Jogos-e az Európai Unió Nobel-békedíja?

Az utóbbi években a Nobel-békedíj kapcsán terjedőben az a gyakorlat, hogy a Bizottság “jövendőbeli tevékenységeket” szeretne vele inspirálni. Vajon ebben az esetben is erről van-e szó?

A békedíjat először 1901-ben olyan kvalitású személyiségek kapta, mint a svájci Jean Henri Dunant, a Vöröskereszt megalapítója, majd 1926-ban az európai föderációt és lefegyverzést sürgető Briand és Streseman, 1952 pedig Albert Schweizer, csak hogy pár példát említsünk a bizottság helyes döntéseiből, melyek esetében olyan emberek kapták meg ezt a díjat, akik egész életművükkel rászolgáltak. Bár korábban is voltak vitatható döntések, lényegében az utóbbi években lett egyre nyilvánvalóbb a díj értékének sajnálatos politikai devalválódása: például 2007-ben lett díjazott Al Gore, 2009-ben pedig Barack Obama amerikai elnök lett a díjazott. Obamával egy olyan érdekesnek nevezehető megfontolás is bekerült a döntés indoklásai közé, hogy nem a már megtett lépésekért, hanem mintegy motivációs szándékkal a “leendő pozitív tevékenységet” előre sugallva kapja meg egy személy a díjat – hogy milyen eredménnyel, azt mindeki maga eldöntheti.

Az EU kapcsán szintén felmerülhet a kérdés, hogy “motivációs erejű”-e vagy tényleges, eddigi tevékenységre reflektál, az október 12-én bejelentett Nobel-békedíj. Az EU díja jellegében leginkább az 1988-as döntésre emlékeztet, amikor is az ENSZ missziók kapták meg. (Szintén “jó érzékkel”, gondolhatunk a későbbi Srebrenicára, de akár az ENSZ missziók sajnos a főtitkári felhívások mellett is folyamatosan tartó szexuális bűncselekményeire a helyi lakossággal szemben.) 1999-ben az Orvosok Határok Nélkül Szervezet kapta meg a díjat, mely szervezet általánosságban a nyilvánosság előtt betöltött szerepe és számos önkéntes orvosának tevékenysége kétségtelenül pozitív. Kár, hogy Bernard Kouchner egyik fő alapító, majd francia külügyminiszter személyében komoly befolyással való visszaélés, korrupció fogalmazódott meg, melyekre viszont sajnos e szervezet keretei között tett szert. A döntéshozók nincsenek olyan helyzetben, hogy a jövőbe lássanak, de Obama díjáig legalább a múltbéli tevékenységek között többé-kevésbé sikerült eligazodniuk…

Ha az EU tevékenységén végigtekintünk, ezt ráadásul úgy kell tekintenünk, hogy bizonyos szinten elvonatkoztatunk a tagállami tevékenységektől, tehát csak a közösségi szintet vesszük figyelembe, ami kétségtelenül némi absztrahálást igényel. Az Nobel-díj másnapján született karikatúra (mellékeltem), bár kétségkívül jogos, mégsem “méltányos”. Természetesen az EU rendelkezik az EDA-val (Európai Védelmi Ügynökség) mely számos katonai programot hangol össze. Maga az EU azonban nem foglalkozik fegyvereladásokkal, csak a tagállamai. Ennyi erővel akkor sok nemzetközi intézmény sem kaphatna Nobel-békedíjat, hiszen alkotó tagállamai valószínűleg túlnyomó részben rendelkeznek hadsereggel.

Azt kell tehát vizsgálnunk, amikor az EU egységesen lépett fel illetve azon műveleteket, melyeket az európai uniós tagállamok EU keretek között, vagy legalábbis nagy többségükben “követtek el”.

Hozzászámolhatjuk “kis jóindulattal” a Balkán-háborúkat is, melyek a közvélekdés szerint – részben tévesen – a közös fellépés kudarcaként értékelnek – eléggé pontatlanul. A közösségi intézményekben ugyanis komoly vita folyt a beavatkozásról, melyet azonban a britek folyamatosan vétóztak. És az is kevésbé van reflektrofényben, hogy a daytoni megállapodáshoz vezető lépcsőket az európai színtéren dolgozták ki és finomították, az amerikai béketerv nem légből kapott koncepció volt – csak éppen nem hiányzott mögüle a politikai akarat…

Ha az ESDP/CSDP missziókat tekintjük, az EU kétségtelenül pozitív szerepet töltött be minden színtéren, lényegében humanitárius-védelmi jellegű feladatokat, vagy képzési-logisztikai feladatokat látva el. Még akkor is igaz ez, ha egyes esetekben az EU “érzékenyebbnek” bizonyul mint másokban, főként ha a környéknek esetleg stratégiai vonatkozásban (pl. kiemelkedően fontos nyersanyagforrás, logisztikai centrum stb.) is szerepe van. Csupán egy komolyabb visszaélési ügyről tudunk az ARTEMIS misszió kapcsán : a francia-svéd közös katonai bázison (Chem-Chem) a KDK-ban állítólag komolyan

Türke András István, Europa Varietas Intézet

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás