LatinEast II: a pink tide és posztszocialista országok közös nevezői

Idén második alkalommal rendezte meg a Karl Polányi Center for Global Studies a LatinEast konferenciát, amely a Latin-Amerikát és Kelet-Európát strukturálisan összehasonlító tudományok úttörő szerepet betöltő szakmai találkozója.

Amikor Latin-Amerikára nézünk, akkor megláthatjuk a jövőnket: a szakértők szerint a hírekből és a társadalmi folyamatokból sokszor lehet következtetni a tendenciákra és a kelet-európai országok tanulhatnak a latin-amerikai példákból.

Az első LatinEast konferencián a fogalmak pontosításáról volt szó és alapos képet kaptunk a terület geopolitikai elhelyezkedéséről, a hasonló tendenciákról, a diákmozgalmakról és a nemzetközi kapcsolatokról, bevándorlás-politikáról.

Idén a hat szekcióra tagolt konferencián többször is felmerült az a kérdés, hogy relevánsak-e a Latin-Amerikában látott állami szerepvállalással kapcsolatos és gazdasági modellek számunkra, Kelet-Európában – a kérdésekre különböző véleményekkel feleltek az előadók. Azt a következtetést lehetett levonni, hogy a latin-amerikai és kelet-európai országokban sokszor az eltérő röppályák és történelmi meghatározottságok ellenére sokszor játszódnak le egymásra rímelő folyamatok a pink tide és posztszocializmus országaiban. Az előadók több tudományág felől közelítve, szociológiai, közgazdaságtani és nemzetközi tanulmányok keresztmetszetében mutatták be kutatási témájukat. Greskovits Béla (Central European University) első előadóként módszertani szempontból vázolta Latin-Amerika és Kelet-Európa komparatív elemzését.

A hazai doktoranduszok és fiatal kutatók mellett idén külföldi előadók is részt vettek a konferencián. Aldo Madariaga (Max Planck Institute for the Study of Societies) a neoliberializmusról beszélt, Julia Buxton (Central European University) a kábítószer-kereskedelem és a nemzeti drogpolitikákról adott elő. Deák Máté globális horizontot vázolt fel, amelyben Kína stratégiai nézőpontjából mutatta be a két régiót, így Latin-Amerika és Kelet-Európa lehetőségei egy harmadik politikai tényező függvényében körvonalazódtak. Nagy Sándor Gyula a Chile és Bolívia közti határról és a Nemzetközi Bíróságról (ICJ), Balogh Lilla az EU és a CELAC együttműködéséről beszélt a társadalmi felelősségvállalás témájában.

Zolcsák Attila Chilét és Magyarországot vizsgálta a diktatúrából való átmenetek és a piacgazdasági átalakulás szempontjából, Vogel Dávid pedig Brazília és Magyarország hasonló tendenciát kirajzoló demokratikus átalakulását hasonlította össze. James Mark (University of Exeter) és Tolmár Bálint a munkaerő-cseréről készítettek esettanulmányt: a kubai szövőnők az ötvenes években érkeztek Magyarországra, Kubába pedig hazánkból küldtek közgazdászokat. Ugyanennek a problémának egy tágabb vetületét vizsgálta Soltész Béla a migrációról tartott előadása, valamint Rácz Judit prezentációja, ami az elmúlt szűk egy évtizedre fókuszálva az állami szerepvállalás és a gazdasági fejlődés kapcsolatáról szólt Brazília kapcsán.

A konferencia interaktív kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelynek témája a diákélet, a Latin-Amerika tanulmányok, valamint a cserediák lehetőségek Kelet-Európa és Latin-Amerika között. A LatinEast szervezője, Soltész Béla, aki tavalyi konferencia óta másodszor is körbeutazta Dél-Amerikát, Deák Mátéval a hagyományt teremtő Ibero-Amerika Hét szervezőjével, valamint Henry Dias Alves, brazil egyetemista cserediákkal beszélgetett, aki Rio de Janeiróból érkezett Budapestre műszaki tanulmányainak folytatása érdekében.

Szervező: Soltész Béla és a Karl Polányi Center for Global Studies

Moderátorok: Melegh Attila, Endrényi Gábor, Szilágyi Judit Ágnes