Földalatti várost tárnak fel

Ypres (németül Ypern) városa az első világháború egyik legvéresebb mészárlását tudhatja magáénak. A négyéves küzdelem során a várost szinte csaknem teljesen elpusztították és a térségben közel félmillió katona vesztette életét. A régészek és történészek szerint a mostani kutatással egyedülálló betekintést nyerhetnek a nyugati fronton küzdő katonák egykori mindennapjaiba. Reményeik szerint az egykori alagutakban maradt ágyak, fegyverek, sisakok, ruházatok a fény és az oxigén hiánya miatt pontosan úgy maradtak meg, ahogy azokat a katonák 1918-ban hagyták.

Az eredeti, brit mérnökök által megrajzolt térképek szerint a földalatti városban kórházak, kápolnák, műhelyek és pihenőszobák is voltak. A 180 centi magas, alagutakkal összekötött szobák az állandóan üzemelő szivattyúknak köszönhetően szárazak maradtak, ám azokat a katonák távozása után alig pár héttel szép lassan elöntötte a talajvíz. A történészek szerint érdekes lehet, hogy a háború során többen éltek ebben a különleges városban, ma a közeli kisvárosokban.

Miután megtalálták a több tucat kilométernyi alagútrendszer bejáratát Ypres városához közel, a régészek és történészek a múlt héten megkezdték annak feltárását. Elsőként robotokat küldenek le az alagutakba, majd a brit és belga szakértők a víz kipumpálásával száraz lábbal szeretnének belépni az alagútrendszerbe. A szakértők jelenleg három helyre összpontosítanak, és speciális földszkennekerekkel már a kutatás előtt megpróbálják megkeresni a nagyobb termeket.

Az egyik ilyen alagútrendszer Hooge települése mellett található, és egykor ezer katonának jelentett szállást, míg egy másik, Vampire Dugout 1918-ban többször is gazdát cserélt. A legnagyobbnak Hill 60 számított: az Ypres és Menin közti vasútvonalhoz közel akár háromezren is lakhattak benne.

Peter Barton brit történész szerint ezek "a földalatti kisvárosok jó állapotban megmaradt időkapszulák". Az elmúlt években a hasonló alagutak azonban sok problémát okoztak a flandriai hatóságoknak, ugyanis a földalatti falazáshoz szükséges faanyag elrohadásával az alagutak beomlottak, komoly problémát okozva ezzel a fölötte álló épületeknek. Tony Pollard, a Glasgow-i Egyetem Régészeti Kutatórészlegének vezetője szerint igen értékes régészeti lelőhelyekkel állunk szemben, amelyek azonban a pusztulás szélén vannak.

A projekt végén, a vizsgálatok után a megtalált tárgyakat visszaviszik eredeti helyükre, és az alagutakat a konzerválás után újra lezárják majd.