Izrael és a Hamász se veled, se nélküled kapcsolata

Csakúgy mint a politika, a háború is furcsa szövetségeket és ellenségeket eredményezhet. Úgy tűnik, Izrael és a Gázai övezetet uraló iszlamista Hamász terrorszervezet viszonyára mindkettő ráillik.

Izrael jelenlegi kapcsolata a Hamásszal igencsak viharosnak mondható. A múlt héten ugyanis a csoport több ízben is rakétákat lőtt ki Tel-Aviv irányába, amire válaszul az izraeli légierő ellencsapásokat indított az övezetben. Katonai szakértők szerint Izrael még soha nem volt ilyen közel egy olyan átfogó, Gázai övezet elleni hadművelethez, mint amely legutóbb 2014-ben az ötven napig tartó Erős Szikla hadművelet volt.

Emellett a hétvégén palesztin tüntetéssorozat indult a határ mentén: szombaton palesztinok ezrei vonultak a gázai-izraeli határhoz a Hazatérés menete első évfordulóján, és összecsaptak izraeli katonákkal.

Mindazonáltal bármi is lesz a fokozódó konfliktus kimenetele, ez nem fogja aláásni a Hamász és az izraeli kormány között kialakult kíváncsi, társfüggő kapcsolatot – különösen addig, amíg Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök hatalmon van. Ez a két kulcsfontosságú közel-keleti szereplő ugyanis bár megvetik egymást, mégis egymástól függenek, és éppen emiatt gyakorlati okokból kifolyólag már régóta együttműködnek. Egyes kérdésekben még egyet is értenek – például abban, hogy egyiptomi közvetítéssel próbálnak tető alá hozni egy tartós tűzszünetet -, azonban azt nem hajlandók elismerni, hogy szükségük van egymásra.

Furcsa pár

Amióta csak létezik, a Hamász meglepően funkcionális kapcsolatot tart fenn Izraellel. Az 1970-es években, még a szervezet alapítása előtt, Izrael úgy vélte, hogy a palesztin iszlám csoportok megfelelő ellensúlyt teremthetnek Fatah-hal, azaz a világi, forradalmi és (abban az időben) erőszakos politikai párttal szemben, amely a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) uralta. A Fatah megfékezése érdekében Izrael elég nagy szabadságot adott ezeknek a csoportoknak – köztük a Hamász előfutárainak – Gázában.

Az 1970-es években a növekedés érdekében a gázai iszlamistáknak szükségük volt Izrael jóváhagyására. 1987 óta azonban, amikor a Hamász önálló szervezetté vált, a csoport ideológiai legitimitása azon nyugodott, hogy állítólagos küzdelmet folytat a zsidó állammal. Ez a paradoxon mind a mai napig folytatódott, azzal a hozzáadott iróniával, hogy a Hamász túlélése, amely 2007 óta irányítja a Gázai övezetet, nagymértékben függ Izraeltől és Egyiptomtól. Ez a két ország határozza ugyanis meg, hogy engedélyezik-e a katari segélyek szállítását Gázába, mennyi villamos energiát biztosítanak a helyi hálózatnak, valamint hogy a gázai halászok mennyire messzire hajózhatnak ki. Röviden: ők döntik el, hogy mit lehet és mit nem.

A Hamász egyrészt arra használja rakétaarzenálját, hogy megőrizze tekintélyét az övezetben az Izrael elleni fegyveres küzdelem során, másrészt pedig arra próbálja kényszeríteni Izraelt, hogy rendszeres gazdasági engedményeket tegyen. Az ellenőrzött eszkaláció alkalmazásával a csoport arra törekszik, hogy emlékeztesse Izraelt: Gáza továbbra is fenyegetés marad, kivéve, ha a zsidó állam eleget tesz bizonyos követelményeknek, beleértve az infrastruktúra fejlesztését, a foglyok szabadon bocsátását, valamint az áruk és az emberek be- és kilépésére vonatkozó korlátozások érdemleges feloldását.

A Hamász azonban vékony jégen táncol: anélkül akar nyomást gyakorolni Izraelre, hogy masszív katonai választ váltana ki. Ezért tehát amellett, hogy harcol ellene, a csoport kénytelen együttműködni Izraellel, amely számára ugyanakkor a keserű valóság az, hogy a Hamász terrorcselekedetei és a palesztinok radikalizálására irányuló erőfeszítései ellenére a csoport a legkevésbé rossz alternatíva az övezet vezetésére. Az eredmény pedig a jelenlegi dinamika: a konfrontációval kevert alkalmazkodás.

Izrael, 2019. március 29.
Izraeli tüzér a Gázai övezet határára vezényelt harcokcsik egyikén 2019. március 29-én, a hétvégi palesztin tüntetéssorozat kezdetén. A Gázai övezetet uraló Hamász palesztin radikális iszlamista szervezet másnapra, a tüntetések kezdetének első évfordulójára tömegdemonstrációt szervezett a határvonalhoz, ahol három izraeli hadosztály és kétszáz mesterlövész várja az esetleges határsértőket.
MTI/EPA/Atef Szafadi

Legjobb barátok

Időről időre úgy tűnik, hogy Izrael és a Hamász érdekelt egy-egy hosszabb távú megállapodás elérésében. 2018 májusában például az izraeli hírszerzés arról tájékoztatta az ország politikai vezetését, hogy a szervezet, amelynek szembe kell néznie a Gázai térség romló gazdasági körülményeivel, nyitott volt egy hosszabb tűzszünet megkötésére az izraeli blokád enyhítéséért, a Hamász-foglyok szabadon bocsátásáért, valamint az övezet infrastruktúrájának fejlesztéséért cserébe. Múlt héten pedig olyan hírek kaptak szárnyra, miszerint Izrael (egyiptomi közvetítéssel) engedményeket ajánlott fel azért cserébe, hogy a Hamász garantálja: nem hagyja, hogy a hétvégén zajló tüntetések erőszakossá váljanak.

Az, hogy mindkét fél rendszeresen kísérel meg ilyen megállapodásokat, azt mutatja, hogy rájöttek: a másik feletti totális győzelem valószínűtlen, vagy legalábbis elfogadhatatlanul költséges. A Hamász tudja, hogy de facto elfogadásra van szüksége Izrael részéről annak biztosítására, hogy uralkodhasson Gáza felett, valamint hogy megszüntesse a nép haragját a szörnyű életkörülmények miatt. Emellett azt is tudja, hogy nem képes legyőzni az izraeli hadsereget, illetve hogy jó kapcsolatot kell fenntartania Egyiptommal is, amely a kritikus fontosságú Rafah átkelőt uralja, és most szorosan együttműködik Izraellel, hogy megpróbálja megakadályozni a helyzet eszkalálódását.

Izrael pedig, különösen Netanjahu alatt, kockázatkerülő volt. Az is biztos, hogy a két hét múlva esedékes parlamenti választások miatt az izraeli vezetésnek nem áll szándékában a 2014-eshez hasonló hadműveletet indítani.

Mindazonáltal a tény, hogy a két fél mindeddig nem tudott elfogadni egy tartós megállapodást, azt mutatja, hogy a maguk módján mindketten elégedettek a status quo-val. Netanjahu számára a Hamász valószínűleg a legkevésbé rossz választás Gázában: bár az izraeliek aggódnak a Hamász Iránnal fenntartott kapcsolatai, illetve amiatt, hogy a szervezet bármikor képes rakétát indítani az ország területére, Izraelnek nincs más lehetősége.

Gáza izraeli visszafoglalása ugyanis túl költséges lenne, ráadásul az egyiptomiak sem vállalnak felelősséget a területért. Emellett a Hamász megsemmisítése olyan vákuumot hozna létre, amelyet még nála is veszélyesebb dzsihadista csoportok töltenének be, beleértve az Iszlám Állammal szimpatizáló szervezeteket, amelyek jelenleg az egyiptomi Sínai-félszigeten tevékenykednek.

A Hamász ráadásul politikai szempontból is “hasznos”: könnyű célpontot szolgáltat az izraeli propagandának, ugyanakkor hajlandó tárgyalni – akár Egyiptomon, akár az ENSZ-en keresztül, akár (esetenként) közvetlenül.

Forrás: Foreign Affairs / Kitekintő

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »