka ebből az iparágból származik, így tudják finanszírozni az egyes kiadásokat, valamint az állam teljes élelmiszerimportját. A legnagyobb olajmezők az ország északi tartományaiban összpontosulnak, a felettük való kontroll vegyesen oszlik meg az egymással vetélkedő etnikai csoportok között.

Az ország vezetését számos kritika éri az olajból származó bevételek körül kialakult korrupciógyanús ügyletei miatt. Ehhez hozzátartozik, hogy Dél-Szudán a Transparency International 2013-as korrupciós indexén a 175 vizsgált országból a 173. helyet szerezte meg, így csupán Szudán, Afganisztán, Észak-Korea és Szomália korruptabb országok nála. A mostani borzalmas helyzet is közvetetten az olajhoz és a korrupcióhoz vezethető vissza, ugyanis júliusban Salva Kiir, az SPLM (Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom) pártjának dinka származású elnöke menesztette Riek Maldart, nuer származású alelnökét. Maldar menesztésének közvetlen kiváltó oka valószínűleg Kiir hatalmának töretlenségének megőrzése lehetett, ugyanis az alelnök korábban nyilvánosan kritizálta az elnök korrupcióellenes és az egyre inkább tekintélyelvűvé váló politikáját, valamint véleménye szerint az olajból származó bevételeket igazságtalanul és önkényesen használták fel. Emellett Maldar a 2015-ös választásokon az elnöki székért is indulni akart, mely nyilvánvalóan Kiir pozicíióját veszélyeztette volna. A másik oldalon Salva Kiir a korábbi alelnökét puccskísérlet megszervezésével, valamint a kialakult etnikai tisztogatások közvetlen felelősének láttatja.

Kiterjedt konfliktus

December 15-én, Dél-Szudán fővárosában, a jubai elnöki palotában vette kezdetét a tömeges népirtás a dinkák és a nuerek között, mely kezdetben egy kisebb fegyveres konfrontáció volt az elnökhöz hű és a menesztett alelnök vezette felkelők között, mostanra pedig közel áll hozzá, hogy kiterjedt polgárháborúvá változzon. Salva Kiir puccskísérlettel vádolja a korábbi alelnököt és a hozzá hű katonákat, illetve korábbi tisztségviselőket, ezért legalább 11 olyan politikus ellen rendelt el letartóztatást, akiket júliusban Riek Maldarral együtt menesztett a kabinetből. Mindeközben Maldar tagadja, hogy bármiféle puccskísérletről lett volna szó, szerinte az elnök csupán így próbálja meg elhallgattatni a párton belüli politikai ellenfeleit.

A konfliktus pár nap alatt eszkalálódott, majd kiterjedt az ország tíz tartományának több mint felére. Folyamatosan érkeztek a hírek a brutális etnikai gyilkolásokról mindkét oldal részéről, a tömeges menekültekről és az országot rohamléptekkel elhagyó külföldi állampolgárokról. A felkelők elfoglalták az olajtermelés szempontjából kulcsfontosságú Bor és Bentiu városait, míg a kormányerők a helyszínen lévő újságírók és szemtanúk beszámolói alapján etnikai tisztogatásokat végeztek a nuer lakosság körében. A legfrissebb harcok jelenleg az ország északkeleti részében, egy másik fontos olajközpont, Malakal közelében alakultak ki

Regionális és nemzetközi lépések

Nemrég fejeződött be a Kenya fővárosában, Nairobiban megtartott találkozó az 1986-ban létrehozott kelet-afrikai regionális szervezet, a Kormányközi Fejlesztési Hatóság nyolc tagállamának vezetője között, mely a tegnapi hármas – dél-szudáni, kenyai és etióp – elnöki találkozót követte annak érdekében, hogy folytassák a háborús helyzet okozta problémák rendezését. A találkozón a dél-szudáni kormány beleegyezett a fegyveres harcok azonnali beszüntetésére, továbbá felszólították Riek Martart, a felkelők vezetőjét, hogy ő is cselekedjen hasonlóképpen. Martar azonban már korábban kijelentette, hogy mindaddig, ameddig nem engedik szabadon a börtönbe került hozzá hű vezető tisztségviselőket, nem fog tárgyalásokba kezdeni.

Eközben Kína, mint Dél-Szudán legnagyobb olajimportőre, több más érdekelt államhoz hasonlóan előbb evakuálta a térségben dolgozó munkásait, majd szakértőket küldött az országba, hogy elősegítse a minél előbbi békés állapotok visszaállítását.

A kialakult konfliktus talán a legjobban az Egyesült Államokat rázhatta meg, ugyanis a belháborút az amerikaik támogatását már hosszú ideje élvező politikusok robbantották ki, így az északi szomszédnak és a régi ellenségnek, Szudánnak valószínűleg semmilyen szerepe nem volt benne. Miután Dél-Szudán 2011-ben függetlenné vált, az amerikai politikusok megnyugodhattak a térség hosszú instabilitásának kérdése felől, valamint számos nemzetközi szakértő a régió békés és stabil fejlődésében bízott. Jelenleg azonban pont az ellenkezője kezd beigazolódni és egyre inkább úgy tűnik, hogy az USA ismét rossz emberek kezébe adta a vezetést. Korábban Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke katonai egységeket küldött a térségbe, hogy biztosítsák az amerikai követség munkatársainak, valamint az amerikai állampolgárok biztonságos evakuálását a háborús övezetből. „Itt Dél-Szudán jövője forog kockán és félő, hogy az etnikai erőszakkal Dél-Szudán ismét visszakerül múltja sötét időszakába” – nyilatkozott Obama a múlt hét folyamán a dél-szudáni helyzettel kapcsolatban.

„The White House bet on guerilla fighters changing their warring ways. Turns out it was a bad bat.” / „A Fehér Ház gerilla harcosokat támogatott, annak hiszemében, hogy háborús múltjukon változtatva új utat találnak. Kiderült, hogy ez rossz ötlet volt.” – Colum Lynch.

Az ENSZ jelenléte Dél-Szudánban

Az ENSZ dél-szudáni békefenntartó missziója, az UNMISS 2011. július 9. óta működik a térségben, tehát az ország megalakulásának kezdetétől fogva. A hétezer főből álló misszió célkitűzése a dél-szudáni békés állapotok fenntartása, a gazdasági fejlődés elősegítése, a civilek védelme, valamint a jog és a biztonság megőrzése voltak. A misszió vezetője a norvég Hilde Johnson.

A kialakult helyzet következtében és Ban Ki-mún, a világszervezet főtitkárának kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa december 24-én megszavazta az UNMISS misszió létszámának meghatározatlan időre történő megerősítését. Így 12500 katonai és 1323 főből álló rendőri egység fog szolgálatot teljesíteni a térségben, melyet más missziókból fognak áthelyezni a háborúval sújtott régióba. Emellett az ENSZ még aznap kiadott nyilatkozatában ítélte el a civilek elleni erőszakot, valamint nyomatékosan kérte a szemben álló feleket, hogy azonnali hatállyal tegyék le a fegyvereket és üljenek tárgyalóasztalhoz. „Az Egyesült Nemzetek Szervezete ki fog vizsgálni minden egyes bűntettet, melyet az emberi jogok ellen vétettek. A felelősök személyesen fognak felelni bűneikért. Tudniuk kell, hogy a világ figyel.” – mondta Ban Ki-mún e heti felszólalásában. Azonban hozzátette, hogy az ENSZ egymaga még a megnövelt erőkkel sem fogja tudni megoldani a konfliktust, így mindenképpen arra van szükség, hogy az egymással rivalizáló felek mihamarabb tárgyalóasztalhoz üljenek.

Tóth Dániel

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás