Utódlási harc a spanyol szocialistáknál

Megbomlani látszik a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) egysége, melyet a jelenlegi miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero teremtett meg és 11 éven keresztül sikeresen kézben tartott. Míg a pártközpont befolyása tartományi szinten folyamatosan gyengül, a vezetőséget egyre inkább a Zapatero utáni évek és az utódlás kérdése keríti hatalmába.

Közeledőben a május 22-i tartományi és helyhatósági választások, a kormányzó szocialisták mégsem képesek egységet mutatni. Pedig május végén arra is fény derül, hogy a miniszterelnök reformpolitikája elégséges alap-e a következő évi szocialista sikerhez az országos kongresszusi választásokon.  Éppen ezért Zapatero és legközelebbi munkatársai, így Alfredo Pérez Rubalcaba miniszterelnök- helyettes és belügyminiszter arra törekszenek, hogy a gazdasági és társadalmi reformokra helyezzék a hangsúlyt és elkerüljék a frakciók harcát a kormányzó párton belül.

Az El País baloldali napilap hétvégi cikke szerint ez egyre kevésbé sikerül, mivel az utódlási harc „szétbomlasztja” a szocialista pártot. Az elmúlt hét elején Carme Chacón hadügyminiszter- asszony vetette fel, hogy jelöltállító konvenciót kellene összehívni és szavazást tartani Zapatero utódjáról, amennyiben a miniszterelnök végleg úgy dönt, hogy nem indul 2012-ben. A javaslatot a szocialista vezetőségből többen támogatják, így José Bono kongresszusi házelnök, Miguel Sebastian iparügyi miniszter, Guillermo Fernández Vara Extremadura tartomány elnöke és Alfonso Guerra, a párt nagy öregje, aki Felipe González, korábbi miniszterelnök, helyettese volt 1982 és 1991 között.

Nem volt váratlan, hogy Chacón állt elő a jelöltállítás ötletével, mivel maga is az esélyesek között tudhatja magát. Chacón korábban azt nyilatakozta, hogy a spanyolok ma már elfogadnának egy női miniszterelnököt és az sem jelenthet hátrányt, hogy a jelölt katalán. A Wikileaks kiszivárogtatott dokumentumaiban Chacón, mint „erős játékos” jelenik meg a szocialista párton belül. 

A 39 éves hadügyminiszter, aki nőként először tölti be ezt a posztot Spanyolországban, az El País számára készült felmérés szerint Rubalcaba után a második legnépszerűbb a miniszterelnök- jelölti várományosok listáján. Bár a 20 évvel idősebb belügyminiszter esélyei vitathatatlanok: a megkérdezettek 59 százaléka látná szívesen Rubalcabát a párt élén, míg csak 14 százalékuk szavazna Chacónra. A harmadik esélyes José Blanco munkaügyi miniszter, kilenc százalékkal. Rualcaba a hét folyamán Brüsszelből válaszolt Chacón felvetésére, kiemelve azt, hogy az ő idejét most teljesen leköti a kormányzati munka és jobban érdekli a spanyolországi munkanélküliség helyzete, mint az utódlás kérdése. Felmerül azonban a gyanú, hogy a belügyminiszter válasza nem más, mint taktikai lépés az egyre nyilvánvalóbbá váló utódlási harcban.

Nem Chacón volt azonban az egyetlen, aki felvetette a jelöltállítás kérdését. Tomás Gomez, a madridi szocialisták elnöke, már korábban is a párton belüli erőviszonyok demokratikus tisztázását tartotta járható útnak. Gomez az első lázadó a pártközponttal szemben, miután tavaly októberben a helyi szocialisták őt szavazták meg madridi tartományi jelöltnek a pártközpont által támogatott, jelenleg külügyminiszteri funkciót ellátó, Trinidad Jiménezzel szemben.

A szocialista vezetés Barcelonában sem tudta érvényesíteni akaratát. A tavaly november végi katasztrófális katalán tartományi választás után a pártvezetés azt szerette volna, ha nem Jordi Hereu jelenlegi katalán polgármester indul a következő választásokon. Hereu azonban ellenállt és a februári barcelonai szocialista jelöltállító választáson sikeresen kerekedett felül ellenfelén. A tartományi és helyi politikai ellenzék formálódása és a pártvezetés egységének megroppanása azt mutatják, hogy a korábban működő, erősen központosított vezetés (hiperliderazgo) végnapjait éli a kormányzó szocialista pártban.