Bennszülötteket veszélyeztet az épülő gát

Etiópiában gomba módjára szaporodnak az épülő vízerőművek, melyekkel a kormánynak az a célja, hogy alternatív energiaforráshoz jusson az ország. A beruházások mértéke olyan nagy, hogy a megtermelt energia exportja akár a jelenleg kivitt kávé mennyiségét is meghaladhatja. Az építés alatt álló gátak azonban cseppet sem nevezhetők humánus megoldásnak, hiszen egyik napról a másikra elvághatják a folyók mentén élő bennszülött törzseket  megélhetési forrásuktól. A hivatalos szervek tiltakozása mellett már az internetes ellenállási mozgalom is megszerveződött.

„Azért a víz az úr…”

A víz a világ bármely pontján kincset ér, különösen igaz ez Afrikára. A napokban tartották meg Marseille-ben a VI. Víz Világfórumot, ahol az afrikai kontinens főszerepet játszott, s képviselői a víz fontosságát hangsúlyozták Afrika gazdasági és egészségügyi fejlődésében. Korábban a kormányok hezitáltak, ha a víz mint befektetési lehetőség jött szóba. Ez azonban mára megfordult, s felismerték, hogy egy ilyen üzlet jócskán megtérül: minden egyes vízbe invesztált dollár 4-12 dollárnyi nyereséget hoz, nem beszélve a pénzben nem mérhető profitról, mint például az egészség.

Az átlagos évi csapadékmennyiség Afrikában 800 mm környékére tehető, s bár a mennyiség valóban sokat számít, de ami egy ország számára a növekedés és prosperitás szempontjából a legfontosabb, az az előre látható vízkészlet. Így a szárazságok és áradások okozta károk egyaránt katasztrofális következménnyel járhatnak, ilyenekben pedig sajnos nincs hiány.

A Nílus mint a világ leghosszabb folyója tíz afrikai nemzetet szolgál ki: míg az ókorban az öntözéses földművelés alapja volt, manapság az energia-előállítás egyik eredője Afrika összes többi vízforrásával egyetemben. Az új szerepben tetszelgő víz kül- és belpolitikai csatározások központi szereplőjévé vált, s a folyókat a tőlük függésben lévő emberek megkérdezése nélkül próbálják meg kiszipolyozni.

Energia váltja fel a kávéexportot?

Az energiában szűkölködő Etiópia új taktikát alkalmaz, s az országnak a vízkészletét akarja felhasználni arra, hogy alternatív energiaforráshoz jusson. Több gát és vízerőmű építése folyik egyidejűleg az országban, többek között a Gibe III elnevezésű gáté, melyet az Omo folyón húznak fel. A kormány várakozásai szerint ez lesz a legnagyobb vízerőmű Afrikában, amely nem csupán megoldhatja az energiahiányt Etiópiában, hanem a gazdaságot is felpörgetheti. A gát alapjait már 2006-ban lefektették, s ha a munkálatok végül befejeződnek, 243 méteres magasságával ez lesz a világ legmagasabb ilyen jellegű építménye.

Szakértők úgy kalkulálnak, hogy a majdani erőmű megduplázhatja az ország energiakapacitását. Ilyen fejlesztések mellett érthető, hogy az etióp kormány elképzelése szerint nemsokára az energia válhat a legfontosabb exportcikké, melynek fő célpontja Dzsibuti, Szudán, Kenya és Eritrea lenne. Megfelelő áramhálózat kiépítése után azonban további országok, mint például Egyiptom, Jemen és több dél- és kelet-afrikai állam is hozzájuthatna az Etiópiában termelt energiához. A tervek szerint az energiaexport évente 300 millió eurót fog a konyhára hozni, ami túlszárnyalná a jelenleg legtöbb bevételt hozó kávékivitelt.

Valamit valamiért

A többletenergia kinyerésének azonban ára is van, hiszen a gát drámaian megváltoztathatja az Omo folyó vizének körforgását, s káros hatással lehet annak ökoszisztémájára, a benne élő állat- és növényvilágra, valamint a folyó mentén élő bennszülöttek mindennapjaira. Az UNESCO világörökségi kincsei közé tartozó Omo völgyének éves hozama ugyanis közel 200 ezer bennszülött megélhetését biztosítja. A folyó bő vize teszi számukra lehetővé a növénytermesztést és haszonállataik legeltetését, amit a gát megépítése nagyban veszélyeztet.

Az Omo folyó, mely 760 km hosszan kanyarog Etiópia déli területein, végül a Turkana-tóba torkollik, mely Földünk legnagyobb állandó sivatagi tava. Az állóvíz annak biológiai diverzitásával olyan oázis a kietlen sivatagi vidéken, mely 300 ezer ember és megannyi állatfaj számára nyújt menedéket. A vízerőmű felhúzása közvetetten ezeknek a halászatból és mezőgazdaságból élő lakosoknak a megélhetését is fenyegeti azzal, hogy a Turkana ökoszisztémáját az összeomlás szélére sodorja.

Úgy tűnik azonban, a kormány mindezt figyelmen kívül hagyja, hiszen legutóbb azt nyilatkozták, hogy a gátak építését folytatják, mivel ez nem csupán az ipar, hanem a nemzet érdeke is.

Nem lehet szó nélkül hagyni

Az évezredek óta kultúrák találkozási pontjának számító Omo folyó völgyéért az ENSZ is aggódik. Még múlt évben szólította fel az ENSZ Faji Diszkrimináció Felszámolásának Bizottsága (CERD) Etiópiát bizonyítékok felmutatására arról, hogy független szakértői vizsgálatot folytattak le az ügyben, és a térségben élő törzsek képviselőinek véleményét kikérték, velük megbeszéléseket folytattak.

Az ENSZ Világörökségi Bizottsága is panaszlevelet nyújtott be az etióp kormánynál, felszólítva őket a munkálatok azonnali felfüggesztésére. A gátat finanszírozó pénzügyi intézetektől pedig azt kérték, hogy fagyasszák be a támogatásaik folyósítását.

A gátépítés amellett, hogy több ENSZ-egyezményt sért, az etióp alkotmánnyal sem áll összhangban, hiszen az előírja az érintett közösségekkel való konzultációt, valamint információ biztosítását számukra a földjükön kivitelezett projektek várható következményeiről. Az érintettek képviselői tagadják, hogy ez megfelelő módon megtörtént volna.

Az építés alatt álló vízerőművek a civilek rosszallását is kiváltották, a bennszülöttek védelme érdekében petíciót is indítottak az interneten, amelyet eddig közel 19 ezren írtak alá virtuálisan. A honlapon egy hangzatos szlogennel – „Írd alá a petíciót egy ember okozta katasztrófa ellen” – próbálják minél több ember figyelmét felkelteni a gát megépítésének veszélyeire, hosszasan sorolva annak káros következményeit.

A korábban már említett negatív hatások mellett megemlítik, hogy a termékeny földek drasztikus csökkenése feszültséghez vezethet az itt élő közösségek között, amely gátat szabhat a békeépítési folyamatoknak. Ezen kívül az erőmű 150 km hosszú gyűjtőmedencéje kiváló táptalajt szolgáltat a szúnyogok szaporodásának, ami tovább növeli az afrikai kontinens rettegett betegségének, a maláriának az elterjedését.

A petíciót több NGO együttműködve indította útjára, céljuk a közvélemény felhívása mellett a nyugati donorokra és bankokra való nyomásgyakorlás, hogy azok ne adjanak több pénzt a gát megépítésére. Az egyik civil szervezet, az International Rivers munkatársa a Gibe III-t a legpusztítóbb gátnak nevezte azok közül, melyek építés alatt állnak Etiópia területén, valamint hozzátette, hogy a projekt a régió legsebezhetőbb lakóit ítéli éhezésre és viszálykodásra.

Egy pillantás az érintett törzsekre

Az Omo alsó folyásának völgyében élő törzsek már évszázadok óta élnek szimbiózisban a folyóval. Közülük az egyik legismertebb a nyangatom törzs, amelynek férfi tagjai az Omo vidékének legrettegettebb harcosai. Életben maradásuk érdekében haszonállatokat – főként zebut – tartanak, valamint kukoricát és dohányt termesztenek. Sokszor pedig arra kényszerülnek, hogy élet-halál harcot vívjanak egy-egy legelőért vagy vízforrásért. A szűkös készletekért folytatott küzdelmet nehezíti az a tény, hogy a törzs tagjainak száma az elmúlt években igencsak megnövekedett, ami elsősorban a svéd misszionáriusok egészségügy terén végzett munkájának köszönhető.

Bár az egyes törzsek között gyakoriak az összecsapások, a kereskedelem mégis szerves része kapcsolataiknak. Ez a nyangatom törzsről különösen elmondható, amelynek igen nagy a kereslete a murszi törzs nőtagjai által készített tarka edények iránt.

Dallos Sára

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás