A szerb média még mindig a kilencvenes évek bűvöletében él

Etnikai előítéletek és elfogultság hatja át a belföldön zajló, háborús bűnöket vizsgáló bírósági eljárásokról szóló tudósításokat – többek között erre is fény derül a Belgrádi Humanitárius Jogi Központ nemrég napvilágra került jelentésében. A tanulmány („Media Discourses on War Crime Trials in Serbia”, 2003-2013) szerzője, a BalkanInsight.com által megszólaltatott Katarina Ristić szerint azonban ez pusztán még csak a jéghegy csúcsa.

A vizsgált tíz év során fokozatosan olyan nyelvezet fejlődött ki az elektronikus és a nyomtatott sajtóban egyaránt, amely ismét a „mi és ők” nézőpontot tette a közelmúltról és a jelenről folyó politikai közgondolkodás elsődleges útjelzőjévé. Nem csoda tehát, hogy a közvélemény szemében saját nemzete, a szerbség még mindig az áldozat szerepében tűnik fel, nacionalizmusra épülő és könnyedén manipuláló retorikája pedig jelentősen hozzájárul a múlt elbagatellizálásához és a szélsőséges eszmék térnyeréséhez.

Az öt napilap (Blic; Večernje Novosti; Politika; Kurir; Danas), valamint két TV-adó (B92; RTS) tudósításainak vizsgálata során egyértelműen érzékelhető volt az a stílus-, illetve nyelvezetbeli különbség az elkövetett atrocitásokról és a perekről szóló beszámolókban annak függvényében, hogy a tettesek, avagy az áldozatok voltak-e szerb nemzetiségűek. Amíg ugyanis az első esetben általában csak száraz tényközlés volt megfigyelhető („civilekre lőttek”), addig az utóbbinál nem voltak ritkák a harsány szalagcímek („Igazságot az áldozatoknak!”), valamint a minőségjelzős szerkezetek („szörnyű bűnök”; „barbár atrocitások”) dömpingje sem.

Ristić szerint a kettős mérce meglétét kiválóan példázza a koszovói albán civilek ellen elkövetett mészárlás (az úgynevezett Suva Reka-eset), valamint a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) feje felett lebegő szervkereskedelmi vád összehasonlítása. A szerb rendőrök által elkövetett 1999. márciusi tömeggyilkosságról tíz év alatt mindössze 225 riport jelent meg, belgrádi kormányzati körökből senki sem nyilvánult meg az ügyben, és csupán a Danas számolt be az áldozatokról. Ezzel szemben az „albán szervkereskedőkkel” csak egy évben közel 200 alkalommal foglalkoztak, valamint a legfőbb közjogi méltóságok (elnök; miniszterelnök) is hallatták hangjukat a kérdésben.

A szerző konklúzióként egy igen veszélyes folyamatra hívja fel a figyelmet, a megfigyelések szerint ugyanis a hasonló stílusban megnyilatkozó sajtótermékek könnyedén újjáéleszthetik a szerb nacionalizmust, amelyhez az elhallgatás is nagyban hozzájárul, mivel a folyamatban lévő perek egyáltalán nem kerülnek címoldalra. Így teljesen természetes a közérdeklődés jelentős megcsappanása is, amely csírájában fojtotta el a felelősség kérdését boncolgató társadalmi párbeszéd kibontakozását. A 21. század elején a traumák kibeszélése és a múlttal való szembenézés ugyanakkor elsődleges fontossággal bírna nem csupán a közvélemény, de a belgrádi politikai elit számára is.

Kaszás Gábor

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »