John Garang halála és az örök kérdés: baleset vagy merénylet?

A mai napig nincs mindenki által elfogadott magyarázat arra, hogyan lelte halálát a karizmatikus dél-szudáni vezető.

Valószínűleg az Afrikát ismerők többsége számára nem nagyon kell bemutatni John Garang de Mabiort, aki 1983 és 2005 között a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) vezéreként a dél-szudáni állam történetének egyik legfontosabb, legkarizmatikusabb személye volt és a több mint 20 éven át zajló második szudáni polgárháború eredményeként neki köszönhető a ma a nagy elődöt megcsúfolni látszó politikai elittel káoszba süllyedt Dél-Szudán függetlensége (Garang volt az, aki katonatisztként 500 dezertőrt ment megfegyelmezni, de 22 évig nem tért vissza – ahogy a mondás tartja).

A továbbiakban ne is szaporítsuk a szót Garang munkásságának bemutatásával, hiszen egyrészt akinek van fogalma Szudánról, az el tudja nagyjából helyezni Garang tetteit az időskálán, másrészt pedig a hatalmas információtengerben igen könnyen fellelhetőek rövid önéletrajzok és bemutatások a politikus-lázadó vezérről. Ebben a posztban most legyen inkább szó arról, amire július 30-án a világ legfiatalabb állama a Mártírok Napja nemzeti ünnep keretében emlékezik, azaz John Garang 2005. július 30-án történt rejtélyes repülőgép-balesetéről, amely valószínűleg teljes egészében megváltoztatta a történelem kerekének forgását, hiszen ne legyenek kétségeink, a sok millió dél-szudáni által istenként tisztelt Garang irányításával egészen más Dél-Szudánt ismernénk most (az SPLA szinte azonnal összeült egy válságtanácskozásra New Kushban, ahol megválasztották a mostani béketárgyalásokon igencsak ellenséges politikát folytató Salva Kiirt, mint új vezetőt). 

A Garang által elég sokszor sikeresen nem észak- illetve arabellenesnek beállított második szudáni polgárháború végét több tucat próbálkozás után végül a 2005 januárjában aláírt nairobi békepaktum jelentette (ezután lett szudáni alelnök is John Garang), amelyben egyébként a 2011-es függetlenségi népszavazás alapjait is lefektették a felek. A sokak szemében lehetséges dél-szudáni elnökként (korábban egyébként sokan még az egységes Szudán elnökeként is el tudták volna képzelni, északon és délen egyaránt) megjelenő ám sokak által diktatórikusnak tartott Garang végül azonban nem tudta betölteni a neki szánt szerepeket, hiszen 2005. július 30-án élete tragikus módon végetért. Az ugandai Rwakiturából igyekezett hazafelé, ahol korábban régi barátjával és szövetségesével, Yoweri Museveni ugandai elnökkel tárgyalt (a mai napig nem tudni, hogy miről), amikor helikoptere eltűnt a radarok képernyőjéről – balszerencséjére titkos úton járt, tehát hivatalosan senki nem tudta, hogy éppen azon a helikopteren ül.

Elég sokáig téves és megtévesztő információk keringtek az eseményekről, de pár nappal eltűnése után bejelentették hivatalosan is, hogy a Garangot szállító MI-172-es ugandai elnöki helikopter egy New Kush melletti hegységben lezuhant a rossz látási viszonyok miatt és a politikus életét veszítette. A mai napig nem lehet tudni, hogy a helikopter ténylegesen repülési gondok miatt zuhant le vagy a politikust eltették láb alól, annyi bizonyos, hogy ahány fél, annyi vélemény, az SPLM (Dél-Szudáni Felszabadítási Mozgalom) és a kartúmi kormányzat mindig is egymást vádolta a merénylettel, az ugandai kormány pedig csak annyit nyilatkozott anno, hogy nem zárható ki a merénylet lehetősége sem – arról pedig ne is beszéljünk, hogy micsoda írások keringenek az interneten.

És nehogy azt higgyük, hogy kizárólag Kartúmnak lettek volna okai Garang eltávolítására, sokan úgy vélik, hogy olyan, az SPLM-SPLA berkein belüli belső harc áldozata lehetett, amelyben maga Salva Kiir is érintett volt. Itt most az ún. rumbeki-krízisről van szó, amely 2004. novemberének végén zajlott az SPLM rumbeki közgyűlésén, a békekötést megelőzően már felfokozott hangulatban és a koncon való marakodás első jeleivel. Ezen a gyűlésen elvileg arról próbáltak megegyezni az SPLM berkein belül, hogy Salva Kiir korábbi eltávolítása a párthelyettesi pozícióból igazából nem hatalmi leszámolás, hanem logikus és magyarázható lépés volt csupán és megpróbálták egységes mederbe terelni az elég széles spektrumon mozgó elképzeléseket a mozgalom jövőjéről.

Kartúm lehetséges szerepe valószínűleg sokak számára a legelfogadhatóbb magyarázat, annál is inkább, mert Garang sosem adta fel egy egységes, új Szudánról szóló álmát, amelyben észak és dél békében élhet, ráadásul ezt az álmát és alelnöki pozícióját meglepő módon még az északi lakosság jelentős része is jól fogadta – na de valószínűleg a kartúmi kormányzat egyes szélsőséges elemei számára ez nem volt igazán pozitív, hiszen egy délről érkezett fekete politikus felemelkedése mindent megváltoztatott volna, amely a korábbi évtizedek során megszilárdulni látszott sokak nagy örömére.

A hivatalos álláspont mindenesetre az, amelyet a nemzetközi szakértők segítségével az ugandai-szudáni vizsgálóbizottság tett közzé, azaz Garang halálát a helikopter pilótájának a rossz időjárási körülmények között hozott rossz döntései okozták, de ezt újságcikkek sorozatában cáfolták meg független szakértők, hangsúlyozva, hogy ha ténylegesen ilyen hiba lett volna a baleset hátterében, akkor a magyarázatot Ugandában kell keresni, ahonnan a helikopterbe épített robotpilótát irányítani tudták – meg egyáltalán, miért engedték a késő esti órákban felszállni a gépet, amikor az előírások ezt nem tették volna lehetővé. Szóval összeesküvés-elméletek vannak, alapvetően három lehetséges magyarázat is van, de hogy ezek közül melyik az igazság, azt senki nem fogja már megtudni soha.