Szöktetés a szerájból, avagy az Assange-ügy és a nemzetközi jog

A nemzetközi jog szempontjából számos kérdést vet fel Julian Assange-nak, a Wikileaks kiszivárogtató portál alapítójának hónapok óta húzódó ügye. Assange ellen Svédországban szexuális bűncselekmények (egy rendbeli nemi erőszak, illetve két rendbeli szexuális zaklatás) miatt folyik eljárás, ennek kapcsán Svédország európai elfogatóparancsot adott ki ellene. Miután nagy-britanniai letartóztatását követően minden jogi lehetőségét kimerítette, hogy kiadatása ellen fellebbezzen, a szabadlábra helyezési megállapodást megsértve Ecuador londoni nagykövetségére menekült, és politikai menedékjogot igényelt.

Rafael Correa ecuadori elnök augusztus 16-án, csütörtökön hozott döntést Julian Assange ügyében. Ezt megelőző este azonban a brit külügyminisztérium jegyzékében többek közt tájékoztatta a dél-amerikai országot: az Egyesült Királyság törvényei, azon belül egy 1987-es rendelkezés lehetővé teszi, hogy a külügyminiszter visszavonja egy képviselet diplomáciai státuszát, amennyiben a döntés összhangban van a nemzetközi joggal. Így a képviselet épülete a továbbiakban nem számít sérthetetlennek, és a brit hatóságok nyugodt szívvel hatolhatnak be az épületbe, hogy elfogják Assange-t.

Ricardo Patino ecuadori külügyminiszter nyilatkozatában „nyílt fenyegetésnek” nevezte a brit jegyzéket, amely „nem méltó egy demokratikus, civilizált és szabálytisztelő országhoz”. Hozzátette:

Amennyiben a brit hivatalos közleményben említett jogszabály alkalmazásra kerülne, azt Ecuador úgy értelmezné, mint egy elfogadhatatlan, barátságtalan és ellenséges cselekedetet, illetve mint egy, a szuverenitásunk ellen intézett támadást.

Soha nem állítottuk azt, hogy Julian Assange-nak nem kellene megjelennie a svéd igazságszolgáltatási rendszer előtt, avagy segítenie a nyomozást ezekben a feltételezett bűncselekményekben. Mi csupán garanciát kértünk arra, hogy nem lesz továbbítva egy harmadik országba, ahol élete és szabadságjogai veszélybe kerülhetnek.

Ecuador külügyminisztere közölte, az Egyesült Királyságnak tiszteletben kellene tartania Ecuador döntését, máskülönben a dél-amerikai ország „kénytelen lesz élni a nemzetközi jog adta lehetőségeivel, hogy kikényszerítse Nagy-Britanniától: biztosítsa Assange szabad távozását.”

Úgy gondoljuk, nem ésszerű, hogy egy adott személynek hosszabb ideig egy nagykövetségen kelljen élnie, miután egy független állam úgy döntött, hogy politikai menedékjogot biztosít neki.

A Dél-Amerikai Nemzetek Uniója támogatását fejezte ki Ecuador felé az ügyben.

Mind a brit, mind a svéd fél elítélte az ecuadori elnök döntését. William Hague brit külügyminiszter úgy nyilatkozott, sajnálja, hogy Ecuador ilyen döntést hozott, de ez nem változtat az alapvető tényeken.

Nem fogunk Assange úrnak szabad távozást biztosítani az Egyesült Királyságból, s nincs is olyan jogi rendelkezés, ami alapján így kellene tennünk.

A dolgok jelenlegi állását tekintve patthelyzet áll fenn: Assange nem hagyhatja el a nagykövetséget, ugyanis az épületen kívül semmilyen védettséget nem élvez, bármelyik pillanatban letartóztathatják a londoni rendőrök. Az ecuadori nagykövetség pedig fokozott rendőri figyelmet kap, amíg a férfi ott tartózkodik. Azonban a brit hatóságok sem hatolhatnak be a nemzetközi egyezmények megsértése nélkül a követség épületébe, hogy elfogják Assange-t. Mindez persze csak akkor érvényes, ha a képviselet épülete diplomáciai státusz alá esik, és így sérthetetlen.

Lerohanhat-e Nagy-Britannia egy nagykövetséget?

A kérdésre a válasz -amelyet a korábbiak során említett brit diplomáciai jegyzék vetett fel – nem. A szóban forgó jegyzékben a következőt közölték Ecuadorral:

Felhívnánk figyelmüket arra, hogy létezik olyan jogi alap az Egyesült Királyságban, az 1987-es Diplomáciai és konzuli képviseletekről szóló törvény, amely lehetővé teszi számunkra, hogy lépéseket tehessünk Assange úr letartóztatására a nagykövetség jelenlegi területén.Ismételten kihangsúlyozzuk, hogy a diplomáciai képviselet ilyen módon történő további használatát tarthatatlannak, illetve a bécsi egyezménnyel összeegyeztethetetlennek tekintjük, továbbá tisztáztuk, milyen súlyos hatással van ez diplomáciai kapcsolatainkra.

 Az 1961-es, a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény 22. cikke értelmében:

Magyarán, a brit hatóságok semmilyen körülmények között nem léphetnek be az ecuadori nagykövetségre, kivéve, ha ahhoz a képviselet vezetője hozzájárul. Fontos azonban megjegyezni, hogy a képviselet sérthetetlensége nem egyenlő azzal, hogy az ecuadori képviselet ecuadori felségterületnek számít; az továbbra is az Egyesült Királyság területének része, amelyet a fogadó állam a küldő állam (ez esetben Ecuador) rendelkezésére bocsátott.

Ugyanezen egyezmény 41. cikkének vonatkozó részeire hivatkozik jegyzékében a brit Külügyminisztérium:

Nagy-Britannia úgy véli, azzal, hogy az ecuadori nagykövetség befogadta Assange-t, a képviselet épületét nem megfelelő módon használja, ezzel pedig megsérti az 1961-es bécsi egyezményt. Eszerint pedig jogában állhat egy 1987-es brit törvény, a Diplomáciai és konzuli képviseletekről szóló törvény (Diplomatic and Consular Premises Act 1987) alkalmazása. Ennek vonatkozó cikkei értelmében:

Ahogyan arra Roger O’Keefe, a Cambridge-i Egyetem jogásza elemzésében rávilágít, az 1987-es törvényt a brit külügyminisztérium finoman fogalmazva is érdekes módon értelmezi. A brit jegyzék ugyanis arra utal, hogy az ecuadori nagykövetség megszűnt/megszűnik diplomáciai képviseletnek lenni az 1961-es bécsi egyezmény 22., illetve a 1987-es törvény 3. pontja szerint. O’Keefe szerint ennek két módja van.

Egyrészt Nagy-Britannia állíthatja azt, hogy az ecuadori követség, azáltal, hogy védelmet nyújt Julian Assange-nak (aki ellen európai elfogatóparancs van érvényben), Ecuador megszűnik az épületet „a diplomáciai képviselet céljaira használni” (1987-es törvény, 3/a. pont). Eszerint pedig az épület diplomáciai státusza megszűnik, magyarán a hatóság bemehet, és letartóztathatja Assange-t.

Ezzel a variációval egyetlen egyértelmű probléma van: sem a törvény idézett, sem egyéb pontjai nem utalnak olyan esetre, amikor a diplomáciai képviselet működik, azonban emellett olyan feladatokat is ellát, amelyeket a brit kormányzat nem tart helyénvalónak. Ráadásul ezt az 1987-es jogszabályt eredetileg teljesen eltérő esetek kezelésére hozták létre. A brit esetjogban mindössze egyetlen alkalmazása szerepel, amikor 1988-ban a kambodzsai nagykövetség épületéből e törvény alapján távolítottak el illegális területfoglalókat. Ebben az esetben azonban egy már csaknem 12 éve használaton kívüli nagykövetségről volt szó, amelyet már nem használtak diplomáciai célokra.

Roger O’Keefe szerint a másik lehetőség, amikor a külügyminiszter visszavonja a létesítmény diplomáciai státuszát (1987-es törvény 3/b. pont). Ezt azonban a negyedik pont értelmében kizárólag a nemzetközi jog szabályaival összhangban teheti meg. Ebből a szempontból az 1961-es bécsi egyezmény korábban idézett 22. cikke az irányadó: „a képviselet helyiségei sérthetetlenek”. A nemzetközi jogban pedig alapvetően nem létezik olyan szabály, amely alapján az Egyesült Királyság visszavonhatná egy külképviselet diplomáciai státuszát, miután az megkezdte működését.

Arról nem is beszélve, hogy, Rafael Correa ecuadori elnök szavaival élve „politikai öngyilkosság” lenne Nagy-Britannia részéről, ha visszavonnák az ország londoni nagykövetségének diplomáciai státuszát. Ezzel a britek ugyanis olyan precedenst teremtenének a nemzetközi jogban, amely alapjaiban rengetné meg a nemzetközi kapcsolatokat, és számos ellenséges, illetve bukott államban lévő külképviselet alkalmazottait sodorná veszélybe. Egy érzékletes példával élve: amennyiben a britek visszavonnák az ecuadori nagykövetség diplomáciai státuszát, úgy például Irán simán besétálhatna a teheráni brit nagykövetségre, arra hivatkozva például, hogy a britek kémkedés céljaira alkalmazzák a képviselet épületét.

Az egyedüli eset, amikor az 1961-es egyezményt figyelmen kívül lehetne hagyni, amikor az állam nemzetközi felelősségét kizáró körülmények valamelyike áll fenn, ennek eseteit az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottságának 2001-es joganyaga szabályozza. Az Assange-ügyre esetleg alkalmazható lehetőségek közé sorolható az önvédelem, vis maior vagy vészhelyzet fennállása. Azonban minden ilyen esetben kikötés, hogy az erre hivatkozó államnak nem lehet része a helyzet kialakulásában. Például: ha az ecuadori követségen tűz üt ki, a brit hatóságok figyelmen kívül hagyhatják az épület sérthetetlenségét, és vészhelyzetre hivatkozva behatolhatnak menteni (és elfogni Assange-t). Ebben az esetben mentesülnek a nemzetközi jogi felelősség alól, kivéve természetesen, ha ők okozták a tüzet.

Létezik ugyan egy, a nemzetközi joggal összhangban levő lehetőség, amelyet Dapo Akande, az Oxfordi Egyetem nemzetközi jogásza említ, azonban ez egyáltalán nem lenne elegáns megoldás a problémára. Eszerint az Egyesült Királyság megszakítaná a diplomáciai kapcsolatokat Ecuadorral, így az ország diplomatáinak el kellene hagyniuk a londoni képviselet épületét. Az ecuadori diplomatáknak a szigetország köteles lenne biztosítani a szabad távozást, azonban ez Julian Assange-ra nem vonatkozna, akinek két lehetősége maradna. Egyrészt, megpróbálhatna kisurranni a diplomatákkal együtt, azonban ekkor a brit hatóságoknak lehetőségük lenne arra, hogy elfogják. Másrészt, az épületben is maradhatna, amelynek a diplomáciai kapcsolatok felszámolása esetén sem szűnik meg a sérthetetlensége. Ebben az esetben azonban nem tudna a végtelenségig az épületben maradni. Egyrészt ekkor a britek már gond nélkül tudnák alkalmazni az említett 1987-es törvényt, mivel az épületet már nem használnák diplomáciai célokra. Másrészt viszont az élelemhiány miatt egy idő után kénytelen lenne elhagyni az épületet.

Roger O’Keefe végkövetkeztetésként megjegyzi, szerinte a brit hatóságoknak csupán várniuk kell, mivel:

A követségen ragadt, ami eléggé hosszú várakozásnak ígérkezik. Mindszenty bíboros 1956-tól 1971-ig élt Budapest amerikai nagykövetségén, mire a magyarok megengedték neki, hogy elhagyja a követséget és száműzetésbe vonuljon. Mire Assange előjön, a haja, ha lehetséges, még őszebb lesz.

Menekült-e Assange? Mit jelent a diplomáciai menedékjog?

A diplomáciai menedékjog a politikai menedékjog speciális esete, amikor egy menekült az adott ország határain kívül, annak egyik külképviseletén igényel politikai menedékjogot. Julian Assange-nak, a Wikileaks alapítójának Ecuador augusztus 16-án adta meg a diplomáciai menedékjogot. Azonban felmerül a kérdés: mit is jelent ez az egykori hacker ügye szempontjából?

Mielőtt rátérnénk a diplomáciai menedékjog körül felmerülő kérdésekre, érdemes megvizsgálni, hogy Julian Assange a nemzetközi jog alapján menekültnek számít-e.

A Wikileaks alapítója ellen szól továbbá a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény első cikkének F. pontja is, amely szerint:

Julian Assange tehát a nemzetközi jog szempontjából nem számít menekültnek, így nem alkalmazhatóak rá a vonatkozó egyezmények rendelkezései. Ám nem ez az egyetlen probléma az ügyben.

Matthew Happold, a Luxemburgi Egyetem nemzetközi jogi professzora, aki cikkében foglalkozik az esettel; rávilágít, hogy a diplomáciai menedékjog intézményét semmilyen általános nemzetközi jogi egyezmény nem szabályozza.

Pedig a kérdéshez tartozó esetek majdnem az Egyesült Nemzetek megalakulásáig húzódnak vissza. A hágai Nemzetközi Bíróság első esetei közé tartozik az úgynevezett Haya de la Torre-ügy, Kolumbia és Peru közt, amely 1949-től 1951-ig húzódott. Itt egy perui forradalmi csoport vezetője menekült a kolumbiai követségre, ahol menedéket biztosítottak neki. Peru ezt természetesen nehezményezte, az ügy pedig végül a Nemzetközi Bíróság elé került.

Az esetben a bíróság döntése a következő volt: az akkor hatályos egyezmények nem tették lehetővé Kolumbiának, hogy diplomáciai képviseletén biztosítson menedéket. Kolumbia számára nem kötelező, hogy kiadja a férfit a perui hatóságoknak, azonban Peru sem köteles szabad kiutat biztosítani neki az országból; emellett úgy ítélkezett, hogy a menedékjog nem lehet akadálya egy törvényes eljárás lefolytatásának. Az Assange-ügyhöz képest azonban itt jelentős különbséget jelentett, hogy Haya de la Torrét katonai lázadással vádolták, ami politikai jellegű bűncselekménynek számít. A bíróság továbbá azt is kijelentette, hogy, vonatkozó szabályok híján, minden egyes esetnél külön kell megállapítani annak jogalapját.

A dél-amerikai országok, ahol a politikai menedékjog intézménye nagy hagyományokkal bír, nem voltak megelégedve a Nemzetközi Bíróság ítéletével; 1954-ben az Amerikai Államok Szövetségének számos tagja elfogadta a diplomáciai menedékjogról szóló egyezményt, köztük Ecuador is. A tagállamok közül többek közt az Egyesült Államok és Kanada maradt távol, ők a dokumentumot a mai napig nem írták alá.

Az egyezményben részletesen szabályozzák a diplomáciai menedékjog körüli kérdéseket, azonban az, a nemzetközi jog szabályaihoz híven, kizárólag az aláíró államokra vonatkozik, így Ecuador ugyan dél-amerikai partnereivel szemben érvényesíthetné az itt foglaltakat, de Nagy-Britanniával szemben nem.

Más kérdés, hogy az egyezmény harmadik pontja szerint:

Magyarán, még ha hatályos is lenne az egyezmény az ügy szempontjából, Assange-nak bizonyítania kellene, hogy a Svédországban ellene felhozott vádak kizárólag politikai indíttatásúak.

Azonban, ahogy azt Matthew Happold is jelzi, a jelenleg hatályos nemzetközi jogban nincs olyan egyezmény, amely a diplomáciai menedékjog nyújtását lehetővé tenné. Ez alól kivételt jelentenek olyan esetek, amikor az adott személy életének védelme a cél, illetve lázongások idején. Ám a Wikileaks alapítója jelenleg nincs bizonyíthatóan életveszélyben, Nagy-Britanniában pedig a tavalyi eseményekkel ellentétben most nyugalom van.

A Luxemburgi Egyetem professzora szerint még lehet, hogy Ecuador kötelezhető arra, hogy felszólítás esetén adja át Assange-t a hatóságoknak. Ugyanis a korábban már említett 1961-es bécsi egyezmény 41. pontja szerint a diplomaták kötelesek tiszteletben tartani a fogadó ország törvényeit, valamint a képviselet épülete nem használható olyan célokra, amelyek összeférhetetlenek a követség egyezményben meghatározott feladataival (amelyek közt nincs felsorolva egy szökevény rejtegetése a hatóságok elől), avagy a nemzetközi joggal (amely nem ismeri el a diplomáciai menedékjog intézményét).

Magyarán Nagy-Britannia hivatalosan kérhetné Ecuadortól Julian Assange átadását az illetékes hatóságoknak. A jogalapot ehhez egyrészt a svédek által kiadott európai elfogatóparancs jelenti, továbbá a britek is letartóztathatják Assange-t, mivel megszegte a szabadlábra helyezés feltételeit.

Összegezve a tényeket: Assange a nemzetközi jog szempontjából nem számít menekültnek, így nem vonatkoznak rá a menekültvédelmi szabályok; Ecuadornak jogában áll diplomáciai menedékjogot biztosítani neki, de ez semmilyen kötelezettséget nem ró Nagy-Britanniára, illetve Svédországra. Tehát továbbra is patthelyzet áll fenn.

Szöktetés a szerájból, avagy hogyan juthatna ki Assange Nagy-Britanniából?

Az előbbiek alapján Julian Assange számára gyakorlatilag börtönné vált Ecuador londoni követsége, ugyanis az épületből kilépve semmilyen védelmet nem élvez, a brit hatóságok pedig árgus szemmel figyelik az ecuadori külképviseletet. Ám a nemzetközi jog számos lehetőséget kínál az épületből történő kijutásra, ahogy ezt a BBC cikke is mérlegeli.

Diplomáciai státusz:

Felmerült, hogy Assange-t az ecuadori állam valamilyen diplomáciai státusszal ruházza fel, így biztosítva neki mentességet. Azonban a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény nyolcadik pontja értelmében az adott diplomáciai személyzet tagja elvileg csak a küldő állam állampolgára lehet, eltérő esetben a fogadó állam hozzájárulása kell a kinevezéshez. A brit külügyminiszter válasza pedig jelen esetben borítékolható.

Diplomáciai jármű:

A bécsi egyezmény 22. cikkének harmadik pontja szerint „… a képviselet közlekedési eszközei mentesek a kutatás, igénybevétel, foglalás vagy végrehajtás alól.” Magyarán, ha Julian Assange be tudna szállni egy követségi járműbe, ott nem fognák el; ám ha csak ő utazik a kocsiban, akkor a hatóságok megállíthatják a kocsit, ezt nem tiltja az egyezmény.

Amennyiben egy diplomáciai mentességet élvező alkalmazottal utazik együtt, úgy a járműre vonatkozik a bécsi egyezmény 26. cikke, amely szerint a küldő állam „a képviselet minden tagja számára biztosítja a szabad mozgást és közlekedést”, így nem állíthatják meg őket a hatóságok. Azonban Assange-nak mindenképpen ki kellene szállnia a járműből, ha egy repülőtéren vagy egy kikötőnél akarná elhagyni az országot. Kilépve pedig ismét elfoghatják.

Diplomáciai csomag:

Felmerült az az ötlet is, hogy Julian Assange-t diplomáciai csomagként „feladva” küldik el Ecuadorba. A bécsi egyezmény 27. cikkének harmadik pontja értelmében ugyanis „a diplomáciai poggyászt nem szabad sem felnyitni, sem visszatartani”. Ezekre a csomagokra is vonatkoznak azonban szabályok. Ugyanezen cikk negyedik pontja szerint:

Nem ez lenne az első eset Nagy-Britanniában, hogy személyt próbálnak meg diplomáciai poggyászban kicsempészni az országból. 1984-ben egy volt nigériai minisztert próbáltak meg ilyen módon elrabolni. A csomag azonban nem volt az egyezmény által igényelt külső jelekkel ellátva, így a vámellenőrök a nemzetközi jog megsértése nélkül fel tudták nyitni azt, és meghiúsították az akciót.

Konklúzió

A Wikileaks alapítójának hónapok óta húzódó ügye számos kényes témát vetett fel a nemzetközi jogon belül is. A britek Ecuadornak címzett diplomáciai jegyzéke ismételten felhívta a figyelmet a diplomáciai mentességekkel történő visszaélésekre, valamint feltette a kérdést: valóban abszolút-e a diplomáciai képviseletek sérthetetlensége? Itt az 1961-es bécsi egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról a meghatározó: a képviseletek sérthetetlenek, amely csak speciális esetekben hagyható figyelmen kívül. Így a brit hatóságok jelen körülmények közt nem hatolhatnak be az épületbe.

Ecuador ellentmondásos lépése, amelynek során megadta a követségén Julian Assange-nak a politikai menedékjogot, rávilágított a nemzetközi jog egyik rendezésre váró területére. A Wikileaks alapítójának szempontjából ennek lényege, hogy hiába rendelkezik menedékjoggal Ecuadorban, Nagy-Britanniának nem kötelessége szabad kiutat biztosítania neki az országból. A nemzetközi menekültjogi egyezmények pedig nem vonatkoznak a férfira, mivel ilyen értelemben nem számít menekültnek.

A diplomáciai jog kínál ugyan néhány lehetőséget Assange számára, amelyek segítségével esetleg elhagyhatná az országot, azonban ezek egyike sem garantálja, hogy a brit hatóságok a „szökési” kísérlet közben nem fogják el. A Wikileaks alapítója tehát egy ideig a követség védelmében kénytelen maradni, s kizárólag tőle, illetve a brit és ecuadori illetékesektől függ, hogy megdönti-e Mindszenty bíboros rekordját. Egy dolog azonban biztosnak tűnik: nem valószínű, hogy Julian Assange a közeljövőben eljut Ecuadorba.

Gömöri Roland

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »