Peru: Humala és Fujimori küzdhet meg az elnöki székért

Választani AIDS és rák között – ehhez hasonlította Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író a választások második fordulóját, miután az első körben az antikapitalizmussal vádolt Humala és az emberiesség ellen elkövetett bűnök miatt börtönben sínylődő Alberto Fujimori ex-elnök lánya, Keiko győzedelmeskedett. A Lazarillo.hu összefoglalója következik.

A szavazatok több mint 88 százalékának feldolgozottságakor egymillió vokssal áll a második Keiko Fujimori előtt a nemzeti baloldal képviselője, Ollanta Humala, ezzel a vártnál is nagyobb különbséggel, elsőként jut a második fordulóba – az újabb félmillió szavazatnyi távolságból az is kiderül, Pedro Pablo Kuczinsky lemarad a június 5-ei szavazásról.

Humala szavazatai már most meghaladják a négymilliót (31,233%), míg a Fujimori-klán második képviselője, Keiko egymillióval leszakadva, de még mindig a biztos második helyen áll a voksok 23,207%-ával. A volt miniszterelnök, Pedro Pablo Kuczinsky már bizonyosan nem futhat be a második helyre, ugyanis csaknem négy százalékkal maradt le Fujimoritól (19,374%), s még nála is kevesebb babér termett a nemrég még népszerűségi listákat vezető ex-presidentének, Alejandro Toledónak (15,228%) és a limai polgármester Luis Castańedának (10,225%).

Mivel arra sincs esély, hogy bármelyik jelölt elérje az 50%-ot, június 5-én megint az urnákhoz járulhatnak a választók, de akkor már csak két jelölt, Humala és Fujimori közül választhatnak.

A választás előtti napokon

Az Ipsos Apoyo által, a választások előtti napokban közölt (vagy inkább kiszivárogtatott, merthogy a kampánycsend miatt elvileg közvélemény-kutatási adatok már nem voltak közölhetőek) felmérés a nemzeti baloldalt (Gana Peru) képviselő Ollanta Humalának „ítélte” a szavazatok 28%-át, mellyel a fenti eredményeket látva nem is tévedtek. Szakértők szerint a legmozdíthatatlanabb szavazóbázissal azonban Keiko Fujimori rendelkezik, mely nem csekély mértékben esik egybe a jelenleg huszonöt éves börtönbüntetését töltő Alberto Fujimori tevékenységét pozitívan értékelők táborával.

Bár a szavazóbázis szilárdnak, ugyanakkor bővíthetetlennek is tűnik, legalábbis a Fujimori-évtized érzelmi alapon polarizált hatásait tekintve: aki nincs vele, az határozottan ellene van. A nők között érthető okokból kiemelkedő bázissal rendelkező Keiko esélyeit javíthatja ugyanakkor, hogy az antikapitalista, chavizmussal vádolt, világos koncepcióval nem rendelkező Humalával való esetleges összecsapása a második körben, ahogy Mario Vargas Llosa fogalmazott, választás az AIDS és a rák között: sem az államosítás rémképét anno kitörölhetetlenül felvillantó, a Chávez modelljétől való ideológiai eltávolodását hiába bizonygató Humala, sem a megválasztása után apjának vélhetően amnesztiát adó Fujimori nem jószívvel vállalható az első körben másra szavazók számára. 

A Keiko után egymás nyakában loholó exelnök (2001-2006), Alejandro Toledo (18,2%) és hajdani miniszterelnöke, Pedro Pablo Kuczynski (2005-2006) (18,4%) ellentétes pályát jártak be: Toledo a vezető helyek egyikéről esett vissza, csaknem tíz százalékot veszítve idén február óta, Kuczynski pedig ekkortájt öt százalékon vegetált, s onnan tört felfelé.

Szakértők a hétvégi választás előtt úgy gondolták, hogy a lengyel-német felmenőkkel bíró volt miniszterelnöknek és gazdasági miniszternek a társadalom felsőbb rétegeiben lehetnek támogatói, Limában vélhetőleg nem lesz nála jobb, vidéken ugyanakkor csekély a szavazóbázisa az Oxfordon és Princeton-on tanuló közgazdásznak, aki, ha a csekélyebb iskolázottságú, kevesebb hírforrásból táplálkozó, populista retorikára fogékonyabb rurális Perut markában tartó Humalával szemben nem tudja felvenni a kesztyűt – az eredmények fényében pedig úgy tűnik, hogy nem is kell.

A választásról szóló beszámoló alapjául szolgáló cikkek itt és itt találhatóak.