A képlet egyszerű. Ha Peter Pollák (ő az új romaügyi kormánybiztos) sikeres lesz -aminek kicsi az esélye -, azt a Smer saját eredményeként fogja elkönyvelni. Egyrészt eleve azt a tényt kiemelve, hogy jófejségükben egy ellenzéki politikusnak adták a posztot, másrészt hozzátéve, hogy a smeres miniszterek segítsége és politikai támogatása nélkül úgysem ért volna el semmit sem. Ha az egyszerű ember felsül a posztján, akkor pedig azt mondhatják: bizonyítási esélyt kaptak, nem éltek vele. Ez, az ellenzék lenne az alternatíva?
Miután megvan a kötelező -merthogy a fentebb leírtakkal nagyrészt mindenki tisztában van -, nézzük a dolgok problémásabb oldalát. A biztosi poszt lepasszolása Matovičéknak azt jelenti, hogy a Smer magasról tesz a romakérdésre. Ami, figyelembe véve az ország reális szükségleteit, óriási probléma és politikai felelőtlenség. Ha ugyanis a romakérdés nincs Szlovákia öt, sőt három legsúlyosabb problémája között, akkor semmi sincs ott. Pollák kinevezése a kormánypárt szakpolitikai hiányosságaira is rámutat: nem tudtak a posztra saját embert állítani. És nem csak azért, mert nem akartak, ha egy pártban egy szakterületnek megvannak a politikusai és a területtel foglalkozó csoportjai, azok a legritkább esetekben engedik, hogy a pártvezetés elvegye tőlük az ügyet - miközben semmiféle külső kényszer (pl. koalíciós társ, akinek adni kell valamit) nem létezik.
Pollák kinevezése azt is jelenti, hogy a romakérdésben várhatóan nulla előrelépés lesz a következő négy évben. Nem csak azért, mert ez igazándiból a Smernek sem érdeke - mivel nem az ő emberük viszi az ügyet, megfelelő politikai és pénzügyi támogatást sem fog kapni, e nélkül meg nem megy. Azért is - s itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, vajon ez miért jó az Egyszerű Embereknek -, mert Matovič nem problémát akar megoldani, csak újabb önprezentációs csatornát keresett. Most kapott egy posztot, amely újabb rivaldafényt biztosít számára (nem mintha nem lenne elég a parlamenti is), a kérdés csak az, kell-e ezért valamit fizetniük. Ha igen, az hamarosan kiderül, a Smer az utóbbi hónapokban már jelezte, néhány ügyben szüksége lenne az alkotmányos többségre is…
Valamit azért nem értek. Nálunk milliárdokat költenek a cigányok felzárkóztatására, már 1990 óta, és ugyan ott vagyunk, mint 1990 előtt, pedig akkor is rengetegek költöttek rájuk. Valami nincs rendben. Gond van velük nálunk, Szlovákiában, Csehországban, Romániában. a franciáknál és az olaszoknál is. Problémaként jelentek meg Kanadában és legutóbb Norvégiában is. Ezek után mindenhol a többségi társadalom a hibás? Nem kellene őszintén szembe nézni a kérdéssel?