A brazil elnököt is megégethetik az esőerdőt pusztító tüzek

Képek az esőerdőben tomboló tüzekről. A médiavihar, amely során a #AmazonIsBurning kiírásoktól visszhangzott a közösségi média. A “kakaskodás” Emmanuel Macron francia és Jair Bolsonaro brazil elnökök között, amikor is előbbi hazugnak nevezte brazil hivatali partnerét, aki erre gyarmatosítással vádolta Macront, továbbá elutasította a G7-ek 20 millió dolláros gyorssegélyét az erdőtüzek megfékezésére, hacsak a francia elnök vissza nem vonja kijelentéseit. Rendkívüli tíz nap volt ez Brazília számára. A füst függönyén át mindazonáltal két dolog egyértelmű: az, hogy Bolsonaro politikája módfelett romboló az amazonasi esőerdők szempontjából, valamint az, hogy a nemzetközi közösségnek sokkal finomabban kell közelítenie, ha meg akarja állítani.

A szélsőjobboldali nézeteket valló Jair Bolsonaro tavaly megnyerte a brazil elnökválasztást, amit részben a haldokló gazdaság fellendítésére, az erőszakos bűncselekmények kezelésére, valamint a korrupció elleni fellépésre tett ígéreteinek köszönhetett.

Bár a braziloknak nyilvánvalóan tetszett a radikális és nagyratörő politikus jövőről alkotott képe, a nemzetközi közösségben már akkor is megszólaltatta a vészharangokat például az, hogy Bolsonaro ki akarja vezetni Brazíliát a párizsi klímaegyezményből és az Amazonas esőerdő gazdasági kizsákmányolását támogatja, nem pedig a környezetvédelmet.

A beiktatása óta eltelt időben az elnök nem is vesztegette az időt: idén áprilisban közölte, hogy ellenőrzése alá akarja vonni országa környezetvédelmi politikáját, és kormánya már meg is kezdte a környezetvédelmi minisztérium, valamint a brazil környezetvédelmi szabályozó szervezet, az Ibama munkájának ellehetetlenítését. A minisztérium erdőgazdálkodási és fenntartható fejlődési osztályának tíz vezető beosztásából hat betöltetlen – áll a minisztérium honlapján.

Ezen intézkedéseken felbátorodva a területen tevékenykedő állattenyésztők, illegális fakitermelők és telepesek “beizzították láncfűrészeiket”. Brazília űrkutatási hivatala, az INPE adatai szerint az erdőirtás 67 százalékkal nőtt az év első hét hónapjában az előző év azonos időszakához képest. Bolsonaro ezt hazugságnak nevezte, majd elbocsátotta a hivatal igazgatóját, az erdőtüzekért pedig az NGO-kat tette felelőssé.

Porto Velho, 2019. augusztus 29.
Erdőtűz ellen küzdő tűzoltó az Amazonas-medencében, a brazíliai Rondonia szövetségi államban lévő Porto Velho közelében 2019. augusztus 28-án. Az Amazonas vidékén napok óta erdőtüzek pusztítanak. A Föld tüdejének is nevezett amazonasi esőerdő a legnagyobb a világon. Létfontosságú a szén-dioxid elnyelésében, ezáltal lassítja a globális felmelegedést. Hozzávetőleg egymillió őslakos és hárommillió növény- és állatfaj él a vidéken. A brazil kormány 44 ezer katonát és katonai repülőgépeket vet be a tomboló erdőtüzek megfékezése érdekében az Amazonas-medencében.
MTI/EPA-EFE/Joedson Alves

Bolsonaro megközelítését az előítélet és a nacionalizmus vezérli. “A gond az, hogy mély meggyőződéssel hiszi, hogy a környezetvédelem a baloldali világnézet része” – magyarázza a téma kapcsán Matias Spektor, a sao paulo-i Fundacao Getulio Vargas egyetem professzora.

A brazil fegyveres erők már régóta gondolják, hogy egyes kívülállóknak tervei vannak az Amazonas-szal, és hogy ezeket tovább kell fejleszteniük, vagy fennáll annak kockázata, hogy elveszítik. Nos, Bolsonaro kabinetjének tábornokai nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az Emmanuel Macron ellen intézett vagdalkozás mögött például az az elvárás, hogy egyesítse a brazilokat egy “közös ellenséggel” szemben. És ezért kell a világnak óvatosan eljárni.

Azért fontos leszögeznünk, hogy a brazil elnöknek néhány dologban igaza van. A hét legfejlettebb ipari országot tömörítő G7-csoport részéről például elég önkényes lépés volt, hogy Brazília meghívása nélkül vitatta meg az amazonasi esőerdőt pusztító tüzek problémáját. Ráadásul noha a nemzetközi közösségnek jogos érdeke az esőerdő megmentése, a terület nem az ő tulajdonuk.

Bolsonaro hazárdjátéka

Brazília a világ egyik legszigorúbb országa volt az erdőirtás ellenőrzése terén. 2005-től ezeknek köszönhetően drasztikusan lelassult az erdő pusztítása, nem sokkal később azonban az erőfeszítéseket aláásták a költségvetési megszorítások, most pedig Bolsonaro politikája.

Janushoz hasonlóan az ő kormánya is kétféle módon néz szembe ezzel a kérdéssel. A brazil diplomaták külföldön olyan országnak állítják be Brazíliát, amely elkötelezett az erdőirtás megállítása mellett. Odahaza az elnök azonban összekacsint azokkal, akik az erdőirtást végzik.

“A fő kérdés az, hogy hogyan lehet racionális vitára jutni arról, hogy tulajdonképpen mi is történik” – fogalmaz a témát ismerő egyik szakértő. “A modern brazil gazdák legalábbis ezt akarják” – teszi hozzá. Ők voltak azok, akik meggyőzték Bolsonarót, hogy ne vonja ki Brazíliát a párizsi klímaegyezményből,  valamint ne szüntesse meg a környezetvédelmi minisztériumot. A farmerek ugyanis félnek; egyrészt a fogyasztók bojkottjától, másrészt attól, hogy mi lesz, ha az elnök tevékenysége miatt nem valósul meg az EU és a Mercosur – a Dél-amerikai Közös Piac – közötti szabadkereskedelmi egyezmény (az Európai Unió részéről több tagállam is felvetette, hogy vétót emel a megállapodás ellen, ha a brazil kormány nem tesz hathatós lépéseket a tüzek megfékezése érdekében).

Valójában azonban mindkettőnek csak korlátozott hatása lenne. Szakértők megjegyzik, hogy Brazília 102 milliárd dolláros értékű mezőgazdasági exportjának 95 százaléka olyan árucikk, amely nem közvetlenül a fogyasztókhoz megy; 60 százalékát például kapásból Ázsiába exportálják. A “brazil márka” hírnevén mindazonáltal kétségkívül csorba esne.

Emellett Bolsonaro politikailag ingoványos talajon lavíroz. Noha nem szabad alábecsülni a brazil nacionalizmust (jó példa erre a fent említett nemzeti összefogás a francia elnökkel szemben), a brazilok többsége igenis aggódik az éghajlatváltozás miatt. Az elmúlt időszakban éppen ezért Rio de Janeiróban és Sao Paoloban is több ezer fős tüntetéseken követelték Amazónia megmentését – ezek azok az emberek, akik segítettek az elnöknek hatalomra jutni.

Forrás: The Economist / Kitekintő