Íme, a francia szocialisták választási programterve

Komolyan gondolt, aránylag részletes és nem eleve teljesíthetetlen programtervezettel jelentkezett a francia baloldal. Igazi válság utáni vitaanyag: növekszik az állam szerepe, erősödik a piaci szabályozás, hangsúlyosabb szerep jut a környezetvédelemnek. Két bukott parlamenti választás után a szocialisták 2012-ben átvehetik a kormányzást a Sarkozy-féle jobboldaltól, és jövőre az elnök is baloldali lehet – Mitterrand óta először. Megkezdődött a párton belüli helyezkedés, de az egység még töretlen: mindenki felsorakozott a tervezet mögé.

Eufórikus hangulatú ülést tartott Párizsban a francia Szocialista Párt (PS) Országos Tanácsa a hétvégén. Az ellenzéki párt hosszú hónapok óta utcahosszal vezeti a közvélemény-kutatásokat a kormányzó UMP előtt, magabiztosan hozta a ciklusközi kisebb jelentőségű helyhatósági választásokat, és több potenciális szocialista elnökjelölt is bőven előzi a jövő tavasszal újrázásra készülő Nicolas Sarkozyt a népszerűségi listákon. Ráadásul míg a szocialisták soraiban az éveken át tartó marakodás után most az egység látszik uralkodni, addig az államfő táborát erősödő belső ellentétek és ideológiai viták osztják meg. „A jobboldal szakad, a baloldal programot ad” – ahogy a szocialista hétvége egyik szellemes szónoka megjegyezte.

A hétvégi tanácskozás apropóját a PS még nyomdafestékszagú programtervezete adta (franciául itt), amelyre azonmód egyhangúlag rá is bólintott a pártelit, de arról, hogy elnökjelöltként ki képviseli majd a programot, csak szeptemberben születik döntés. A főbb elnökjelölt-aspiránsok ugyanakkor már javában helyezkednek. A hétvégi fotókon például a programtervezet előkészítési munkálatait koordináló és pártelnökként magától értetődően jelöltnek tekinthető Martine Aubry jobbján a legutóbb bejelentkezett aspiráns François Hollande, balján pedig annak volt felesége, Ségolene Royal pózol, aki 2007-es veresége után ismét elnökjelölt szeretne lenni – Dominique Strauss-Kahn, a legesélyesebb jelölt, az IMF igazgatója lévén ezúttal sem lehetett jelen.

Adóemelés, újraelosztás, állami szabályozás

A PS tervezetének egyik alapköve az állam szabályozó szerepének növelése. Az állami (rész)tulajdonú cégekben bérplafont vezetnének be, a munkából származó jövedelemmel megegyező mértékben adóztatnák az osztalékből, nyereségből és a kedvezményes részvények eladásából származó bevételt, megnövelnék a vagyonadó mértékét, több Sarkozy által beiktatott adókedvezményt visszavonnának és az örökösödési adót is megemelnék. A szocialista koncepció a külföldön dolgozó vagyonos állampolgárokat is megadóztatná: az 5%-os „nemzeti szolidaritási hozzájárulás”  az évi 200.000 euró fölött keresőkre vonatkozna.

A Le Figaro napilap elemzője szerint a fenti intézkedések következtében öt év alatt mintegy 50 milliárd euróval nőne az adóbevétel, ebből a pénzből a szocialista kormány elsősorban a fiatalok támogatása és a lakhatási viszonyok javítása érdekében fejlesztené a már most is híresen bőkezű francia ellátórendszert. A munka világába való belépést 300.000 fiataloknak szóló munkahely segítené, a diákokat pedig évi 8000 új kollégiumi férőhely, valamint egy új segélyforma bevezetésévél támogatná az állam. A ciklus alatt 150.000 szociális bérlakás épülne, az üresen álló ingatlanokra kivetett adók emelkednének. Szintén az emelkedő adókból engedné meg magának a PS azt a luxust, hogy az elmúlt ősszel viharos körülmények között megemelt kötelező nyugdíjkorhatárt visszaállítja 60 évre, amint azt az őszi vita során Aubry elnökasszony többször megígérte.

A krízis tanulságai alapján a szocialisták álmodta állam az adórendszer, a kedvezmények és a támogatások átalakításával erősebben szabályozná a piaci folyamatokat. Új adó büntetné azokat a cégeket, amelyek leépítés közben osztalékot folyósítanak, adókedvezményt és támogatást pedig kizárólag olyan vállalatok kaphatnának ezentúl, amelyek szándéknyilatkozatban rögzítik, hogy csökkenteni kívánják a női alkalmazottjaik hátrányos megkülönböztetését a bérezés tekintetében. Az ország területét elhagyó cégek kötelesek visszafizetni a számukra megítélt támogatást. A szocialisták kiállnak a Tobin-adó koncepciója mellett: uniós szabályként vezetnék be a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó 0,05%-os illetéket.

Környezettudatosság, azonos neműek házassága, esélyegyenlőség

A zöldekkel szövetségben politizáló PS programjának második pillére a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés. A fukusimai katasztrófa nyomán fellángolt francia nukleáris energia-vitában a PS a nukleáris energia fokozatos kivezetése mellett érvel, de hosszú távon, 2050-ig a az ország energiaszükségletének 75%-át fedeznék megújuló energiából. Az áru környezeti hatásaira érzékennyé tennék az áfát, a környezetvédelembe forgatnák vissza a benzintársaságoktól beszedendő extraprofit-adót, és külön vámot vezetnének be a nem környezettudatos külföldi cégek termékeire.

A párt programtervezete néhány régi ideológiai vitában is határozottan állást foglal. Támogatná az azonos neműek házasságát, sőt a házaspárok mellett a regisztrált élettársi kapcsolatban élők számára is lehetővé tenné gyermekek örökbefogadását, hetero- és homoszexuális párok esetében egyaránt. Az esélyegyenlőséget pedig az anonim CV rendszere mozdítaná elő. A párt külön foglalkozik az aktív eutanázia kérdésével: bizonyos esetekben, komoly orvosi vizsgálat után és felügyelet mellett lehetővé tenné a halálba segítés intézményét.

Arányosabb választások, biztonság, bevándorlás

Bár egyes előzetes várakozásokkal ellentétben a tervezetben nem szerepelt a francia végrehajtó hatalom teljes átszabása, egy esetleges hatodik köztársaság bevezetése, a PS elképzelése azért részben érint intézményi kérdéseket is. A koncepció korlátozná a mandátumhalmozást, és a szavazatok számlálásakor figyelembe venné az üresen leadott szavazatokat is mint a politikai véleményalkotás megnyilvánulását.

Fontos újdonság, hogy a kormánytöbbséget adó alsóházzal kapcsolatban most érvényben lévő, kizárólag egyéni körzeteken alapuló két fordulós többségi választási rendszer – amely a kis pártokat büneteti – mellé az arányosságon alapuló rendszer is bekerülne (mint például a magyar parlament esetében). Érdekesség, hogy az átalakítás nagy győztese a jelenlegi politikai kontextusban a szélsőjobboldali Front National lenne.

Épp a szélsőjobboldal térnyerése ösztökélhette a pártot arra, hogy most először ő is komolyan foglalkozzon a hagyományosan Sarkozy által uralt biztonság- és bevándorláspolitikával. A PS tízezer új rendőrt ígér, és több pénzt a rendőrségnek, és nem korlátozná a térfigyelő kamerák elhelyezését ott, ahol „szükség van rájuk”. A bevándorlókkal kapcsolatban leszögezi, hogy komolyan harcolna az illegális bevándorlás ellen, a legális bevándorlást pedig szerződéses alapon, a nyelv valamint az állampolgári jogok és kötelességek ismeretéhez kötve szervezné meg.