Latin-amerikai nők: hatalom és elnyomás

Különböző közvélemény-kutatások eredménye szerint általános igényként jelenik meg, hogy a világnak több női vezetőre van szüksége. Jelenleg a latin-amerikai kontinens területének 40 százalékát “uralják” a nők, azonban a társadalmi problémák orvoslása érdekében a “gyengébbik nem” még hatékonyabb részvételére lenne szükség a közéletben.

A világon 603 millió nő és gyermek él olyan helyen, ahol a családon belüli erőszakot nem tekintik bűncselekménynek. tízből 7 nőt ért már fizikai vagy szexuális erőszak.  (Ban Ki-moon, ENSZ főtitkár)

Általánosságban és világviszonylatban elmondható: több női vezetőre lenne szükség. Az összes földrész tekintetében ez az igény, mely által a nők egyrészt még inkább képviselni tudnák saját nemüket, másrészt közelebb kerülhetnénk az élet sok területén megmutatkozó esélyegyenlőtlenség okozta problémák enyhítéséhez. Azonban vannak olyan elméletek is, amelyek szerint a hatalom megszerzésével ezek az asszonyok „elférfiasodnak”, azaz férfi társaikhoz hasonló a viselkedési modellt veszik fel.

Befektetés a nőkbe: látod a lehetőséget?(a Holland Külügyminisztérium propaganda filmje az egyenlőség mellett)

Különös paradoxon, hogy egy olyan földrészen, ahol legmagasabb az erőszakos körülmények között elhalálozottak, illetve a fiatalkorú terhes lányok száma, ott vesznek részt a nők a legnagyobb arányban a politikában.

Latin-Amerika sok szempontból a szélsőségek földrésze, ami abban is megmutatkozik, hogy a meglévő nagymértékű esélyegyenlőtlenség mellett sikeresen kezelik a jelenlegi gazdasági válságot.

Az itt élő asszonyok jelentős része még mindig elnyomásban él, azonban néhányan olyan magas szintre is eljutnak, amilyenre Európa legtöbb országában nemigen akadt még példa: egészen az elnöki székig. 

Azóta, hogy 1990-ben Violeta Chamorrót megválasztották Nicaragua elnökének, napjainkra a latin-amerikai kontinens területének 40 százalékát uralják a nők: Dilma Rousseff Brazíliát, Cristina Fernández Argentínát, illetve Laura Chinchilla Costa Ricát.

Lehetőségek a latin-amerikai nők számára

Egy 2008-ban “Nők a latin-amerikai politikai életben” címen publikált mexikói tanulmány végső következtetése szerint a kontinensen pozitív folyamatok is megfigyelhetők, amelyek a helyzet javulásához vezethetnek:

  1. Előrelépés történt a készségek megszerzésének lehetőségei terén, vagyis a nők magasabb színvonalú oktatásban részesülhetnek.

    A volt kolumbiai oktatási és külügyminiszter, María Emma Mejia, az Unasur (Dél-Amerikai Nemzetek Uniója) általános titkára szintén bizakodó: „A felsőoktatásban jelenleg a nők vannak többségben. Az egyetemisták 53 százaléka nő, akik az iskola befejezése után fontos hatalmi pozíciókat fognak betölteni, és amikor ez bekövetkezik, esély lesz a legfontosabb jogszabályi változások végrehajtására isChile volt elnöke, Michelle Bachelet erre az élő példa, aki 2006-2010. közötti mandátuma során precedens értékű eredményeket ért el, mint például a váláshoz való jog törvényi szabályozása”.  

  2. Fontos megemlíteni, hogy a kulturális nyitottságnak köszönhetően emelkedett a nők részvételi aránya a közéletben, amelyhez nagyban hozzájárult a sokéves múltra visszatekintő feminista megmozdulások mellett a társadalmi élet átalakulása, a globalizáció és a telekommunikáció forradalma. A kulturális változás következtében megváltozott a nőkről alkotott politikai felfogás.

    A Latinobarómetro közvélemény-kutatással foglalkozó szervezet 2004-es felmérése szerint a megkérdezettek kevesebb mint fele gondolta akkor úgy, hogy a férfiak jobb vezetők lennének, mint női társaik. (A Latinobarómetro évente körülbelül 19 ezerinterjút dolgoz fel, 18 latin-amerikai országban, több mint 400 millió ember megkérdezésével – szerk.) A Gallup egy hasonló felmérésében a megkérdezettek 57 százaléka gondolja úgy, hogy a nők jobb vezetők, mint a férfiak.

  3. Harmadik lehetőségként a tanulmány a latin-amerikai országok politikai légkörének változását tartják. Az új jogalkotási gyakorlat utat nyitott a nőket érintő témák megtárgyalására a parlamentekben. A különböző megerősítő intézkedések és kvóták pedig mindenhol garantálnak egyfajta minimális női jelenlétet a törvényhozásban. Azonban ahhoz, hogy egy nő a politikai életben szerephez juthasson, egy hosszú folyamaton kell keresztülmennie.

Feminizáció “becsületből” Mexikóban

Mexikó hat államának büntetőtörvénykönyve még mindig ismeri a „becsületbeli gyilkosság” fogalmát, amely csökkenti az elkövetett gyilkosságért kiszabható büntetés mértékét. Erre való hivatkozás történik, ha a férfi házasságtörésen kapja feleségét, vagy éppen annak szándékát feltételezi és ezen indokból meggyilkolja.

Általánosságban elmondható, hogy a büntetés ezekben az esetekben nagyon csekély mértékű, minden államban más és más. Például Michoacán államban a feleség-gyilkosságért 3 nap (!) és 5 év közötti büntetés szabható ki, kevesebb, mint ha mondjuk valaki eltulajdonít egy tehenet. Emellett enyhítő körülményként hozható fel a „hirtelen felindulás”.

A Nők Nemzeti Szervezete (Instituto Nacional de las Mujeres) joggal sérelmezi, hogy ezek a kiskapuk csak azt idézik elő, hogy tovább keserítsék az asszonyok életét. Emellett arra hivatkoznak, hogy e rendelkezések ellentétben állnak azokkal a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel, amelyeket Mexikó is aláírt. 

A Képviselőház Női Egyenjogúságáért Felelős Bizottságának elnöke, Teresa Incháustegui szerint össze kell hangolni az államok különböző rendelkezéseit, bár az is nyilvánvaló, hogy még mindig hatalmas ellenállás mutatkozik többek között az alsóházban is a témával kapcsolatban. „Az utóbbi három törvényhozási ciklus során hét előterjesztést nyújtottunk be a nők ellen elkövetett gyilkosságok megakadályozásával kapcsolatban. Ezek közül csak kettőt bocsátottak szavazásra, amelyek még mindig a szenátus előtt várakoznak.” – Közülük az egyik már nyolc éve.

Incháustegui szerint a hivatalos szervek még inkább hozzájárulnak a nők diszkriminálásához: „Az intézményi erőszak egy másik típusa az elnyomásnak. Évente közel 15 ezer nőt erőszakolnak meg Mexikóban, és csupán az esetek 25 százalékában büntetik meg az erőszaktevőt.”

„Az erőszakos viselkedésformák mindenhol megjelennek, így a televízióban is. Nem telik el úgy nap, hogy a különböző műsorokban ne látnánk férfiakat, amint megvernek, meggyilkolnak vagy megerőszakolnak egy nőt.” – mondta Incháustegui, aki elkötelezett híve az iskolai tantervben megjelenő egyenlő oktatás eszméjének is.

Sokat vitatott eset egy yucatáni fiatal, Grettel Rodríguez története, akit majdnem megölt a barátja, miután a lány szakítani próbált vele. A férfi 2009-ben konyhakéssel támadt a nőre, és az arcán, karján, hasán megvágta, a támadót menekülés közben letartóztatták. A bíróság azonban tettét „gyilkossági kísérletről” módosította „súlyos testi sértésre”. Végül az elkövető kevesebb, mint két év börtönbűntetést kapott, ám egy hónap múlva már szabadlábon is volt.

Egy, a családon belüli helyzetre vonatkozó legutóbbi közvélemény-kutatás aggasztó adatokról számol be. A 15 évesnél idősebb nők 42,5 százaléka gondolja úgy, hogy akkor válhat jó feleséggé, ha mindenben engedelmeskedik házastársa akaratának. Ezzel egy időben körülbelül 43 százalékuk véli úgy, hogy érte már valamilyen erőszakos atrocitás párja részéről. A fizikai terror azoknál a nőknél még inkább jellemző, akik anyagilag is függenek férjüktől. Az otthon tapasztalt érzelmi zsarolás viszont arra sarkallja őket, hogy munkába álljanak, mely azonban csak tovább növeli a nőkkel szembeni tradicionális sztereotípiát.

Pozitív példák

A Világbank által 2012-ben megjelentetett „Nemek közötti egyenlőség és fejlődés” (Igualdad de Género y Desarollo) jelentés szerint a munkavállalás terén javulás volt megfigyelhető az előző évben:

  • Argentínában az általános iskolákban egyenlő arányban tanulnak a fiúk és a lányok.
  • Kolumbiában csökkent a termékenységi ráta, egy asszonyra hat helyett három gyermek jut. 
  • Brazíliában a nők jelenléte a munkaerőpiacon megháromszorozódótt 1960-ról 2010-re, arányuk 60 százalék. 
  • Costa Rica a világon az  első nyolc ország között van a nők parlamenti részvételét illetően: a gyengébbik nem képviselői 38 százalékban vannak ott jelen. 

A Világbank jelentésének tanúsága szerint a latin-amerikai és karibi térségnek a főbb problémákat a következő megoldatlan kérdések okozzák a nemek közötti egyenlőség tekintetében: 

  1. A nők magas halálozási aránya: a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenség – legyen az faji, etnikai, távolsági, jövedelmi – a fő kiváltó oka a magas halálozási aránynak, különösen az olyan szegény országokban, mint például Haiti, tapasztalható gyermekágyi elhalálozás.
  2. Ugyanez elmondható az oktatás terén is, a legszegényebb rétegekből kikerülő lányok száma az általános-, illetve a középiskolákba beiratkozók között még mindig alacsonyabb, mint a fiúké. Guatelmalában például az indián származású asszonyok 60 százaléka analfabéta.
  3. A nők az elvégzett munkáért kevesebb juttatást kapnak a férfiakhoz képest:a) Az utóbbi évtizedekben a régióban közel 70 millió nő állt munkába, a legtöbben azonban házimunkát végeznek, amelyért nem kapnak díjazást, vagy hagyományosan „női” és kevésbé megfizetett szakmákban, illetve kisebb teljesítménnyel dolgozó szervezeteknél helyezkedtek el.b) A magasabb végzettségű nők még mindig kevesebb állást töltenek be a férfiakhoz képest. Mexikóban például 20, Argentínában 12, Brazíliában pedig 25  százalékkal kisebb a nők aránya ezen a területen.
  4. Végül, és ami a legnagyobb kihívást jelenti a latin-amerikai országoknak, hogy az asszonyok szabad véleménynyilvánítása mind otthonukban, mind társadalmi szinten nehézségekbe ütközik.a) Különösen a szegény körülmények között élő nőknek korlátozottak a lehetőségeik a döntéshozatalban való részvételben, beleértve a családi források felosztását is, mint a férfiaknak. A régióban élő nők 40 százalékának semmilyen beleszólása sincs otthon a pénzügyekben.b) A nők nagy arányban esnek áldozatul családon belüli erőszaknak. A perui Cuscóban három nőből kettő szenved el élete során valamilyen erőszakot a családján belül, Sao Paulo-ban négyből egy.c) A nők a férfiakhoz képest kisebb arányban vállalnak szerepet a politikai életben, képviseletük a legmagasabb szinteken nem elégséges.

Kattintson a cikk utolsó oldaláért!

Egy kényes téma: az abortusz legalizálása

Chilében a gyermekgyógyászként végzett, háromgyermekes Bachelet – hosszú küzdelem után – elérte az „esemény utáni tabletta” bevezetését is a nemkívánt terhességek számának csökkentése érdekében.

Brazíliában Dilma Rousseff választási kampánya során a Marie Claire újságnak adott interjújában az abortuszt „a közegészségügy kérdésének” nevezte, rámutatva arra, hogy Brazíliában rengeteg nő hal meg a bizonytalan körülmények között elvégzett terhességmegszakítások következtében. 

Rousseff azonban a katolikus és az evangelista egyházak nyomására kénytelen volt visszavonni szavait, és egyben minden olyan irányú terveit, amelyek legalizálnák az abortuszt, nem mellesleg egy olyan földrészen, ahol mint például Kubában és Mexikóvárosban a tizenéves, erőszak áldozatául esett lányokat rákényszerítik a nemkívánt gyermekük megszülésére.

Argentínában Cristina Fernández elérte, hogy törvényesítsék az azonos neműek házasságát, azonban a parlament végül visszadobta az abortuszra vonatkozó törvényjavaslatot, amellyel megfékezhették volna az illegális terhességmegszakítási műtétek elvégzését. 

Latin-Amerikában éves szinten körülbelül négymillió illegális abortuszt hajtanak végre, amelyből 4 ezer asszony hal bele a veszélyes műtéti eljárásokba. Emellett elkeserítően magas a fiatalkorú terhességek aránya. A CEPAL Esélyegyenlőségi Megfigyelő Központja szerint ez az arány Nicaraguában, Hondurasban és Panamában majdnem tízszeres, mint Spanyolországban vagy Portugáliában. 

Öt országban – Chile, El Salvador, Honduras, Nicaragua és a Dominikai Köztársaság – minden esetben tiltott az abortusz.

Az egyház és az uralkodó osztályok közötti erős szövetség még tovább nehezíti a nők helyzetét, ugyanis a társadalmi nyomás olyan erős tud lenni, hogy a hatalommal rendelkező nők nem tudják élvezni az elért pozíció eredményét az idejétmúlt női modell iránt támasztott konzervatív elvárások miatt. 

Walda Barrios-Klee, a Guatemalai Nők Nemzeti Szövetségének (Unión Nacional de Mujeres Guatemaltecas) tanácsadója szerint a nők társadalmi megkötöttsége okozza az ellenük irányuló nagyfokú erőszakosságot. A kolumbiai béketárgyalásokon való részvételére visszaemlékezve felidézte, hogy abban az időben sok vidéki emberrel találkozott, és mindenhol azt tapasztalta, hogy a lányokat veszik ki elsőnek az iskolából, mint ahogy a kábítószerkereskedők ellen küzdő társadalmi vezetők szinte teljes egészében nők voltak.

A nők szerepe a korrupció elleni küzdelemben

A korrupció elleni küzdelem élére, amelyet az erőszak egyik legnagyobb generáló erejének tartanak, sok latin-amerikai országban a szegény sorban élő asszonyok kerülnek. A CEPAL felmérései szerint a női vezetőket jobban preferálják, mégpedig azon oknál fogva, mert ahogy Maria Emma Mejía rámutatott: „A nőket sokkal hatékonyabbnak, együttműködőbbnek és elkötelezettebbnek ítélik meg. Ez a nézőpont világviszonylatban is így van, mint ahogy ezt látom például Németországban Angela Merkel személyében.”

Emellett a női vezetők sokkal következetesebbek a törvénytelenségekkel szemben is, mutatja ezt a brazil elnök asszony, Dilma Rousseff esete is, aki nem könnyű próbatételnek volt kitéve mandátuma első szakaszában, amikor is hét miniszterétől kellett megválnia, akik korrupciós gyanúba keveredtek.

Szita Zsuzsanna

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás