Romániában kimúlt a jogállamiság utolsó illúziója

A véres kard

A Ponta-Basescu küzdelem lelki startlövése alighanem akkor dördült el, amikor Adrian Nastase korábbi miniszterelnököt - Ponta egyik mentorát, elődjét a PSD-ben - 2012 júniusában egy pártfinanszírozási ügy miatt két évre börtönbe küldte a román igazságszolgáltatás. Gondoljunk bele: a poszt-szovjet térség első prominens vezetője, aki ellen nemcsak elindult a vizsgálat, hanem a vádlottat bűnösnek találták és el is ítélték. Nagy figyelmeztetés ez az aktív politikai elit részére, amely jelentősen emeli a jövőre nézve a politikai harc kockázatát. A vesztes ugyanis könnyen rács mögé kerülhet. Budapesten is próbálkozott hasonlóval a szocialista kormány és a Fidesz elszámoltatási biztosa, eredménytelenül. Hogy mi vezetett Nastase kizárásához a politikai elitből, az egy másik történet, a lényeg, hogy precedens született.

Kelet Párizsa? Halott demokrácia? Nézzen szét Bukarest utcáin! 

Az egyik első hangos csörte kettejük közt a brüsszeli uniós csúcs kapcsán mutatta meg, hogy az alkotmánybíróság szava nem szent Ponta számára (sem). Az európai vezetők rendszeres találkozóin ugyanis vagy az adott tagállam miniszterelnöke, vagy az államfő vesz részt, a politikai rendszertől függően. Victor Ponta úgy döntött, hogy az eddigi gyakorlattal szemben nem a román államfő, hanem a miniszterelnök - tehát ő - utazik Brüsszelbe. Az ügy végül az alkotmánybírák elé került, akik úgy határoztak, hogy Basescu utazhat, nem Ponta. Ez nem zavarta az újdonsült kormányfőt repjegye megváltásában, szépen elutazott, ahogy tervezte, miközben azzal fenyegette állítólag az államfőt, hogy az elnöki gépből még a benzint is kiszivattyúztatja. 

Mindeközben Ponta PhD dolgozatáról is kiderült, ami mostanában ki szokott: plágiummal vádolta meg az oktatási hatóság (CNATDCU). Németországban ilyenkor lemondanak, Magyarországon balsikerű interjú után lemondatnak, Romániában pedig? Ponta rávette az oktatási miniszterét, hogy oszlassa fel a mihaszna testületet. Igaz, még azt is felhánytorgatták neki, hogy jogtalanul jegyzi mesterdiplomái egy részét is, az újabb és újabb botrányok miatt erről már alig esik szó. 

A nyár elején Ponta dűlőre akarta vinni a küzdelmet: a parlamentben javaslatot tett, hogy a román alkotmányban rögzített úton fosszák meg székétől Basescut, aki szerinte túllépte a hatáskörét. Amennyiben a parlament két háza megszavazza a vádat, úgy az alkotmánybíróság határozata után népszavazás dönthet a kérdésben. A párharc tehát újabb sebességbe kapcsolt.

Pürrhoszi győzelem

Basescu nemcsak a második elnöki ciklusát tölti, hanem a második felfüggesztési eljárást indították ellene. 2007-ben hasonló vádakkal az akkori miniszterelnök, Popescu-Tăriceanu kormányzása alatt futottak ellene egy kört, a most EP-képviselő, akkor igazságügy-miniszter Monica Macovei vezetésével. Az akkori eljárás is kétes jogi körülmények között zajlott. Ponta azt gondolta, hogy tanult az akkori hibákból és most biztosra megy: két helyen is megpeckelte (volna) a választást, ha hagyták volna.

Először is egy rendeletben újraszabályozta a választási eljárást alig valamivel a referendum napja előtt, amely módosítás szerint immár nem lett volna szükség a választók 50%-os részvételére az érvényes trónfosztáshoz. Mivel Basescu a híveit arra kérte, hogy maradjanak távol az urnáktól, így logikus volt Ponta trükkje, hogy elvegye a választási küszöbszámot. Ezt végül a nemzetközi tiltakozás hatására visszavonták, és maradt az 50 százalékos követelmény.

Ekkor Ponta a színfalak mögé vonulhatott és kitalálta, hogyan módosíthatná mégis a számokat. "Hát persze! A választási listák" - világosodott meg, remélhetőleg nem a magyar választói regisztrációról szóló híreket olvasgatva. Több minisztérium magas beosztású embereit bevetve azt próbálták előkészíteni, hogy megközelítőleg két millió román állampolgárt hivatalosan ne számítsanak bele a választási listába, ami által az 50 százalék elérése ügye alacsonyabb részvétel mellett sem lett volna gond. Első körben a külföldről szavazó románokat akarták nem beszámítani, ez egy közel kétmilliós tételt jelentett. Ez végül egy telefonlehallgatási jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatalával kipattant, miközben azért a listák machinálása miatt az alkotmánybíróság még nem is határozott a referendum érvényességéről, így hivatalosan azóta sincs megerősített döntés Basescu sorsáról. 

A beszélgetés tartalmát a Legfelsőbb Semmítőszék (ICCJ) mellett működő ügyészség dobta ki a piacra augusztus 10-én. A választási listák körül kialakult meglehetősen kínos helyzet kapcsán három miniszter is lemondott a májusban alakult Ponta-kabinetből: Ioan Rus belügyminiszter, Victor Paul Dobre közigazgatásért felelős tárca nélküli miniszter és Lucian Isar vállalkozási szféráért felelős tárca nélküli miniszter távozott, Dobre ellen már folyik a vizsgálat; Rus úgy tűnik, részben tiltakozásképpen állt fel. 

Az egész választási listás történet már csak azért is érdekes, mert 2007 óta a választók száma nyilván nem változhatott (volna) milliós nagyságrendben, tehát nagyon hamar kiderült volna Pontáék csalása. Ettől függetlenül a mostani referendumon részt vevő szavazók 4/5-e Basescu ellen voksolt, viszont nem mentek el elegen szavazni ahhoz, hogy érvényes legyen a népi ítélet. Így Basescu ugyan csatát nyert, a háborúban azonban vesztésre áll, még akkor is, ha jövő kedden az alkotmánybíróság az államfő szempontjából kedvező döntést hoz és érvénytelennek nyilvánítja a szavazást.

Ősszel a következő forduló

Idén novemberben tartják a parlamenti választásokat Romániában, amely során a megszorítások miatt népszerűtlen Basescu és pártja aligha szerezhet nagyobb támogatást. Ponta esélye viszont adott, hogy növelje hatalmát a parlamentben. Ponta nem kíméli Basescut, többek közt nevezte már "a maga körül mindent legyilkoló skorpiónak" és "a román történelem legnagyobb hazudozójának" is. Basescut sem kell félteni, a román hajóflotta privatizálása körül alighanem tett egy-két lépést a szürke zónában. 

A demokratikus szabályok e megalázása már Barrosot is határozott hangvételre késztette, sőt, Hillary Clinton is tollat ragadott. A nemzetközi aggodalom eredményessége azonban erősen kérdéses, nézzük csak meg Szíriát vagy társait. Az új EU-tagállamokban egyszerűen még nemhogy nem gyökerezett meg a demokrácia, hanem egy korábbi politikai kultúra folytatódik más színpadon. 

Rossz környék

A politikai harc e fenti elemeit szinte az összes környező országban felfedezhetjük: lelőtt miniszterelnök Szerbiában, titkosszolgálati "Gorilla" jegyzőkönyvek Szlovákiában, a miniszterelnök börtönben Ukrajnában, életképtelen kormányok sora Csehországban, kormányszintű maffia Bulgáriában. Most Románia is alaposan belehúzott a demokrácia látszatának leépítésébe. 

Magyarországról így immár nemcsak az euróválság tereli el a figyelmet, hanem a román belügyek. A nemzetközi publicisztikákban azonban nem mulasztják el, hogy rendre felemlegessék, "nem elég, hogy Magyarország lecsúszott a demokrácia útjáról", Bukarest is kiállni készül a civilizált európai nemzetek sorából...

A fentiek fényében úgy tűnik, hogy a kelet-európai rendszerváltó országoknak sokkal több időre - nem két évtizedre - van szüksége ahhoz, a politikai kultúrájuk a fékek és ellensúlyok rendszerét hétköznapi szinten is értelmezni tudja, sőt, alkalmazza azt. Mindezt elősegítette az uniós kontroll gyengesége, felületessége; illetve általában véve a régió középosztályainak szereptévesztése abban, hogy mi a feladatuk a demokratikus rend fenntartásában: nem kétfelé oszlani és hűbérúri rendszert szolgálni, hanem egységesen távolságot tartani és kritikusan reflektálni a mindenkori kormányzat kétes ügyleteire. 

Címkék:
• alkotmánybíróság
• basescu
• demokrácia
• igazságszolgáltatás
• ponta
• románia