Diplomáciai körutak Latin-Amerikában: Moszkva vagy Peking lesz a befutó?

A brazíliai futball világbajnokság nem csupán a helyi turizmust lendítette fel, hanem egész Latin-Amerika diplomáciai kapcsolatait is dinamizálta, amelyek közül az orosz és kínai fél látogatása emelkedik ki. Vlagyimir Putyin orosz, és Hszi Csin-ping kínai elnök is latin-amerikai körutat tett, mielőtt, illetve miután összeültek volna a brazíliai Fortalezában rendezett BRICS-csúcson.

Brazília remek szervezőnek bizonyult a VB lezárást követő diplomáciai találkozók esetében: a BRICS VI. csúcstalálkozóján nem csak a feltörekvő csoport tagjai, hanem  a dél-amerikai ország vezetői is részt vehettek egy későbbi közös megbeszélés keretében, ezt követően pedig otthont adott a 33 országot tömörítő Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége és Kína közös egyeztetésének. Brazília ezzel is demonstrálta, hogy regionális nagyhatalom Latin-Amerikában, valamint azt is, hogy valóban fontos számára az egész régió fejlődése. Az orosz és kínai elnök pedig kihasználva az alkalmat, latin-amerikai körutat tett a találkozókat megelőzően.

Putyin stratégiai partnerségre törekszik

Putyin felelevenítette a régi szovjet barátságot Kubával és Nicaraguával, előbbi kapcsán felrebbentek olyan híresztelések, miszerint Moszka ismét katonai hírszerzési bázist létesítene a karibi szigetországban, az orosz elnök azonban ezt cáfolta. A két ország számos más területen – így az egészségügy, a biztonság és az energiaügyek – írt alá együttműködési megállapodást, s korábban Moszkva Havanna szovjet adósságának 90 százalékát (kb. 30 milliárd dollár értékben) is elengedte, a fennmaradó, körülbelül 3,5 milliárd dollárt pedig a következő tíz évben kell visszafizetnie Havannának.

Az orosz elnököt az ország legnagyobb olajtermelő cégének, a Rosneftnek (Rusznyeft) a vezetője is elkísérte kubai útjára annak érdekében, hogy tárgyalásokat folytassanak a Kuba északkeleti partvidékénél folyó feltárások kapcsán: korábban úgy becsülték, hogy a partoktól 50 mérföldnyire komoly (kb. 124 millió hordónyi) kőolajtartalékok rejlenek, az eddigi felszínre hozási kísérletek azonban mind kudarcba fulladtak, az orosz fél ennek ellenére hajlandó újabb feltárásokba kezdeni.

A kubai Kommunista Párt lapjának, a Granmának adott interjújában Putyin elmondta, hogy új fejezetet nyitnak az orosz-kubai kapcsolatokban, szorosabbra fűzve a barátságot, amely a Szovjetunió összeomlását követően háttérbe szorult. A CNN által idézett szakértő, Marc Frank szerint „többé már nem olyan egyszerű a kapcsolatok újjáépítése…Oroszország már nem a Szovjetunió, Kuba pedig még mindig Kuba. kommunista ország, ellenben Oroszországgal”, ráadásul most mindkét ország az Egyesült Államok embargójától szenved, persze nem összehasonlítható mértékben.

Bár az eredeti úti célok között nem szerepelt, kubai látogatását követően Putyin úgy döntött, hogy felkeresi Daniel Ortega nicaraguai elnököt is, ezzel Putyin lett az első orosz elnök, aki ellátogatott a közép-amerikai országba. Ortega így azonnal történelminek nevezte a találkozójukat. Elemzők szerint a hirtelen látogatás célja nem csupán a nemzetközi politikai együttműködés megerősítése volt, hanem utalhat arra is, hogy Oroszország valamilyen formában mégis kapcsolódik a nicaraguai csatornaépítési beruházásokhoz, amelyet egy korábban ismeretlen kínai cég nyert el, a nicaraguai fél azonban cáfolja ezeket a feltételezéseket.

Managuát követően az orosz elnök Cristina Fernandez de Kirchner argentin elnöknél tett látogatást, Putyin még Moszkvában úgy nyilatkozott, hogy „Argentína Oroszország fontos stratégiai partnere Latin-Amerikában, az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a Húszak csoportjában”. Bár Nicaragua és Kuba kapcsán Putyin elvetette, hogy bármilyen katonai célja volt látogatásának, addig argentínai útjának egyik fő célja az volt, hogy tető alá hozzon egy nukleáris energiára irányuló megállapodást, Brazíliába pedig katonai légvédelmi eszközöket szeretne szállítani.  Előbbi esetében létre is jött az egyezmény, amelynek értelmében az orosz fél nukleáris erőművek tervezésében és működtetésében, valamint a kiöregedett erőművek lebontásában segít majd Argentínának. Az orosz Rosatom pedig két atomerőmű építésének tenderét nyert el Argentínában, míg egyet Brazíliában.

Putyin a Prensa Latina kubai hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy „jelenleg a Latin-Amerikával való együttműködés az orosz külpolitika egy fő irányvonala és lehetősége…a világ ügyeit érintően a multilateralizmus elve, a nemzetközi jog tisztelete, az ENSZ központi szerepének erősítése és a fenntartható fejlődés alapelve egyesít minket”.

BRICS VI.

Utolsó állomása Brazília volt, ahol a futball világbajnokság döntőjét követően Putyin részt vett a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrikai Köztársaság) hatodik csúcstalálkozóján (2014. július 14-16.), amelyen Argentína is részt vett kiemelt meghívottként, az Unasur (Dél-amerikai Nemzetek Uniója) képviselőivel együtt.

A találkozó legnagyobb eredménye az volt, hogy hosszú várakozás és előkészítés után a felek aláírták a sanghaji székhelyű BRICS-bank (New Development Bank – NDB) felállítására vonatkozó dokumentumot, amely 100 milliárd dollárt irányoz elő fejlesztési célokra, valamint egy közös valutaalapot is létrehoz (Contingent Reserve Arrangement  – CRA) a potenciális válsághelyzetek kezelésére, ugyancsak 100 milliárd dollár értékben. Utóbbi sokkal inkább ígéret, mintsem valódi alap: tulajdonképpen arra vállalnak kötelezettséget, hogy bármely tag is szorul pénzügyi segítségre a válság folyamán, azt a többiek segíteni fogják: Kína 41 milliárd dollárt ajánlott fel erre a célra, Brazília, India és Oroszország 18-18, míg Dél-Afrika ötmilliárd dollárt.

A bank alapítására vonatkozó egyezményt még mind az öt BRICS-ország törvényhozásának ratifikálnia kell, s a folyamat akár lassíthatja is a működés megkezdését. A 100 milliárd dollár pedig nem a kezdőtőkéje, hanem az elsődleges cél. A BRICS-országok 50 milliárd dollárban egyeztek meg a bank indulását illetően, ezt követően megnyílik a lehetőség más országok számára is a feltőkésítésre, ami több évbe is beletelhet.

Kína ismét pénzt hozott, de nem adja ingyen

Bár a kínai barátság sokkal fiatalabb az orosznál, az Economist szerint annál fontosabb, hiszen az elmúlt néhány évtizedben hússzorosára nőtt a kereskedelem a két fél között. A kapcsolat azonban nem egészen konfliktusmentes: a regionális nagyhatalomnak számító Brazília gyakran felrója, hogy Kína csupán nyersanyagot importál Latin-Amerikából, míg a feldolgozóipar terén gyakran versenytársakként kerülnek szembe harmadik piacokon, valamint a nagyberuházásokat finanszírozó kínai bányászati és kőolajipari vállalatok nehezen alkalmazkodnak a környezetvédelmi elvárásokhoz.

Hszi Csin-ping kínai elnök a BRICS-csúcsot követően részt vett a Kína-CELAC-csúcson, s az, hogy egyszerre tárgyalt 33 karibi és latin-amerikai ország vezetőjével azt sugallja, hogy blokként tekint a régióra, amely azonban annak gazdasági-politikai-kulturális homogenitása miatt nem épp a megfelelő megközelítés.

A közös találkozó alkalmával a kínai elnök 35 milliárd dollár pénzügyi segítséget ajánlott fel a latin-amerikai országok számára. Dilma Rousseff brazil elnök ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az összeg három alap között oszlik majd meg: első lépésben 20 milliárd dollárt szánnak infrastrukturális fejlesztésekre, majd 10 milliárd dollárt különítenek el fejlesztési projektek hitelezésére, a fennmaradó ötmilliárd dollárt pedig olyan tervekre teszik félre, amelyekről közvetlenül Kína fog dönteni.

A további tervek szerint pekingi kezdeményezésre Állandó Kína-CELAC Fórumot hoznak létre, amelynek keretében az érintett ország külügyminiszterei találkoznának rendszeresen, az előzetes menetrend szerint akár már 2015 januárjában vagy februárjában sor kerülhet az első ülésükre.

Brazíliát követően – ahol több mint 30, főként kereskedelmi egyezményt írt alá – a kínai vezető Argentínába, Venezuelába és Kubába látogatott, amely külön-külön is különleges szereppel bírnak az ázsiai óriás számára. Kuba hosszú évtizedek óta gazdasági és ideológiai szövetségese, ma már Venezuela után a karibi szigetország második legfontosabb gazdasági partnere Kína. Raúl Castro már korábban úgy nyilatkozott, hogy a kubai reformok kapcsán a kínai modellben látja a követendő példát.

Venezuelában energiaügyi megállapodásaikat terjesztették ki a felek, erősítve ezzel a karibi ország kőolajexportőri szerepét, valamint Kína további kőolajipari befektetéseket ígért Caracasnak.

Argentína, aki egyedüli dél-amerikai államként részt vehetett a BRICS fortalezai ülésén, főként a mezőgazdasági kereskedelem szempontjából fontos Kínának (például a Kínába érkező szójaimport tíz százaléka Argentínából származik), de a mostani látogatás során az argentin palagáztermelés is felkeltette Peking érdeklődését.

A fejleményekből ítélve Kína továbbra is energia- és nyersanyagforrásként tekint Latin-Amerikára, s – talán Kuba kivételével – ideológiától mentes alapokra helyezi a kapcsolatokat. Elemzők felhívják a figyelmet a kapcsolatok aszimmetrikus jellegére, amelynek előnyei mutatkozhatnak rövid távon, hosszabb intervallumban azonban nem jelentenek komoly előrelépést Latin-Amerika számára a fejlődés szempontjából.