Válaszút előtt Oroszország – mit válaszol Medvegyev?

Davosban idén is összegyűlt a világ politikai-üzleti krémje, hogy a világgazdaság lehetséges irányait elemezzék. Egy, a  fórumra készült tanulmány szerint Oroszország elvesztegette a lehetőséget, hogy nyersanyagbevételeire támaszkodva biztosítsa hosszú távú prosperitását. Így most három lehetséges úton haladhat tovább – azonban ezek mindegyike borús jövő felé vezet. Medvegyev miniszterelnök szerint van az országban annyi potenciál, hogy egy negyedik, szerencsésebb utat építsen.

Davosban, a svájci üdülővároskában 1971 óta minden két évben összegyűlnek a legbefolyásosabb gondolkodók, szakemberek, üzletemberek, politikusok, hogy a világgazdaság kilátásait a szokottnál informálisabb keretek között megvitassák.

„A világ helyzetének javítása mellett elkötelezett” fórumon egyszerre találkozhatnak mindazok, akiknek valóban van ráhatásuk a globális és regionális, politikai, ipari és üzleti fejleményekre. S valóban, Davosban több jelentős kezdeményezés is született, gondoljunk akár az arab-izraeli, a görög-török vagy a jugoszláv közeledésre – húzza alá a Forbes magazin a rendezvény fontosságát. De itt egyeztek meg 1996-ban Borisz Berezovszkij kezdeményezésére az orosz oligarchák is Jelcin támogatásáról.

A 2013-as Világgazdasági Fórum mottója a „rugalmas dinamizmus” volt, a a figyelem középpontjában az eurozóna elhúzódó válsága, illetve a közel-keleti helyzet, mindenek előtt Szíria ügye állt. Azonban David Cameron brit miniszterelnök Davosba érkezése előtt elmondott beszéde is, melyben kilátásba helyezte az országa Európai Unióból való kilépéséről szóló referendum kiírását, jócskán felkavarta az állóvizet.

Idén több mint 2600-an vettek részt a január 23. és 27. között megtartott fórumon, a megjelentek között volt Angela Merkel, David Cameron, Mario Monti, de Paolo Coelho író és Derek Jeter baseball játékos is. Az egyik legnagyobb, több mint 80 főt számláló delegációval Oroszország érkezett a svájci kisvárosba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy meggyőzzék a külföldi üzletembereket az országban rejlő lehetőségekről. S valóban van mit reklámozni, az utóbbi hónapok fejleményei, a gazdasági növekedés lassulásáról szóló hírek a külföldi (és a hazai) befektetők tőkemenekítő akcióival fenyegetnek.

„Süllyedő gazdaság, melyet Putyin rossz irányba kormányoz”

A fenti idézet Soros Györgytől származik, aki szerint az orosz gazdaság nem túl vigasztaló irányba fejlődik. „Legjobb, amit tenni lehet: nem befektetni ott” – számolt be a Forbes magazin Soros Davosban tett kijelentéséről. 

Oroszország 10 éven keresztül tartó rendkívüli növekedését megállította a 2008-2009-es pénzügyi válság.  A gazdaság a GDP nyolc százalékos visszaesése után gyorsan talpra tudott állni, de az akkori recesszió azonban jól mutatta az orosz modell sebezhetőségét, kétségbe vonta annak fenntarthatóságát.

Az Valutaalap beszámolója szerint az országban a makrogazdasági keret is jó irányba fejlődik: új pénzügyi szabályokat, sokkal rugalmasabb árfolyam-politikát vezettek be. Ugyanakkor a fenntartható növekedés biztosítása érdekében az IMF szigorúbb költségvetési politikára szólítja az orosz kormányt, melyhez hozzátartozik az egészségügyi- és a nyugdíjrendszer reformja is.

A fenti mutatók és megállapítások nem adnának okot tehát az idézett kijelentésre, mégis egyre több elemző beszél arról, hogy bár az orosz gazdaség nyersanyagbevételeinek köszönhetően jelenleg még képes a növekedésre, már elszalasztotta a lehetőségét annaka, hogy a gazdaság bővülése a jövőben is folyamatos maradjon.

A Világgazdasági Fórumon külön ülést szenteltek a kérdésnek: az Oroszországi Föderáció jövőjét elemző, nem sokkal a fórum előtt nyilvánosságra hozott tanulmánnyal kapcsolatban Aleh Tsyvinksit, a Yale Egyetem professzorát, a Szentpétervári Egyetemen professzora és dékánjaként megjelenő Alekszej Kudrin volt pénzügyminisztert, Szergej Gurievet, az Orosz Gazdasági Főiskola rektorát és German Grefet, a Szberbank elnökét szólították meg. Ezt követően pedig maga Medvegyev miniszterelnök kommentálhatta az elhangzottakat és mutathatta be, hogy ő hogyan látja országa helyzetét.

A tanulmány mintegy háromszázötven szakértővel és döntéshozóval együttműködésben készült, s szerzői szerint bár az orosz gazdaság külső és belső tényezők változásainak való kitettségéből indul ki, rámutat arra, hogy a változásokhoz való helyes alkalmazkodás fenntartható utat jelentene az orosz társadalomban és gazdaságban rejlő potenciál kiaknázásához is.

A három alapvető probléma

Oroszország válaszúthoz érkezett – áll a Világgazdasági Fórum elemzésének középpontjában – a külső környezetben végbemenő átalakulások az energia-exporttól nagyban függő országot nem kerülik el. A korábbi, az exportlehetőségekben és a központosított politikai és gazdasági intézményekben rejlő előnyök a külső és belső folyamatok hatására akár a stagnálás vagy visszaesés kiváltói is lehetnek.

Az országnak mindene – nyersanyaga, mezőgazdasági és humán erőforrása is – megvan ahhoz, hogy akár a G20 csoport 2013-as elnökségét kihasználva a globális átalakulást is befolyásolja. Azonban ehhez a belső és külső fejlődésnek egy irányban kellene haladnia: a gazdaság „rugalmas és dinamikus” fejlesztéséhez a hazai intézményi környezet jelentős reformjára lenne szükség, mely változásokat a társadalmi kohézió belső dinamikája sürgetheti, de egyszerre bonyolítja is.

Az orosz intézményi környezetet a Világgazdasági Fórum Globális Versenyképességi Indexén (GCI) a 133. helyre sorolták a 144-ből. Az oktatás, az egészségügy vagy az infrastruktúra romló minősége éppen a kiugrás lehetőségét csökkenti, a szabályok kiszámíthatatlansága és az adminisztrációs terhek nagyban megnehezítik a befektetők helyzetét. Oroszország a legkorruptabbnak számít a legnagyobb gazdaságok között, a Transparency International listáján a legtöbb afrikai ország is előkelőbb helyet foglal el nála.

Az intézményi gyengeségek, s a mindent behálózó korrupció mellet nem újdonság a növekvő társadalmi szakadék, s az aggasztó demográfiai helyzet sem. Ugyanakkor az orosz középosztály jelentősen szélesedett az elmúlt évtizedben, az emelkedő életszínvonal új igényeket, s egyben frusztrációkat is hozott: az új középosztály ma aktívabban részt szeretne venne a politikában, saját sorsa alakításában, hatékony intézkedéseket, jobb kormányzást vár el. Ma a magasan képzett fiatalok olyan környezetet szeretnének, ahol lehetőségük van a szakmai fejlődésre, s ha ezt otthon nem találják meg, akkor készek elhagyni az országot. A Levada Központ felmérése szerint egyes ágazatokban a szakemberek több mint fele gondolkodik ezen a lehetőségen, s ez amellett, hogy akadályozza az ország gazdasági fejlődését, csökkenti az ország munkaerő-vonzó képességét és ösztönzi a tőke kiáramlását is. Ugyanakkor a tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy ez a középosztály sem egységes, hiszen vannak, akik mint a bürokrácia részei az aktuális berendezkedés megőrzésében érdekeltek.

Három lehetséges forgatókönyv

A tanulmány szerzői az ország előtt álló lehetséges utakat ezen három tényező lehetséges alakulásainak kombinációiból állították össze.

Az első szcenárió növekvő regionális különbségeket vázol fel. E szerint lesznek régiók, melyek felismerve a központi kormányzat inkompetenciáját, a változások menedzseléséhez külön utat választanak, s kielégítve a befektetők igényeit, növekedésnek és virágzásnak indulnak. Azok a régiók azonban, ahol nincs elég forrás – különösen az emberi tőke hiányzik – az átalakuláshoz vagy azok, akik a jelen helyzet előnyeit élvezve nem lépnek a reformok útjára, lemaradnak. A növekvő különbségek pedig a bizalom megingásához vezethetnek a reformok úttörői és a központi vezetés illetve a kevésbé sikeres régiók között. Aleh Tsyvinski ugyanakkor nem látja ilyen borúsan a dolgokat. Szerinte a felülről, központilag irányított átalakítások általában kevésbé sikeresek, így a régiókból induló kezdeményezések akár egy az egész országot átfogó reform ösztönzői lehetnek. 

A második út akkor következhet be, ha az olajárak hirtelen esése megrengeti az ország gazdasági növekedésének alapjait, veszélyeztetve a társadalmi stabilitást is. Ekkor a megszorításokkal szembeni ellenállástól való félelmében a vezetés megerősítheti a gazdaság központi kontrollját, így a stabilitás illúziója miatt elmaradnak a szükséges reformok és veszélybe kerül az ország hosszú távú előremenetele is.

Ha az olajárak – például egy eszkalálódó regionális konfliktus következtében – tartósan magasak maradnak, s egy újabb, a kétezres évekhez hasonló szárnyalás kezdődik, szintén elmaradhatnak az intézményi reformok. Az energiaszektor virágzása, s a jólét növekedése azonban növekvő társadalmi szakadékhoz, s elégedetlenséghez vezethet. Sőt az eliten belül is megjelenhet egy olyan réteg, mely elégedetlen a közszolgáltatások gyenge minőségével, az egyre terjeszkedő, de hatékonytalan bürokráciával, s az elszalasztott lehetőséget egyre hangosabban kéri számon. Szergej Gurijev hozzászólásában ezt úgy fogalmazta meg, hogy a reformokhoz szükséges források még nem jelentik a szándék meglétét is. Ugyanakkor az ország túl fejlett és túl képzett az ilyen elmaradott struktúrákhoz. Gurijev szerint valóban kialakulóban van egy középosztály, melyet már nem (csak) jövedelme növelése fog foglalkoztatni.

Egyik út sem szerencsés, mindhárom feszültségekről, elszalasztott lehetőségekről, a kilencvenes évek állapotaihoz való visszacsúszásról beszél. German Gref lehetségesnek látja, hogy a felvázolt események valóban bekövetkeznek – ha nem tesznek semmit. A tanulmányban ismertetett mutatóknál szerinte az orosz gazdaság helyzete sokkal jobb – a 133. helyett legalább a 60. helyen kellene állnia a versenyképességi listán. Az országban megvan a potenciál egy negyedik úthoz, mely megvalósításához azonban világos stratégiára és bizalomra van szükség, ami elhiteti a befektetőkkel is, hogy a siker lehetséges. „A befektetési hangulat az imázstól függ” – mondta Gref. A Szberbank elnöke szerint a verseny alulfejlettsége még csalogató is lehet a befektetők számára, hiszen könnyű belépni az orosz piacra, s nagy bevételekhez jutni. Egy bankár beszámolója szerint gyakran előfordul, hogy a befektetések akár kétszeres hozamot hoznak – hangsúlyozta a Forbes magazin az orosz gazdaság helyzetével foglalkozó cikkében. 

A fórumon szóhoz jutottak a közönség soraiban ülők is: a megszólalók egyöntetűen azt hangsúlyozták, hogy a jelenlegi nyersanyagárakat ugródeszkaként kell használni a jövő növekedéséhez. Arra a kérdésre, hogy mi az ország fejlődésének kulcsa, a  közönségszavazáson a hallgatóság 77 százaléka a jó kormányzást válaszolta, a voksok maradék 23 százaléka oszlott meg a makrogazdasági stabilitás, a piaci verseny, a társadalmi kohézió vagy a regionális stabilitás között. 

Ő másra szavazott volna – mondta Dmitrij Medvegyev miniszterelnök az ezt követő beszédében – azonban nem lepődött meg a szavazás eredményén, hiszen „tisztán tükrözi azt, hogy hogyan látja ma a világ Oroszországot.” Ez a kép nem feltétlenül helyes, de tudja, hogy figyelembe kell venni. 

Medvegyev: van negyedik út is

A miniszterelnök szerint az ország jövőjéről szóló elemzésben felvázolt lehetőségek bekövetkezte nem tűnik valószínűnek. Azonban a tanulmány meglátásai nagyon hasznosak, hiszen segítenek megérteni a világgazdaság és Oroszország abban elfoglalt helyzetét, a felvázolt kihívásokat pedig lehetőségekké lehet alakítani. Az ország valós helyzete szerinte sokkal jobb annál, mint amit a tanulmány kiindulópontnak vesz, az utóbbi években az eddigi legnagyobb fenyegetés is csökkent: az ország demográfiai helyzete javul.

A másik nagy siker, s egyben egy nagyon pozitív üzenet a külföldi befektetők számára, hogy 18 év után Oroszország a WTO tagja lehetett. Most következő célkitűzés az OECD-hez való csatlakozás. Ezek egyike sem tökéletes rendszer, s a protekcionizmus biztonságának elhagyása csak közép- és hosszú távon mutatja meg előnyeit. Ugyanakkor a tagság egyértelmű nyilatkozat amellett, hogy az ország szívesen fogadja az innovatív megoldásokat, s korlátok helyett intézményeket teremt a befektetők számára. Ugyanígy egységes és egyenlő üzleti feltételeket kell teremteni Eurázsiától a Csendes-óceánig. Medvegyev kiemelte, hogy az Eurázsiai Unió nem jelenti a Szovjetunió feltámasztását, sem visszalépést a múltba, hiszen minden szereplő változott, most mindenki a jövőbe tekint.

A kormány azt szeretné elérni, hogy Oroszország 2020-ra a világ első húsz befektetésre érdemes országa közé kerüljön. Ehhez valódi reformokra van szükség – versenyképes egészségügyre, versenyképes oktatásra, mely kineveli azon szakembereket, amelyekre az országnak szüksége van. Ezen túl folytatják a megkezdett privatizációs programot is. A cél az, hogy megteremtsék az igazi verseny feltételeit – mind a politikai erők, a befektetők és a régiók számára is.

Részben Klaus Schwab, a davosi Világgazdasági Fórum megálmodójának felhívására reagálva Medvegyev kifejtette, hogy Oroszország megtanulta a pozitív és a negatív leckéket is európai partnereivel kapcsolatban. Bár az ajánlatai továbbra is érvényesek, kihasználta az alkalmat a kritikára – szerinte az Európai Unió „hallgat, de gyakran nem hall minket”, új korlátokat állít az együttműködés elé, változtatja a játékszabályokat – utalt a miniszterelnök az EU harmadik energiacsomagja miatti ellentétekre.

Medvegyev beszéde végén Churchillt idézte: „azok a nehézségek, amelyek előttünk állnak nem olyan rosszak, mint azok, amelyek már legyűrtek minket.” „Biztos vagyok abban, hogy van egy negyedik út is. Az pedig, hogy ez az út mennyire lesz sikeres, mindannyiunkon egyszerre múlik.”