Kerry tárgyalt az Arab Liga tagállamaival

Kerry, amerikai külügyminiszter az elmúlt napokban az Arab Liga tagállamaival tárgyalt. Minden egyes megbeszélésén központi szerepet töltött be a szíriai polgárháború. A számos találkozóból körvonalazódni látszik az Arab Liga állásfoglalása.

A szíriai polgárháború kapcsán minden egyes nemzetközi szervezetnek megvan a maga állásfoglalása, és gyakorlati akcióterve a kezdetektől fogva. Attól függően, hogy melyik nemzetközi szervezetről esik szó, természetesen más, és más élvez prioritást. A NATO esetében a biztonsági fenyegetés jelent elsődleges szempontot, az EU-nál a gazdasági szankciók, az ENSZ-nél pedig a humanitárius problémák. Ezek külön-külön és együttesen is egyfajta harapófogót helyeznek az Assad-rendszer köré, melyben a kormányoldalnak egyre szűkül a mozgástere. Viszont az is látszik, hogy mindezen szankciók kevéssé érték el az eddigiekben a kívánt hatást, vagyis újféle látásmódra, és megoldástervezetre van szükség.

Ebben a pontban lépett a képbe az Arab Liga, melynek tagállamai egy részénél a frissen kinevezett amerikai külügyminiszter a közelmúltban tett látogatást. A szervezet egy igen érdekes ötvözete a politikai, és gazdasági társulásnak, s mint ilyen, sajátos prioritáslistával bír. Egyszersmind annak, amit nyilatkozatban kijelentenek a későbbiekben nagy jelentősége lehet a szíriai állam-, és békeépítés szempontjából.

A tárgyalások értelmében az Arab Liga arra a döntésre jutott, hogy Assad elnököt a továbbiakban nem ismerik el Szíria legitim politikai vezetőjének. Ennek oka, hogy már eddig is túl sokan haltak meg civilek a harcok következtében. Assad negligálásával megürült az állam képviselete az Arab Ligában. Ezt orvoslandó a szervezet vezetői az ellenzék képviselőit kérték fel arra, hogy küldjenek delegáltat betölteni a megürült helyet. Megfordítva ez azt jelenti, hogy az Arab Liga legitimnek ismerte el a szíriai politikai ellenzéket. Ez az elismerés pedig a későbbiekben fog még jól jönni, amikor a tényleges államvezetést építik ki.

A másik releváns döntés értelmében míg Nyugat humanitárius segélycsomagot küld a polgárháború áldozatainak megsegítésére, addig az Arab Liga katonákat küld az ellenzék sorait erősíteni. Erre a lépésre azért van szükség, mert a polgárháború túl régóta húzódik, de egyéb más indokok is szerepelnek a háttérben. Ez utóbbiakat úgy lehet a legkönnyebben érteni, hogy az Arab Liga alapvetéséből kell kiindulni.

E szerint a szervezet kvótával szabályozza mind az olaj kitermelésének mennyiségét, mind pedig a hordónkénti eladási árat. Mivel a Közel-Keleten számos konfliktus dúl, és jelenleg mind közül a legnagyobb a polgárháború, a kvóta és a gazdasági mutatók veszélybe kerültek. Mindez érezhető visszaesést jelent a tagállamoknak egyenként is, még ha nem is olyan látványos visszaesés ez, mint bármely más államot érintő gazdasági recesszió.

Másik megközelítésben viszont az Arab Liga szerepvállalását akként is lehet értelmezni, hogy az elmúlt két év eseményei a polgárháború tekintetében rámutattak arra, hogy az eddig alkalmazott válságkezelési akciótervek, Szíria esetében szankciók, nem érték el a kívánt hatást. Azaz új szereplő bevonására, újfajta látásmódra van szükség. Azaz a nemzetközi politikai erőtér kitágult, és helyet adott olyan megoldási tervnek, amely talán hosszabb távon hozhat eredményt a térség számára.

Ennek köszönhetően átalakulnak a nemzetközi téren belül lévő erővonalak, és a hierarchia. Új szereplők előtérbe kerülésével kitöltődnek az esetleges űrök, és alkalom nyílik arra, hogy az eddig tervezett reformokat végre lehessen hajtani.

Összességében nézve Amerika szemszögéből úgy tűnik, hogy a válságkezelés a szíriai polgárháború kapcsán professzionalizálódik, hogy a világelső állam lerak némi terhet a saját vállairól, és lehetőséget ad arra az eddig viszonylag háttérben álló szereplőknek, hogy bizonyítsák kompetenciáikat. Ugyanakkor ez mind a jelenlegi helyzetben, mind pedig a későbbi állam-, és békeépítés terén exponenciálisan megnövekedett felelősséget jelent, mert momentán kevéssé átláthatóak az erőviszonyok, és egy elhibázott lépés sokkal nagyobb válságot idézhet elő, mint ami Szíria mindennapjait jelenünkben meghatározza.