Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Hongkong egy hatalmas mesterséges sziget-komplexumot tervez felépíteni, hogy orvosolja az itt uralkodó borzalmas lakáshelyzetet.
A hongkongi lakosok kevesebb lakótérrel rendelkeznek, mint a bármely más nagyvárosban élők: átlagosan 15 négyzetméter jut fejenként. Ez alig kétszerese a standard hongkongi börtöncellák méretének. A városállam emellett a világ legdrágább ingatlanpiaca. A lakások átlagára körülbelül 1,2 millió dollár – ez mintegy 40 százalékkal magasabb, mint a legközelebbi versenyző esetében, azaz Szingapúrban.
Az igazat megvallva, a hongkongiak 45 százaléka kormányzati lakásban él, azonban ahhoz, hogy valaki ilyen ingatlanhoz jusson, az átlagos várakozási idő öt és fél év.
Carrie Lam hongkongi kormányzó felismerte a problémát, aminek orvoslására a tavaly bemutatott, Lantau Tomorrow Vision elnevezésű nagyszabású projektet javasolta, amely egy 17 négyzetkilométeres területet érintene Lantau partjainál – ez Hongkong legnagyobb szigete. Ez körülbelül ötszöröse a New York-i Central Park területének, egyben a város által valaha javasolt legnagyobb infrastrukturális projekt.
A mesterséges szigetekre tervezett lakásokban 1,1 millió embert tudnának elhelyezni, azaz a jelenlegi népesség nagyjából egyheted részét. Az új lakások nagyobbak lennének, és 70 százalékuk kormányzati lenne.
A hongkongi parlament május 25-én jóváhagyta a megvalósíthatósági tanulmány elindítását, azonban a munkálatokat 2025-ig valószínűleg nem kezdik meg.
Tisztviselők szerint a projekt becsült költsége – beleértve a közlekedési kapcsolatok kiépítésének árát – legalább 80 milliárd dollárra rúg majd. Ez Hongkong költségvetési tartalékainak több mint felével egyenlő. A kormányzat, amely egy szakértői testület jelentésére hivatkozik, azt mondja, hogy az értékesítés később megtéríti az infrastruktúra kiépítésével kapcsolatos kezdeti költségek egészét.
Az elképzelés az, hogy az új terület egy részét “üzleti negyeddé” alakítják, amelyet a multinacionális vállalatok “globális központjaként” fognak használni. A tisztviselők remélik, hogy a lépéssel több százezer új munkahelyet hoznak létre, valamint rengeteg adóbevételre tesznek szert.
A közvélemény megosztott
A kormány által mintegy 3000 fő részvételével készített felmérésben a válaszadók közel 60 százaléka támogatta a Lantau keleti partjához tervezett mesterséges szigetek felépítését. Azonban sokan aggódnak a projekt költségei és környezeti hatásai miatt. Nem sokkal azután, hogy Lam bejelentette az elképzelést, több ezer ember vonult utcára, hogy tiltakozzon a projekt megvalósítása ellen. Az aktivisták azt mondják, hogy további demonstrációkat terveznek.
Chu Hoi-dick, egy olyan törvényhozó, aki már a megvalósíthatósági tanulmány elvégzését is ellenezte (amely egyébként várhatóan körülbelül 550 millió dollárba kerül majd), egyetért azzal, hogy a kormánynak többet kell tennie annak érdekében, hogy növelje a lakáskínálatot. Szerinte azonban léteznek erre olcsóbb megoldások is: például a régi ipari területek fejlesztése. Chu-t “egyáltalán nem győzték meg” a hivatalos pénzügyi előrejelzések, amelyek magától értetődőnek veszik, hogy a földárak továbbra is emelkedni fognak.
Emellett márciusban hét helyi természetvédelmi csoport is felszólította a kormányt, hogy mondjon le a tervéről. Legfőbb indokuk az volt, hogy a projekt nagy valószínűséggel tovább pusztítja majd a veszélyeztetett tengeri állatok populációit – ilyen például a környező vizekben őshonos rózsaszín delfin, amelyből mára mindössze néhány példány maradt. Debbie Chan, az egyik csoport, a Save Lantau Alliance önkéntese azt mondja, hogy a kormány gyakran hangot ad környezettudatosságának, azonban nem figyel arra, hogy az infrastrukturális projektjei milyen hatással vannak az élővilágra.
Mindazonáltal nem valószínű, hogy ezek az aggodalmak megállítják Carrie Lamot. Wu Chi-wai, egy másik törvényhozó, aki a megvalósíthatósági tanulmány ellen szavazott, azt mondta a téma kapcsán: ő még soha nem találkozott olyan, a kormány által megrendelt tanulmánnyal, amelyben azt állapították meg, hogy a projekt nem működőképes.
- Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: The Economist
