Itt hatalmas hibát vétett az Orbán-kormány

Zénó | 2012. március 29., csütörtök

A magyar kormánynak – vélt vagy valós indokok miatt – ismét borzalmas sajtója volt az utóbbi időben, egyre-másra érték egymást azok a cikkek, amik sokszor félinformációkra alapozva próbálták meg lerántani a leplet a kormányfő sokak szerint már-már Alekszandr Lukasenkóhoz közelítő törekvéseiről. Ezek a támadások arra is rávilágítottak: a mostani garnitúrának nagyon hiányzik egy hiteles, szakmájában is elismert tudós, akit a külföldi sajtó rendelkezésére lehetne bocsátani.

Korábban is írtunk már arról, hogy az olvasói levelek küldözgetésére és a különféle kritikák visszautasítására a magyar kormány jobb embereket is találhatna, mint a külföldön szolgáló nagykövetek. Őket ugyanis nem szabad ilyen módszerrel elkoptatni, hiszen nekik elsősorban az ország hivatalos képviselete a feladatuk, nem pedig a blogbejegyzések kommentálása. A nyugati sajtó szempontjából a miniszterek és államtitkárok sem megfelelőek, hiszen az ő nyilatkozataik leginkább ahhoz hasonlítanak, amikor az észak-koreai KCNA hírügynökség arról ír, hogy senki sem éhezik az ázsiai országban, miközben azok, akik átjutnak a hermetikusan lezárt határokon, pont az ellenkezőjéről tudnak beszámolni.

Kattintson és jöjjön velünk Washingtonba!

Nem hisszük, hogy létezne nemzetközi baloldali összeesküvés a magyar kormánnyal szemben, abban viszont biztosak vagyunk, hogy nagyfokú tudatlansággal kell felvennünk a küzdelmet. Magyarország – szerencsére – ritkán szerepel a világsajtó címoldalain, így nem csoda, hogy ha mégis odakerülünk, számtalan tévedés és félreértés jelenik meg még a legelismertebb lapokban is. Ezzel sajnos nem nagyon lehet mit kezdeni, ugyanis addig jó a budapesti vezetésnek, amíg nem rólunk írnak minden héten a londoni és New yorki lapok.

Ugyanakkor a szakértők terén fájó hiányossággal kell szembenéznie az Orbán-kormánynak, miközben a nyugati establishmentben a jelenlegi kurzus számos esküdt ellenségét is felfedezhetjük. Ez nem lenne gond, ha a kormánynak támogatói is lennének a megfelelő nyugati körökben, de ez sajnos nincs így. A legnagyobb Magyarországgal foglalkozó nevek mind kritikusan szemlélik a kabinet teljesítményét, és képtelenek elfogulatlan véleményt formálni a hazai helyzetről. Itt mutatkozik meg az Orbán-kormány egyik legnagyobb hiányossága is: nincs egy olyan elismert, szakmájában befutott szakértőjük, aki hiteles, megalapozott és kulturált módon tudná bemutatni a kormány érveit egy-egy nemzetközi vita vagy épp kritika kapcsán; nincs egy olyan ember, akit a nyugati újságírók bátran felhívhatnának, hogy gyors és alapos választ kapjanak a kérdéseikre. Az Orbán-kormány csak a szóvivőket tudja kiállítani, de ez az amerikai egyetemek elismert oktatóival és a világ legnagyobb napilapjaival szemben fájóan kevés.

A hiányosság természetesen nem csak a kormány hibája, hanem többek között a hazai tudományos közösségé is. A magyar politikával foglalkozó hazai szakértők nemzetközi téren alig jegyzettek, nyelveket néhány kivétellel csak nagyon kevesen beszélnek, és többségük tudását már évtizedek óta meghaladta a tudományos fejlődés (menjenek csak be akármelyik három előadásra az ország három legnagyobb, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó egyetemén, és maguk is megtapasztalhatják ezt). Nemzetközi publikációkkal, konferencia-részvételekkel nagyon kevesen büszkélkedhetnek, ugyanis a megélhetéshez az is elég, ha itthon a megfelelő kormány megfelelő embereivel vannak jóban, a többi majd lesz valahogy. Ez viszont egyenesen vezet a jelenlegi helyzethez: ahhoz, hogy külföldiek, vagy jobb esetben évtizedekkel ezelőtt emigrált magyarok mondják meg azt, mit is kell gondolniuk rólunk az igazi döntéshozóknak.

Az Orbán-kormánynak (de igazából bármelyik kormánynak) olyan szakmájukban elismert szakértőkre van szükségük, akik nem járatták le magukat az üres pártjelszavak ismételgetésével, nem vettek fel állami milliárdokat a saját alapítványukkal és nem álltak biodíszletként egy-egy választási nagygyűlésen az aktuális „nemzetmentő” pártelnök mögött. Olyan tisztességben megőszült, kikezdhetetlen szakmai integritású tudósokra van szükségünk, akik nyugodtan és meggyőzően tudnak érvelni, fel tudják venni a harcot a téves információkkal, és árnyaltabbá tudják tenni a Magyarországról kialakított képet. Szükségünk van legalább egy olyan emberre, aki lobbizik értünk külföldön, és akit elismernek saját pályatársai is. Természetesen minden kormány kiválaszthatja azokat az embereket, akik politikailag közel állnak hozzá, de túl közel nem szabad húzni őket, mert akkor elveszítik a hitelességüket.

Az Orbán-kormánynak most pontosan egy ilyen tisztességben megőszült, szemüveges professzorra lenne szüksége, aki érvekkel és adatokkal felvértezve elmenne a legfontosabb fővárosokba, konferenciákon adna elő, és kínos keresztkérdéseket tenne fel azoknak az embereknek, akik sokszor megalapozatlanul kritizálják a kormányt. Nem csak most, de a következő ciklusban, és az azutániban is. Az Orbán-kormány szerencsétlensége az, hogy nem tudnak legalább egy Charles Gatihoz hasonló ismertségű embert kiállítani, aki nem a politikai, hanem az akadémiai szférában játszik meghatározó szerepet. A kormányzati kommunikátorok a Johns Hopkins Egyetem professzorával szemben ugyanis már hiteltelenek, ugyanúgy, ahogy a kormány kedvenc egyetemének Magyarországon világhírű oktatói is fájóan kevesek ehhez a feladathoz.

Ha a jelenlegi kurzusban lenne egy bármilyen módon átgondolt személyzeti politika, akkor talán meg lehetne találni a megfelelő embert. Eddig azonban nem sikerült megoldani ezt a feladatot. Neves támogató híján pedig csak arra számíthatunk, hogy a Washington Post újságírója a már jól ismert neveket fogja felhívni, ha Magyarországról ír, és ezért minden igyekezete ellenére csak a már jól ismert szólamokat fogja meghallgatni a bejáratott emberektől. A külügyben meg csodálkozva néznek, hogy már megint rosszat írnak rólunk.

Disclaimer: ez a cikk nem kívánja megítélni, hogy a jelenlegi magyar kormány valóban hasonlít-e Lukasenko rezsimjéhez, vagy sem. Pusztán arra próbál rávilágítani, hogy az országimázs alakítása komoly kérdés, ami nem érhet véget a puszta-gulyás-világraszóló magyar divat szentháromságnál.

Ehhez a cikkhez 18 hosszászólás érkezett a régi felületen. Ide kattintva megtekintheti őket.

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, ugyanakkor a szerkesztőség fenntartja a jogot a nyíltan sértő, gyűlölködő, trágár ill. reklám tartalmú hozzászólások moderálására!
comments powered by Disqus