Újratemetés: diplomáciai játszma

Nyirő József gyönyörű halinakötéses könyvei, melyeket az Erdélyi Szépmíves Céh adott ki a két világháború között, a mi családunk könyvespolcain is megtalálhatók, hiszen az írónak valóban vannak az egyetemes magyar irodalom részeként nyilvántartott értékes művei, ám a teljes kép megértéséhez nem kell az irodalmi tevékenység láttán elájulnunk a csodálattól, és elfeledkezni az emberről és a politikusról.

Amikor Nyirőről beszélünk, a teljes kép megértéséhez minden egyes alkalommal el kell mondanunk, hogy az író a második világháború idején tagja volt a Magyar Országgyűlésnek, s akkor is az maradt, amikor már a nyilasok vették át a hatalmat Magyarországon, akik tízezerszámra küldték a haláltáborokba a magyar zsidókat. Ebben az időben jóérzésű ember már nem maradt képviselő, de Nyirő végig kitartott a nyilasok mellett, még az emigrációba is követte őket. Németországban és később Spanyolországban is az emigráns hungarista szervezetekkel volt kapcsolatban, egészen haláláig. Bár háborús bűnösnek semmiképpen sem nevezhető, a magyarországi kormánypárt második emberének tartott Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének azért mégsem kellene ennyire túlexponálnia magát a témában.

Nyilvánvaló, hogy a témábanaktívan beleszóló román kormányzat tevékenységében is van jó adag rosszindulat, de az is biztos, hogy Kövérék mindezzel előre tisztában voltak, s egyszerűen csak egy jó kis balhét akartak. Mert valljuk be őszintén, Nyirő Józsefnél jó néhány makulátlanabb erdélyi írót is találhattak volna, aki inkább megérdemelte volna ezt a figyelmet, de nekik egy ilyen, erősen megosztó személyre volt szükségük, hogy kiugraszthassák a nyulat a bokorból, és diplomáciailag lehessen egy jót bokszolni. Kövér László hétfőn beült limuzinjába, majd hazahajtott Budapestre, ám a keletkezett feszültség enyhítését az új, amúgy sem barátságos román kormánnyal már az erdélyiekre hagyta.

Gratulálunk! Mindezek ellenére, aki teheti, olvasson el legalább egy Nyirő regényt,

Címkék:
• vélemény