A kínai miniszterelnök vastag pénztárcával érkezett Dél-Amerikába

A kínai gazdasági érdekek ezúttal Dél-Amerikába szólították a politikai vezetést. Wen Jiabao miniszterelnök számos ígérettel és ami fontosabb, még több pénzzel érkezett a térség számos országába, így Argentínába és Chilébe is. Célja a Kína és ezen államok közötti kereskedelem liberalizálása, illetve ennek érdekében a kínaiak fejlesztő tevékenységének és befektetéseinek előmozdítása. Noha Latin-Amerikát sem törte le a jelenlegi válság, növekedése el is marad a kínaié mögött, ennek ellenére nem kérdés, hogy fogadókészség mutatkozik a kínaiak ambíciói felé.

Argentína

Wen Jiabao, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke a napokban körutazást tett a dél-amerikai kontinens pár országában. Látogatását az argentin fővárosban, Buenos Airesben kezdte, ahol a Casa Rosada elnöki palotában egy körülbelül 50 perces közös argentin-kínai kormányülés keretén belül tárgyalt Cristina Fernández de Kirchner argentin elnökkel.

A kínai delegációt elsősorban a mezőgazdaság és az energetika területe érdekelte, hiszen e téren az argentinok tárgyalóképes félnek bizonyulnak. A mezőgazdaságot illetően a dél-amerikai ország agrárexportjának elsőszámú felvevője épp az ázsiai gazdasági óriás. A tavalyi évben az addigi számottevőnek mondható 4,3 milliárd dolláros argentin kereskedelmi deficit is nagyot csökkent, immár csak 1,8 milliárd dollárt tesz ki a kínai többlet a két ország kereskedelmi viszonylatában.

Az energetika terén a kínaiakat elsősorban az argentin óriásvállalat, az YPF érdekli, ugyanakkor ez fájó pont lehet a dél-amerikai országban, ahol nem is olyan régen privatizációs viták zajlottak a stratégiailag fontos vállalat sorsáról. A kínaiak viszont fontos szerepet töltenek be Argentínában, mivel a harmadik legjelentősebb befektetőnek számítanak, és a nagy kínai cégek már eddig is több, mint ötezer argentinnak adtak munkát. Ezért Cristina Fernández szívélyes hangot ütött meg a kínai miniszterelnökkel, Wen Jiabao előtt méltatta és megköszönte, hogy a kínaiak a Falkland-szigetek hovatartozásának ügyében az Egyesült Királysággal zajló diplomáciai csatározásban az argentin álláspontot támogatták. Az okokat nem kell sokáig keresni: a Falkland-szigetek (Islas Malvinas) az argentinok szemében ugyanazt jelentik, mint a kínaiak szemében Tajvan.

A kínai miniszterelnök kijelentette, hogy kölcsönös megegyezésük lehetőséget teremt az egymás közti kapcsolatuk, illetve a bizalomra épülő közös stratégia erősítésére és kereskedelmi alapokon nyugvó, 2016-ra volumenét tekintve megduplázódó együttműködés elindítója lehet.

A MERCOSUR

Nagy kérdés, hogy ezt az egyensúly felé mutató tendenciát mennyiben befolyásolná a kínaiak szabadkereskedelmi övezet létrehozására irányuló terve a négy MERCOSUR tagállam és Kína között. Egyelőre az argentin elnök mellett Dilma Rousseff brazil, José Mujica uruguayi és az újonnan megválasztott Federico Franco paraguayi elnök részvételével zajló videokonferencián mind a négy dél-amerikai vezető optimistán tekint a fejlemények elé. Az nem kérdéses, hogy a világ második legerősebb gazdaságának, Kínának, és a sorban ötödik helyet betöltő Brazíliának egymásra találása stratégiai és gazdaságpolitikai szempontból koránt sem elhanyagolható tényező.

Dilma Rousseff elmondása szerint „egy válság sújtotta világban szükséges erőink egyesítése, hogy stratégiai együttműködés valósulhasson meg”. Noha Uruguay a MERCOSUR egyik legkisebb tagállama, de Mujica elnök a kínai tervek kapcsán mégis egyenlőségen alapuló és egyre erősödő szövetséget vizionál. Külügyminisztere, Luis Almagro pedig pekingi látogatásán elérte egy kínai-MERCOSUR bizottság felállítását, amelynek az lesz a dolga a jövőben, hogy a dél-amerikai integráció és az ázsiai ország között segítsen minél szorosabbra fűzni a szálakat.

Ugyanakkor Uruguay mellett a másik kis tagállam miatt az is problémás, hogy a MERCOSUR, mint integráció, mennyire tud egységesen felsorakozni kínai partnere mellett – épp a közelmúltban végbement paraguayi belpolitikai zűrzavar miatt a közösség másik három tagállama jelen pillanatban még a kicsiny szomszéd demokráciáját is kétségbe vonja (június végén egy politikai per miatt fosztották meg hivatalától Fernando Lugo elnököt, helyét Federico Franco vette át).

Az argentin elnök a közös videokonferenciát a következő szavakkal zárta: „a MERCOSUR és Kína közötti megállapodás nagyobb értéket kölcsönöz gazdaságainknak”. Optimista módon a kínai tervet történelminek nevezte és közös érdekeik békés kiteljesítésének reményét fejezte ki.

Chile

Argentína után annak nyugati szomszédja, Chile volt a kínai miniszterelnök útjának következő állomása, a fővárosban az elnök, Sebastián Pińera elnök köszöntötte. Látogatása ez esetben is kereskedelmi jelleget öltött, főleg az egymás országaiba irányuló forgalom növelése a cél Chile esetében is. A dél-amerikai ország legelső kapcsolatai a Kínai Népköztársasággal 1970-re tehetőek, és a felek szerint azóta folyamatosan mélyülnek – az utóbbi 25 évben 94 millió dollárnyi kínai befektetés érkezett Chilébe. A fejlődés e téren különösen igaz az utóbbi pár évre, ugyanis Pińera elnök elmondása szerint a mostani kereskedelmi forgalom pár év alatt mintegy megtriplázódott, és mára mintegy 30 milliárd dollárt tesz ki. Szerkezetét tekintve nagyvonalakban elmondható, hogy amíg Kína különböző iparcikkekkel képviselteti magát a chilei piacon, addig Chile főleg mezőgazdasági és bányászati termékeket (87 százalékban, elsősorban rezet) exportál Ázsiába.

A kínaiak dinamizmusát azonban világosan jelzi Wen Jiabao elképzelése, amelynek értelmében 2015-re ezt a számot meg akarja duplázni és 60 milliárdos értékben lebonyolódó forgalmat szeretnének. Ezt Chile esetében pár latin-amerikai állammal (Brazília, Venezuela, Peru) együtt nem is lesz nehéz megvalósítani, mivel az ország azon kevesek egyike, akik esetében a kínaiaknak nincs exporttöbblete, tehát pozitív a mérlegük az ázsiai hatalom felé. Mexikó ennek épp az ellenpéldája: a NAFTA tagjaként exportjának csupán 2 százaléka irányul Kínába (ez esetben az Egyesült Államok piacának szerepe jelentős), importjának viszont 15 százalékát szerzi be onnan.

Wen Jiabao és Pińera találkozóján a La Moneda palotában a felek összesen 11 egyezményt kötöttek egymással, többek között egyet a korábbi, 2006 óta húzódó szabadkereskedelmi tárgyalások lezárásáról. A már említett kereskedelmi forgalmat megduplázó célok mellett egy ötéves tervet tűztek ki maguk elé a tárgyaló felek a 2013-2017-es időszakra vonatkozóan, amely már nem csak a kereskedelem, de az oktatás illetve a kultúra területét is érinteni fogja. Ilyen háttér mellett nyilatkozta a chilei elnök, hogy Kína a chileiek első számú társává nőtte ki magát.

A CEPAL

A kínai miniszterelnök útja során érintette a régió másik fontos szervezetét, a latin-amerikai gazdasággal foglalkozó CEPAL-t (Comisión Económica para América Latina y el Caribe) is, amelynek nevében Alicia Bárcena köszöntötte. A kínaiak és a CEPAL között zajló megbeszélés témája a szervezet tevékenységének széles spektruma miatt változatosabbnak volt mondható, mint az argentin és chilei látogatás, itt ugyanis előtérben kerültek többek között a a technológiai kérdések, az élelmiszerbiztonság, a kutatás és fejlesztés, illetve a fenntartható fejlődés is. A problémafelvetésen túlmenően intézményesítik is együttműködésüket annak a két újonnan megalakult fórumnak köszönhetően, amelyek a mezőgazdasággal és a technológiai innovációval lesznek hivatottak foglalkozni.

Wen Jiabao természetesen útjának ezen állomására sem érkezett pénz nélkül, mivel 5 milliárd dolláros felajánlást tett a latin-amerikai feldolgozóipar fejlesztésére. Ez a chilei példa alapján érthető is, amennyiben a kínaiak saját érdekükben fejleszteni akarják a különböző országokban a nyersanyagok feldolgozását még mielőtt importálnák azt. Részben ide kapcsolódóan az infrastruktúra kiépítése terén még nagylelkűbb volt a miniszterelnök: erre a területre az előző dupláját, 10 milliárd dollárt különítenek el a kínaiak a Bank of Chinától felvehető hitelek formájában.

A kínai politikus a CEPAL megnyugtatására közölte, hogy országának nem célja az erőszakos kereskedelmi többlet beállítása a régió országaiban – a kínaiak a gazdasági konszolidáció jegyében az egyensúlyra törekszenek. Bárcena is úgy nyilatkozott, hogy „a Kína és Latin-Amerika közötti kereskedelem bővülése lehetőségeket és aggodalmat is szül”. Lehetőségek főleg az oktatás, infrastruktúra és a technológiai fejlesztések terén nyílhatnak, míg aggodalmakra a dezindusztrializáció, a migráció, néhol a földviszonyok és a holland-kór nyújt alapot. Hogy ez utóbbiakat eloszlassák, rendszeres párbeszéd folytatásában állapodtak meg a kínaiakkal.

Összegzésül Wen Jiabao barátságról és kölcsönös tiszteletről beszélt Latin-Amerika egészének viszonylatában. Mint mondta, országa jelenleg óriási változásokat él meg, ez azonban mit sem változtat a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatain – továbbra is szolidárisak maradnak a térség államaival mind politikai, mind gazdasági téren.