Stagnál a bolgár gazdaság

Rendhagyó elemzésünkben a bolgár gazdaság problémáira próbálunk fényt deríteni. Megkíséreljük megjósolni azt, hogy a hosszú távú kihatások miként fogják befolyásolni a balkáni ország gazdasági teljesítményét. Beiktatták január 19-én Roszen Plevneliev új államfőt, aki nyitóbeszédében a gazdaság beindítását és a közép-európai életszínvonal elérését vázolta fel fő célként az eljövendő nyolc évre. Bulgária gazdasága elfáradt – nem elég a költségvetési és monetáris stabilitás, biztosítani kell a gazdasági növekedést is. Perspektívák vannak, a körülmények is adottak, már csak be kell indítani a konjunktúrát.

Bulgária nagyon speciális helyzetben van Európában – közel 15 év óta nagyon stabil költségvetési és monetáris mutatókkal rendelkezik. Az államadósság stabilan 15 százalék körül mozog, az államháztartási hiány alig 2 százalék, a leva árfolyama az országban működő Valuta Tanácsnak köszönhetően rögzített az euróhoz és az infláció is a harmadik legalacsonyabb az Európai Unióban (két százalék). Az 1997-ben felálló Kosztov-kormány óta minden bolgár kabinet költségvetési szigort gyakorol az állami túlköltekezés elkerülése érdekében. Az 1997-es államcsőd közeli helyzetet követően kialakult az a koncepció, hogy a hiány, a túlköltekezés és az adósság fontosabb megoldandó probléma a gazdasági növekedésnél.

Az ország Romániával holtversenyben jelenleg az Európai Unió legszegényebb állama. A lakossági bérek jelenleg alig érik el az uniós átlag 43 százalékát. A január 19-én beiktatott új köztársasági elnök, Roszen Plevneliev nem véletlenül a bolgár életszínvonal emelését és az ország gazdaságának a fejlesztését kívánja elérni 2020-ig. Plevneliev szerint 2020-ra a béreknek el kell érniük az uniós átlag 70 százalékát és Bulgáriának el kell érnie a közép-európai országok színvonalát a gazdasági fejlettség terén. Első hivatalos beszédében a regionális fejlesztésekért felelős miniszterből avanzsálódott államfő a regionális fejlődést, a versenyképesség erősítését, a fiatalok életcéljainak a megteremtését vizionálta. Az új elnök kifejezte együttműködési szándékát az őt jelölő Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormánypárttal és magát gazdasági államfőként titulálta.

Attól eltekintve, hogy a relatíve súlytalan pozíciót betöltő államfő egy kormányfőhöz méltó politikai programot vázolt fel, dicséretes célként lehet elkönyvelni az elmondottat. Felvázolni könnyű, megvalósítani már sokkal nehezebb. Bulgária gazdasága a világgazdasági válság miatt stagnál, az exportteljesítménynek köszönhetően a 2011-es évet körülbelül 2-2,2 százalékos növekedéssel zárta, ugyanakkor a többi szektor még mindig nyögi az euróválság hatásait. Az ország gazdaságának legsötétebb időszakát jelző 1997-es év utána a markáns, stabilizáló politikai beavatkozások hatására növekedés indult be. Évente a bolgár GDP 4-6 százalék reálnövekedését figyelhettük meg egészen 2009-ig, amikor közel 5,5 százalékkal esett vissza ez az adat. Ugyan a gazdaság folyamatos növekedést produkál, de már nem tudja elérni a 2000-es évek figyelemreméltó mutatóit, 2012-2013-ra csak 2,2-3 százalékos növekedést jósol az Eurostat, a kormányzati jósaltokat illetően pedig több gazdasági szakértő is kételyeinek adott hangot.

Az ország legnagyobb gondja az alacsony életszínvonal – európai standardokhoz képest rendkívül alacsony az átlagfizetés és –nyugdíj. A jelenlegi kormány az inflációs növekedésen felül csak nagyon mérsékelt bér- és jutaléknövekedést tudott biztosítani 2011-ben. A bolgár kormányok azon az egységes elven alapuló politikát követnek, amely nem enged nagyobb állami beavatkozást a szociális rendszerben. Ebből következik, hogy a túlzott költségvetési szigor következtében nem lehet egy keynesi-típusú, állami gazdaságserkentő folyamatot beindítani. Vajon az Európai Unió által propagált költségvetési szigor sikeresebb lehet, mint egy átgondolt, állami beruházásokra alapuló költségvetési politika? Igen is, meg nem is!

Bulgária nyújtja (talán) a legkedvezőbb adófeltételeket a beruházásokhoz és új vállalkozásokhoz, mint korábbi cikkünkben írtuk a bolgár adórendszer nagyon kedvező ebből a szempontból, ugyanakkor az várakozásokhoz képest nagyobb a bevételkiesés, mint a potenciális nyereség. Hogy lehetséges ez? Az adóellenőrzés nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A szürkegazdaságot csak kínkeservesen tudja kordában tartani, a Bevételek Nemzeti Ügynökségének (NAP) csak idén több mint 50 ezer vállalkozót kellett szankcionálni, ugyanis nem regisztrálták az adóhatóságoknál a pénztárgépeiket, továbbá gyanú merült fel, hogy a nagy bevásárlóközpontok pénzmosóként funkcionálnak (az építőanyagok beszerzésénél nagy visszaélések történhettek az elmúlt pár év során). További gondot jelent a be nem jelentett, feketén dolgoztatott munkaerő is – csak az elmúlt évben 56 munkáltató ellen indított eljárást és hozott elmarasztaló ítéletet az Adminisztratív Bíróság.

A fő kitörési pontok Bulgária számára az innovatív iparágak (a vállalkozások és kutató központok kedvező letelepedési körülményei miatt), a turizmus (a hegyi- és síturizmus fejlesztése még gyermekcipőben jár) valamint a könnyűipar fejlesztése. A bolgár lakosság nagyon magasan kvalifikált munkaerőt képvisel, a felsőoktatásban résztvevők aránya itt a legmagasabb az Európai Unión belül. Az állam kedvező feltételeket nyújt e szektorok kezdő vállalkozásainak, de az infrastruktúra hiányos. A GERB legnagyobb politikai célkitűzése 2009 óta a regionális fejlesztés – a beruházók idecsábításához szükséges utak, centrumok, intézmények megépítése (európai uniós pénzek bevonásával).

Bojko Boriszov miniszterelnök kezdeményezte az Európai Parlamentnél, hogy a költségvetési szabályokat betöltő tagállamok kedvezményekben részesüljenek az uniós projektek társfinanszírozási feltételeinek megállapításakor. Boriszov Angela Merkel német kancellárral tárgyalt többek között e cél eléréséről is, ugyanakkor kétséges, hogy az európai vezetők lecsökkentenék Bulgária számára 20-ról öt százalékra az állami társfinanszírozás kötelező mértékét. Boriszov szavai alapján ez közel 500 millió leva (1,9 leva = 1 euró) többletforrást szabadítana fel az állami kaszából, mellyel serkenthetnék az ország gazdasági növekedését. A bolgár kormányfő kifejezte szándékát a gazdasági problémákkal küszködő uniós tagállamok megsegítését illetően, de csak azok esetében, amelyek alacsonyabb bér- és nyugdíjszinttel rendelkeznek Bulgáriánál (ami végső soron kizárja ezt a perspektívát).

Kérdéses, mennyire van politikai akarat a szociális és biztosítórendszerek reformjaira, melyeket már közel 10 éve sürgetnek a politikai pártok. Boriszov erőtlen kísérletet tett a szektorok átalakítására, azonban erős szakszervezeti nyomással válaszoltak az ellenzők. Korábbi cikkünkben már tudósítottunk a hónapok óta zajló sztrájkhullámról, mely a mai napig nem csillapodott. Felmerül a kérdés, hogy mennyire tud önálló gazdaságpolitikát folytatni egy olyan ország, mely Brüsszeltől függ. Még ha lenne is politikai szándék a szociális rendszer megreformálására, akkor is az Európai Unió mondaná ki a végső szót – nem feltétlenül biztonságos ennyire ráhagyatkozni egy gazdasági válsággal küszködő szupranacionális szervezet kénye-kedvére. Sok kérdés marad megválaszolatlanul – energiapolitikai függőség, schengeni csatlakozás, belső korrupció , de ezen kérdések sikeres rendezése, megoldása pozitív lökést adna Bulgária gazdaságának.

A lehetőségek adottak, a bolgár politikusok pedig elvesztegelik az időt – itt tart ma a bolgár gazdaság.