Kuba nem mond le a szocialista rendszerről

Jelenleg a kubai gazdasági rendszer aktualizálása folyik, ez azonban nem rendszerváltás lesz, a szocialista berendezkedéshez ugyanis ragaszkodik a karibi szigetország.

Kuba nagy hangsúlyt fektet a belső társadalmi konzultációra és a kormányprogram kommunikációjára otthon és külföldön egyaránt. A napokban Magyarországon járt Yenielys Regueiferos asszony, a kubai parlament Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának titkára és Silvio Castro Fernández parlamenti képviselő , akik a kubai nagykövetségen tájékoztatót tartottak a jelenlegi reformfolyamatról.

Nem légből kapott ötlet volt a reform

A kubai rendszer gazdasági átalakítása hosszú időt igénybe vevő, komoly folyamat, mely csupán tavaly elkezdődött,  bár Raúl Castro már 2006 óta hangoztatja annak szükségességét. A jelenlegi irányvonalak egy 1994-es adótörvényben is megjelentek már, amely akkor regionális összehasonlításban régiós nagyon előrehaladottnak számított. Az adórendszer változtatását az akkoriban az országot sújtó gazdasági recesszió tette szükségessé, azonban ekkor csak a legáltalánosabb adótípusokat vezették be, hiszen addigra a kubai társadalom annyira elszegényedett, hogy összeroppant volna, ha az összes tervezett megszorítást egyszerre vezeti be a kormány.

A napjainkban zajló folyamat jelszava a hatékonyság és a fenntarthatóság, a reformokat a Gazdasági és Társadalmi Irányváltoztatás című dokumentum alapján a kormány lépésről lépésre, a gazdasági előrejelzések figyelembevételével hatja végre.

A mi szocializmusunk nem az ő szocializmusuk

Amikor a kubai szocializmusról esik szó sokan a Kelet-Európában is jól ismert szovjet típusú rendszerre gondolnak, Kuba azonban más – emelte ki Yenielys Regueiferos asszony. Noha annak összeomlásáig a karibi szigetország baráti kapcsolatot ápolt a Szovjetunióval és a szatellit államokkal, a szocialista tábor 1989-es megszűnése óta Kuba gazdasági és társadalmi szempontból is hosszú, összetett folyamaton ment keresztül, amely egészen a mai napig tart. A Kommunista Párt I. kongresszusán elfogadott realista gazdasági irányvonal jellemezte az 1975-89-ig tartó időszakot.

1989-től a baráti szocialista országok rendszerváltozása megviselte a kubai piacot is, hiszen előtte a KGST tagjaival volt a legintenzívebb a kereskedelmi kapcsolata.

Azok a gondterhes 90-es évek

A cukor volt az 1980-as évek egyik fő exportterméke, a ’90-es években azonban a KGST-piac megszűntével Kuba magára maradt, a cukor ára pedig mélyrepülésbe kezdett. Az USA kihasználva a karibi ország helyzetét, Washington úgy gondolta, hogy ideális lehetőség kínálkozik Castro hatalmának megdöntésére, és tovább szigorított a blokádon, ami egyre fojtogatóbbá vált.  Tovább súlyosbította a helyzetet a túlköltekezés, az élelmiszerhiány és az energiaválság is. Akkoriban rendszeresek voltak az áramkimaradások, és gyakran csak napi 11-12 órát lehetett használni az elektromos készülékeket, illetve a lámpákat.

Ebben a helyzetben sok cukorgyárat kellett bezárni, a dolgozók számára átképzési programokat biztosítottak, hogy más területen tudjanak elhelyezkedni. A munkahelyteremtés szükséges volt, hiszen a szocialista gazdaság alapja a teljes foglalkoztatás, amely társadalmi megelégedést és a rendszer támogatottságát váltotta ki.

Az ország annyira a „tönk szélére került” a magas élelmiszeráraknak, a gazdasági blokádnak és az alacsony termelékenységnek köszönhetően, hogy meg kellett termelnie a saját ellátásához szükséges élelmiszereket. A 259. számú törvény értelmében felparcelláztak néhány kisebb földbirtokot, amelyeket kísérleti jelleggel szétosztottak a mezőgazdasági termelők között. Amennyiben jó eredményeket érnek el így, állandósítják a programot és bővítik a termelőterület nagyságát is.

Az építőipar helyzete stagnált, az 1989-1990-ben megkezdődött építkezések abbamaradtak, hiszen nem volt elegendő tőke azok befejezésére. A hosszú évek során leamortizálódott az is, amit addigra már megépítettek.

A több mint húsz éven át tartó feszült gazdasági helyzetet súlyosbította az embargó, hiszen egy olyan ország, mint az USA, amely az egész világgazdaság működésére komoly hatással van, 60%-ban korlátozni képes Kuba külkereskedelmi tevékenységét is. Raúl Castro ennek kapcsán többször is megemlítette beszédeiben, hogy bár a nemzetközi kapcsolatokban elvileg jogegyenlőség van, a gyakorlatban azonban ez nem igazán érvényesül.

Ezek a folyamatok vezettek el odáig, hogy a kubai vezetésnek komolyan fontolóra kellett vennie a reformok gondolatát.

Tényleges társadalmi diskurzus

Raúl Castro a változtatás elkerülhetetlenségére először 2007. július 26-i ünnepi beszédében utalt. Ezt követően kezdődött el a népi konzultáció, amely során a kormány elkezdte összegyűjteni az állampolgári véleményeket, és bizottságokat állított fel az ország gazdasági és politikai irányvonalainak meghatározására.

Így végül összesen 291 irányelvet sikerült összeírni, amelyet minden munkahelyen tanulmányozhattak a dolgozók, a nemzetközi partnerek pedig interneten keresztül is elérhették azokat. A kubaiak elmondhatták véleményüket ezekkel kapcsolatban, sőt ajánlásokat is tehettek, melyeket 2009 novemberétől 2011 februárjáig összegezték, majd az országgyűlés megvitatta őket. Az állampolgári vélemények figyelembevételét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az eredeti elképzelések 68%-át megváltoztatták.

A központi tervezés diszkrét bája

Raúl Castro a VI. Pártkongresszuson kiemelte, decemberben elkészítették a 2011-es évre szóló tervet, azonban már négy hónap alatt 800 millió dollárral túlhaladták azt. A kubai állam által kínált társadalmi programok az élelmiszeripar, az egészségügy és az oktatás terén olyannyira bőkezűek voltak, hogy a kormány túlköltekezett.

Így nem teheti meg azt a kormány, hogy figyelmen kívül hagyja a piacot és a nemzetközi gazdasági folyamatokat. Az új gazdasági rendszer továbbra is a tervezésen alapul majd, a piac figyelembevételével.

Legalizálják a „fusit”

Ahhoz, hogy megértsük a kubai elképzelést a kis- és középvállalkozások jövőbeli működéséről, képzeljünk el egy kávéházat, amely egy 7-8 dolgozót foglalkoztató magánvállalkozásként működik.

A rendszer azonban nem teljesen úgy fog alakulni, ahogy nálunk megszokott, a kávézó vezetőjének ugyanis nem engedik, hogy tulajdonos legyen, ez a szerep az államnál marad, ő adja bérbe a kávézót, ami úgy fog működni, mint egy magánvállalkozás.

A vállalkozások pedig lemondanak a nyereségük egy részéről, amit adó formájában a helyi hatóságoknak fizetnek. A nem körpontosított rendszer előnye, hogy a helyi hatóságok azt a megye fejlesztésére forgathatják vissza.

A dolgozók fizetik a jövedelmük után járó adójukat, a vállalkozás finanszírozási és adókedvezményeket is igénybe vehet, a bérről pedig központi szabályozás alapján a vezető dönt. A tőkefelhalmozást azonban továbbra sem engedélyezi a kormány. Nem azért, mert nem akarják, hogy a munkavállalók elegendő pénzt keressenek, hanem azt szeretnék elkerülni, hogy kiemelkedően meggazdagodjon valaki – emelte ki Regueiferos asszony.

Innováció és kreativitás kell

Akárcsak egy nyári hurrikán, a legutóbbi gazdasági válság erősen megtépázta Kubát, először az építőipart, majd az autóipart érintve. Az egyik fő exporttermék, a nikkel világpiaci ára 30 000 dollár/tonna volt 2008-ban, napjainkra a tonnánkénti ár 9000 dollárra zuhant. A közel három év alatt bekövetkezett 21 000 dolláros tonnánkénti különbség pedig erősen rányomja a bélyegét a kubai gazdaságra.

A pártvezetés ezért a kiviteli termékek portfoliójának diverzifikálásában gondolkodik. A karibi szigetország erős a biotechnológiai termékek, oltóanyagok és gyógyszerek gyártásában, melyekből nagy mennyiségben tudnak exportálni is. A másik kiút a humán tőke kivitele lenne, ugyanis Kuba sok jó szakembert képez ki, az ország egyetemeire külföldről, Európából, sőt az Egyesült Államokból is érkeznek diákok. Mindezen próbálkozások persze hatásosabbak lennének, ha a blokád nem sújtaná az országot.

Kuba ezen kívül egyéb megoldásokban is gondolkodik, megkísérli meglovagolni a nemzetközi energiafüggőség szülte lehetőségeket, és betörni az olaj bizniszbe. Castroék próbálkoznak mélyfúrásokkal az ország különböző pontjain annak reményében, hogy olajra lelnek, eddig azonban kevés sikerrel jártak, így minimalizálják az üzemanyag fogyasztásukat, hogy az így kapott „felesleget’ exportálni tudják.

Fejlődő ország a fejlettek problémáival

Habár Kuba fejlődő ország, osztja a fejlettek egyik legnagyobb társadalmi problémáját, az elöregedést. Az ország lakosságának 60%-a nő, akiknek széles szakmai előrejutási lehetőségeik vannak. Mivel közülük is sokan a szakmai előrejutásra koncentrálnak, a születési ráta növekedése visszaesett az utóbbi években.

A kubaiak közül rengetegen végeznek egyetemi szakokon, így hiány van szakmunkásokban, amely az építőipar és a mezőgazdaság területén a legégetőbb jelenleg. Az új programok célja ezért az, hogy szakképzésre ösztönözzék a lakosságot.

Nem sietik el a leépítést

A tervek szerinti munkaátalakítási program újraszervezés lesz, nem pedig elbocsátás – emelte ki Regueiferos asszony. A szocialista rendszerek egyik alappillére a teljes foglalkoztatás, azonban a kubai vezetés nem hunyhat szemet a felett, hogy a közigazgatás nem működik elég hatékonyan, a létszámleépítés ezért elkerülhetetlen.

Emellett azonban bőven akadnak olyan szektorok, amelyek munkaerőt igényelnek, ilyen a mezőgazdaság és az építőipar. Azt azonban nehéz elérni, hogy egy olyan ember, aki eddig az államigazgatásban dolgozott, hirtelen „kapát és lapátot ragadjon”, elsősorban tehát a hozzáállásukon és a mentalitásukon kell változtatni.

Nem csak ez lassítja azonban az átállási folyamatot, a magánvállalkozások működéséhez meg kell alapítani a jogi- és adórendszeri hátteret, melyek jelenleg nem adottak, lévén, hogy az országnak nincsenek ilyen hagyományai. A fél év alatt 500 000 állami dolgozót leépítő és más szektorban elhelyező programot ezért le kellett lassítani.

Nemzetközi kapcsolatok

Kuba első számú kereskedelmi partnere Chávez Venezuelája, ami nem csak az „elektromos válságban” segített a ’90-es években, hanem máig támogatja Kubát az embargó hatásainak enyhítésében, a legutóbb például az ő segítségével, egy tengeralatti internetkábelen át juthatott Kuba olcsóbb és megbízhatóbb internetkapcsolathoz.

Habár a második legnagyobb kereskedelmi partner a Kínai Népköztársaság, Kuba az utóbbi években egyre jobban beilleszkedett a térségbeli integrációkba is, részt vesz az ALBA (Bolívari Szövetség a mi Amerikánkért) munkájában, és jelen lesz július 4-6. közötti új gazdasági közösséget alapító konferencián is. Ezen az összes latin-amerikai és karibi ország ott lesz, különlegessége, hogy ha megalakul, ez lesz az első olyan gazdasági integráció a kontinensen, amelyben nem vesz részt sem az Egyesült Államok, sem Kanada.

Az, hogy egy ilyen szervezet alapító tagjaként vehet részt Kuba, bilaterális nemzetközi kapcsolatainak ügyes kialakítását dicséri. Az Amerikai Államok Szervezetében (OAS) az USA hatására 1962-ben (a rakétaválság okozta feszültség kellős közepén) a mai napig felfüggesztették Kuba tagságát –emlékezett vissza Regueiferos asszony.

Bár a szankció, ami ennek a lépésnek alapjául szolgált, már megszűnt, Kuba sokáig elszigetelt maradt a térségben. A diplomaták munkájának köszönhetően azonban mára már minden latin-amerikai és karibi országgal van diplomáciai kapcsolata, sőt a blokád megszűntetését felvető ENSZ szavazáson 192 államból 187 volt a javaslat mellett. Az ügyben azóta nem történt előrelépés.

Továbbra is az államé a főszerep

Az 1990-es kényszerű nyitás lehetőséget adott ugyan a külföldi tőke beáramlásának, az állam azonban mindig figyelt arra, hogy az 51%-os többségi tulajdon az ő kezében maradjon. A szállodaiparban például igen elterjedt a külföldi tulajdonhányad, de ezt itt is 49%-ban maximálta a kormány.

A kubai államnak nem szándéka, hogy sok a vállalat nagyarányban külföldi kézen legyen, a privatizáció bizonyos mértéke azonban elkerülhetetlen, ugyanis az állam nem képes tovább finanszírozni a nem hatékonyan működő vállalatokat.

Az 1995-ben hozott külföldi beruházási törvény pontosan szabályozza a külföldi tőke működését, ez alapján a védelem, a társadalmi szolgáltatások (TB, oktatás, egészségügy) és a föld mindig kizárólagos állami tulajdonban marad.

A kubai rendszer legitimitásának alapja

A kubai rendszer legitimitásának egyik alapja a „nép” – emelte ki Soraya E. Álvarez Núnez nagykövetasszony – hiszen a nép döntése az, hogy legyen szocializmus Kubában. Ez alapján a népi önrendelkezés biztosítja a független, szocialista Kuba létezését.

Regueiferos asszony pedig így zárta az előadást:

A nemzetközi körülmények és a latin-amerikai folyamatok, azaz a Kubával való egyre kedvezőbb kapcsolat bizonyítja azt, hogy nem csak a kapitalista rendszerek működőképesek, valamint azt is, hogy Kuba nincs egyedül a világban.