Jogi csiszolásra vár az EU csatlakozása az emberi jogi egyezményhez

Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) való csatlakozásáról szóló megállapodás-tervezete több ponton is figyelmen kívül hagyja az uniós jogot – állapítja meg az Európai Bíróság csütörtökön hozott ítélete. A csatlakozás a jelenlegi tervezet mellett azzal járna, hogy minden tagállamnak kötelessége lenne ellenőrizni az alapvető jogok más uniós tagállamokban való tiszteletben tartását, ami a Bíróság szerint túllép az uniós jog keretein.

„Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE-hez) történő csatlakozására irányuló megállapodás-tervezete nem egyeztethető össze az uniós jog rendelkezéseivel” – erre a kategorikus megállapításra jutott csütörtökön hozott döntésében az Európai Bíróság, amelyet az Európai Bizottság kért fel még 2013 júliusában az EU, mint intézmény és szervezet csatlakozásáról szóló megállapodás-tervezet uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára.

Mint a Bíróság indoklásából is kiderül, a luxemburgi taláros testület egy sor területen aggályosnak és az uniós joggal összeférhetetlennek tartja a megállapodás tervezetét. Az Európai Bizottság szóvivője első reagálásában közölte, hogy tiszteletben tartják az Európai Bíróság véleményét, és a testület jogászai most legapróbb részleteiben is áttanulmányozzák az ítéletet, ami „fontos jogi szempontokat vet fel”. A szóvivő ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a Lisszaboni Szerződés kötelezővé tette az EU számára a csatlakozást az emberi jogi egyezményhez.

Ítéletének indoklásában az Európai Bíróság is emlékeztet rá, hogy a Lisszaboni Szerződés módosította az EU-Szerződés 6. cikkét, amely most már előírja egyrészt azt, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az EJEE biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei, másrészt pedig azt, hogy az Unió csatlakozik az egyezményhez.

A (8). Jegyzőkönyv ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a csatlakozásra irányuló megállapodásnak meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, így rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről, valamint biztosítania kell, hogy a csatlakozás ne érintse az Unió, sem az Unió intézményeinek hatásköreit.

A Bíróság – miután emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés megoldotta az Unió EJEE-hez való csatlakozására szolgáló jogalap hiányának problémáját – kiemeli, hogy mivel az Unió nem tekinthető államnak, e csatlakozásnak tekintetbe kell vennie az uniós jog sajátos jellemzőit, amit pontosan azok a feltételek követelnek meg, amelyeket maguk a Szerződések támasztottak a csatlakozással kapcsolatban.

A Bíróság legelőször is megjegyzi, hogy a csatlakozással az EJEE – az Unió által kötött többi nemzetközi megállapodáshoz hasonlóan – kötné az uniós intézményeket és a tagállamokat, és ezért az uniós jog szerves részévé válna. Ebben az esetben az Unió – az összes többi szerződő félhez hasonlóan – külső ellenőrzés alá kerülne, amelynek tárgya az EJEE-ben foglalt jogok és szabadságok tiszteletben tartása. Így az Unió és intézményei az ezen egyezményben foglalt ellenőrzési mechanizmusok, és különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) határozatai és ítéletei alá lennének rendelve.

A taláros testület rámutat, hogy mivel az EJEE lehetőséget ad a szerződő felek számára, hogy az egyezményben biztosítottnál magasabb védelmi szintet írjanak elő, biztosítani kell az egyezmény és az Alapvető Jogi Charta közötti összhangot. Amikor ugyanis a Chartában elismert jogok megfelelnek az EJEE-ben biztosított jogoknak, az EJEE által a tagállamok számára biztosított lehetőségnek arra kell korlátozódnia, ami a Chartában foglalt védelmi szint, valamint az uniós jog elsőbbsége, egységessége és hatékonysága veszélyeztetésének elkerüléséhez szükséges. A Bíróság megállapítja, hogy a megállapodás-tervezet egyetlen rendelkezése sem irányul ezen összhang biztosítására.

Az ítélet azt is megállapítja, hogy a megállapodás tervezetében alkalmazott azon megközelítésmód, amely az Uniót egy államhoz hasonítja, és az összes többi szerződő fél szerepével minden ponton megegyező szerepet tart fenn a számára, pontosan az Unió önmagában rejlő jellegét nem veszi figyelembe.

E megközelítésmód különösen figyelmen kívül hagyja azt, hogy a tagállamok – azokon a területeken, ahol az Unióra hatásköröket ruháztak – elfogadták, hogy a közöttük lévő kapcsolatokat az uniós jog szabályozza, kizárva minden más jogot. Ha az Uniót és a tagállamokat szerződő feleknek kellene tekinteni nemcsak az azon szerződő felekkel fennálló viszonyaikban, amelyek nem uniós tagállamok, hanem az egymás közötti viszonyaikban is, az EJEE azt követelné meg mindegyik tagállamtól, hogy ellenőrizze az alapvető jogok más tagállamok általi tiszteletben tartását, noha az uniós jog a kölcsönös bizalmat írja elő e tagállamok között.

E körülmények között a Bíróság szerint a csatlakozás alkalmas az Unió alapjául szolgáló egyensúly, valamint az uniós jog autonómiájának veszélyeztetésére. Márpedig a megállapodás-tervezet semmit nem ír elő e következmény elkerülése érdekében.

Ezt követően a Bíróság emlékeztet arra, hogy az EU működéséről szóló szerződés (EUM) előírja, hogy a tagállamok vállalják, hogy a Szerződések értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag a Szerződésekben előírt eljárások útján rendezik.

Amennyiben tehát az uniós jog érintett, az Európai Bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik minden, a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és az Unió közötti, az EJEE tiszteletben tartásának tárgyában indult jogvita elbírálására.

Az, hogy a megállapodás tervezete szerint a Bíróság előtti eljárások nem minősülnek olyan vitarendezési módnak, amelyről a szerződő felek az EJEE értelmében lemondtak, nem elegendő a Bíróság kizárólagos hatáskörének megőrzéséhez. A megállapodás-tervezet ugyanis fenntartja azt a lehetőséget, hogy az Unió vagy a tagállamok az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB-hez) fordulhassanak egy olyan kérelemmel, amelynek tárgya az EJEE-nek valamely tagállam, illetve az Unió általi, az uniós joggal kapcsolatos állítólagos megsértése. Az ilyen lehetőségnek még a létezése is sérti az EUM-Szerződés követelményeit.

Végül a Bíróság az uniós jognak a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) területén végzett bírósági felülvizsgálat tekintetében fennálló sajátos jellemzőit elemzi. Kiemeli, hogy az uniós jog jelen állapotában a KKBP keretében elfogadott bizonyos jogi aktusok kívül esnek a Bíróság felülvizsgálatán. Ez a helyzet a Bíróság hatásköreinek a Szerződésekben előírt rendszeréből fakad, és mint olyan, kizárólag az uniós jog tekintetében igazolható.

A megállapodás-tervezetben foglaltak szerinti csatlakozás miatt azonban az EJEB jogosult lenne arról határozni, hogy megfelelnek-e az EJEE-nek bizonyos, a KKBP keretében meghozott jogi aktusok, fellépések vagy mulasztások, és különösen azok, amelyek tekintetében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a jogszerűségnek az alapvető jogok szempontjából történő felülvizsgálatára. E helyzetben kizárólag egy Unión kívüli szervre lenne bízva az említett uniós jogi aktusoknak, fellépéseknek vagy mulasztásoknak az EJEE-ben biztosított jogok tiszteletben tartása tekintetében való kizárólagos bírósági felülvizsgálata.

Következésképpen a megállapodás tervezete nem tartja tiszteletben az uniós jognak az Unió jogi aktusai, fellépései és mulasztásai bírósági felülvizsgálata tekintetében a KKBP területén fennálló sajátos jellemzőit.