„Kína teljesen más, mint ahogy az emberek az újságokban olvassák”

Augusztusban érkezik döntőjéhez a Kínai Népköztársaság Oktatási Minisztériuma által az országban tanuló külföldiek számára évente megrendezésre kerülő versenye, amelyet milliók követnek nyomon a központi tévében. Idén Horváth Levente személyében egy magyar résztvevője is lesz a Pekingben tartandó megmérettetésnek. A Sanghaji Fudan Egyetem negyedéves hallgatójával a versenyről és Kínáról beszélgettünk.

Mesélnél egy kicsit, milyen versenyről is van szó?

A Kínai Népköztársaság Oktatási minisztériuma minden évben tart az ottani Konfuciusz Intézettel együtt az országban tanuló külföldi diákok számára egy versenyt, amelyen a kínai nyelvtudásuk mellett bemutathatják a kultúra, történelem, földrajztudásukat is. A lényeg az, hogy jól beszéljünk kínaiul és a teljesítményünket háromtagú zsűri bírálta el. Huszonnégy 5-10 milliós nagyvárosból lehetett a pekingi döntőbe jutni, minden városból öten. Az én egyetememről én egyedül jutottam csak tovább. Egyébként a Fudan Egyetemen 40 ezer diák van, ebből a külföldi diák 3-4 ezer. Nem tudom biztosan, de valószínűleg én vagyok az egyetlen magyar, nem hallottam másokról.

Mennyire gyakori, hogy magyarok jutnak el a döntőbe?

Eddig még nem nagyon láttunk magyart a döntőben, a Fudan Egyetemen magyar diákok amúgy sem nagyon vannak. Egy évre jönnek ki nyelvet tanulni. Én vagyok az egyetlen magyar diák, aki alapképzést végez itt kínaiul.

Milyen feladatokban mérik fel a versenyzők kínai, illetve kulturális tudását?

A verseny neve magyarra lefordítva a kínai nyelv sztárját jelenti. Ez egy „ki mit tud” jellegű verseny is, nem csak az a lényeg, hogy valaki tudjon kínaiul, hanem hogy kínaiul tudjon énekelni, akár népdalokat is, táncolni, kínai harcművészetet bemutatni, tehát mindent, ami a kínai hagyományokkal, kultúrával kapcsolatos.

Te mivel készültél?

Amikor én fenn voltam a színpadon először bemutattam a könyvemet, ami 2008-ban jelent meg Magyar Sárkány címen. Pontosabban az AFS-es (nemzetközi cserediák program – a szerk.) egyéves nancsingi (Nanjing) időszakról írtam naplót. Jártam Pekingben, Hszienben (Xian) az agyaghadseregnél, a kínai Nagy Falnál, délen Hajnan (Hainan) szigetnél, tehát körbeutaztam Kelet- és Dél-Kínát. Bemutattam ezt a könyvet, majd egy kis dalocskát énekeltem sanghaji dialektusban, ami egy külön nyelv, majd egy kicsit a kínai harcművészet tudásomból is adtam ízelítőt, ugyanis tajcsiztam korábban. A pekingi operából is bemutattam egy kisebb részletet és egy kisebb kínai jellegű táncot is. Több részből állítottam össze ezt az előadást. Sokan voltak, akik csak egy dalt adtak elő, vagy egy táncot, én pedig úgy gondoltam, jobban megfűszerezem.

A döntőre másként készülök, nagyobb lesz a verseny. Külön ruhát is kell vinni, mindenkinek a saját népviseletét. Én attilában fogok menni. Szaxofonoztam még régebben gimnazista koromban két évig, most a nyáron ezt a tudásomat próbálom feleleveníteni és kínai dalokat fogok eljátszani a nagy közönség előtt, remélhetőleg sikerrel.

Mennyire számít ez a verseny népszerűnek Kínában?

Központi tévében adják, tehát ezt mindenki nézi. Augusztusban van a döntő és ekkor mindenki a tévé előtt ül és nézik az eseményeket. A sanghaji közönség előtt már nem vagyok amúgy ismeretlen, van egy vicces talk show, amit egy híres hongkongi színész csinál. A műsor idén kezdődött és már nyolcszor meghívtak, hogy vendégként beszélgessek a műsorvezetővel a kínai életről, hagyományokról, utazásról, mindig van valamilyen topik és arról kell elbeszélgetni, elviccelődni. Ezt nyolckor vagy kilenckor adják le a tévében és már sokan láttak.

A kínaiak különösen szeretik, ha a külföldiek kínaiul beszélnek, énekelnek és szerepelnek. Büszkeségnek érzik, hogy ezt a nehéz nyelvüket ilyen sokan tanulják. Sajnos azonban Magyarországon ez még nem olyan gyakori.

Mostanában ez azért változóban van. Egyre többen fordulnak Kína felé.

Igen. Az elmúlt években a Fudan Egyetemnek Lezsák Sándor Lakiteleki Népfőiskolájával sikerült ösztöndíjként összehozni egy mester programot. Továbbá én a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban tanultam és velük is lassan sikerül összehozni egy remek ösztöndíjat, hogy aki kitűnőre leérettségizett, annak lesz lehetősége arra, hogy a Fudan Egyetemen ösztöndíjban részesüljön: egy év kínai nyelvtanulás és négy év alapképzésben vehet részt.

A Sanghaji Fudan Egyetemen tanulsz immár négy éve, de miért pont Kína? Nem feltétlenül a Távol-Kelet a magyar fiatalok fő célpontja.

Először az AFS nevezetű cserediák ösztöndíjprogrammal jutottam el Kínába. Ez egy olyan szervezet, ami megszervezi minden országba, hogy ottani családban éljünk, gimnáziumban tanuljunk. Ők megszervezték nekem, hogy Nancsingban (Nanjing), egy Sanghajtól körülbelül 300 kilométerre lévő, 10 milliós nagyvárosban három kínai családnál élhessek, három-három hónapot. Nagyon megszerettem őket és a gimnáziumban, ahol tanultam a kínai diákokkal is még mindig jóban vagyok, tartom velük a kapcsolatot. A sanghaji Fudan Egyetem az egyik legjobb egyeteme Kínának, a világon is a száz legjobban benne van és mivel viszonylag közel is volt, hiszen a kínai vasút két óra alatt megteszi ezt a 300 kilométeres távolságot, ezért esett rá a választásom. Egy év után hazajöttem leérettségizni, utána megkaptam a Kínai Népköztársaság ösztöndíját is, így egy évig a Fudan Egyetemen kínaiul tanultam. Ezután úgy gondoltam, hogy próba szerencse alapon, felvételizek a Fudan Egyetemre és sikerrel jártam, most pedig már negyedéves vagyok. A hazai egyetemek helyett inkább Kínát választottam, talán abban van a nagyobb jövő.

Milyen az élet egy európai számára Kínában? Mennyire érződnek a kulturális és politikai különbségek a mindennapi életben?

A politikai különbségek engem nem érintettek. 17 évesen jutottam ki, fiatal voltam és bohó. Könnyebben tudtam megszokni, hogy tengeri herkentyűket, kutyát és hasonlóakat esznek. Az életstílust is könnyebben át tudtam venni. Kínai családoknál laktam, tehát sokkal jobban benne voltam ebben a családi és a gimnazista életben és mindenki nagy szeretettel fogadott. Nagyon kedvesek voltak, nekem onnan csak jó kapcsolataim vannak, nagyon jó barátaim, úgymond kínai apukám és anyukám is van. Amikor 7 évvel ezelőtt jöttem akkor még mindenki szörnyülködött, hogy hova küldenek engem a szüleim, de manapság már azt mondják, hogy jól döntöttem. Nagyon kedves nép és én is nagyon szeretem őket.

Kína teljesen más, mint ahogy az emberek az újságokban olvassák és hallanak róla a hírekben. Nagyon érdekes ország, én nagyon szeretem, nekem nagyon tetszik. Külön nagy hír, hogy most a kínai miniszterelnök is jött Magyarországra, hiszen csak három országba jött Európába és hazánk volt az egyik. A kínaiak is szeretnének erre jönni és nem lenne rossz, ha most már Magyarország is észrevenné, hogy merre is van az igazi út.

Pedig itt „Nyugaton” Kínával kapcsolatban leginkább mindenkinek az emberi jogi korlátozások jutnak eszébe.

Ez csak a hírekben van. Teljesen nyugodtan mindent lehet csinálni. Sanghajban van egy hatalmas katolikus templom is, ahol minden hétvégén ott vagyok. Több ezren járnak a templomba. Újságokban lehet olvasni, hogy egyházüldözés van, de ebből semmi nem érződik. Ahogy az sem, hogy eltűnne valaki a környezetemben. Nincsenek ilyenek. Én ott vagyok kint és bármilyen oldalt meg tudok nyitni. A magyar barátaimmal ugyanúgy tudok emailezni, a szüleimmel is minden nap tudunk beszélgetni, tehát semmilyen korlátozás sincs.

Nem hiányzik Magyarország? Kínában tervezed a jövőt, vagy haza szeretnél majd jönni?

Hiányzik-hiányzik, de már ötödik éve ott vagyok kint. Már megszoktam, nyáron itthon vagyok és a téli szünetben. Kínában a holdújévkor van egy hónap szünet, akkor is haza szoktam jönni.

Az egyetemen van még egy évem és külön öröm, hogy ebben a félévben, ami most fejeződött be, Csányi Sándor, az OTP elnöke tanulmányi ösztöndíjat adott a részemre. Hallott rólam, ugyanis újságokba szoktam írni, például a sanghaji metróról is. Külön köszönet neki, hogy megtámogatja a tanulmányaimat ebben a félévben és a következő egy évben is. És akkor a diploma után az OTP-nél fogok dolgozni két évig. Vagy itthon, vagy Kínában, én azt szeretném, ha itt és ott is tudnék, lenne egy-két hónap itthon, majd kint.

Turizmus menedzsmentet tanulok amúgy az egyetemen. Van az OTP Travel, lehet, hogy ott is el tudnék helyezkedni. A következő szemeszterben az egyik legnagyobb sanghaji és kínai utazási irodánál fogom végezni a szakmai gyakorlatomat, ami 4 hónapos lesz. Ez különösen Magyarország és Kína utazásával foglalkozik. Aztán, hogy mit hoz a jövő, hogy turizmussal fogok-e foglalkozni, azt majd a későbbiekben meglátjuk.