A Falkland-ügy a nemzetközi jog szemszögéből
2012. április 1., vasárnap
A kicsiny szigetcsoport az Atlanti-óceán déli részén már jó ideje konfliktusokat gerjeszt. Noha alig lakják, mindentől távol van és időjárása is elég mostoha, mindennek ellenére megfordultak területén a spanyolok, a franciák, az angolok és újabban az argentinok is. Utóbbi két nemzet több, mint 150 éve vitázik a szigetek hovatartozásáról. Cikkünkben a nemzetközi jog szemszögéből nézve pontról pontra vázoljuk a brit illetve az argentin álláspontot.
A történeti jog szerepe, avagy ki volt ott előbb?
Az argentin külügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint természetesen nem a britek. A történetben azonban akad egy kis csavar, ugyanis legelőször a portugál Fernăo de Magalhăes, azaz Magellán járt a szigeteken, amikor 1520-ban épp a Földet készült körülhajózni és a később róla elnevezett szoros felé haladt. Magellán azonban hiába volt portugál, amit tett, azt a spanyol korona megbízásából tette, így partraszállása következtében a spanyol koronát illette az új szerzemény.
A britek ezt nyilván tagadják. Véleményük szerint jóval Magellán után egy brit hajóskapitány, egy bizonyos John Strong vetődött el a szigetekre 1690-ben. Ő azon nyomban birtokba is vette a szigeteket a brit korona számára, sőt el is nevezte Falkland vikomtról, aki megbízója volt.
A nemzetközi jogban az, hogy valaki a lábát teszi egy ismeretlen szárazföldre, vagy ismeretlen vizet pillant meg, még nem jelenti azt, hogy automatikusan saját vagy megbízója tulajdona lesz a felfedezett terület. A jog további feltételként a folyamatos és tartós jelenlétet követeli meg a valahanyadjára érkezőtől, aminek jelentősége azonban nem mindig tudatosult a spanyolokban és más népekben.
Az egyik legismertebb ilyen eset a Las Palmas sziget ügye volt a Fülöp-szigetektől nem messze, ami pont azért került a vita középpontjába, mert a spanyolok számára mindig is egy félreeső sziget volt, tartósan nem vetették meg a lábukat rajta. A Fülöp-szigetek tágabb szomszédságában található indonéz szigeteket gyarmatosító hollandok azonban ezt megtették helyettük, amit viszont az Egyesült Államok nem ismert el (az Államok az 1898-as háborúban szerezték meg a Fülöp-szigeteket a spanyoloktól). A választottbíró által eldöntött pereskedést végül Hollandia nyerte meg, ami rávilágít a folyamatos birtoklás fontosságára.
Ezzel az argentinok is tisztában vannak. Így jön a képbe Franciaország, mert a dél-amerikai ország szerint a franciák telepedtek le először a szigeten 1764-ben, mi több, megalapították Port Louis kikötőjét is. Hasznát azonban nem sokáig élvezhették, mivel már három év múlva a spanyolok kezére került a kikötő. Az illetékes alkirályság ezután egy kormányzót nevezett ki a szigetekre, akinek kötelessége volt Buenos Aires hatóságainak jelentést tenni.
Ezen az idillen az 1816-os argentin függetlenség sem változtatott, mivel szerintük a sziget így a spanyol koronától való öröklés által argentin fennhatóság alá került. 1825-ben a britek elismerték az új állam függetlenségét és a szigeteket illetően sem voltak fenntartásaik. 1829-ben új kormányzó került a szigetek élére Luis Vernet személyében, aki azonban csupán négy évig tudta megtartani pozícióját: egy brit katonai expedíció a gyér argentin lakossággal együtt elűzte a szigetről.
A britek véleménye egy lényeges ponton különbözik az argentinokétól: míg azok úgy vélik, hogy Port Louis spanyol kézre kerülésével az egész szigetcsoport az övék lett, addig a britek az argentin igényeket legjobb esetben is csak szigetek keleti felére vonatkozóan hajlandóak elismerni. Ennek egy komoly oka van: már 1765-ban egy brit expedíció a nyugati részen megalapította Port Egmont kikötőjét, amit annak rendje és módja szerint III. György király nevében be is soroltak a brit korona alá. Már a rákövetkező évben mintegy 100 új telepes érkezett Port Egmontba, így a brit telep virágzott – a spanyolokat azonban semmi módon nem bántották.
Változás még az argentin függetlenség előtt, 1811-ben következett be, ekkorra vonatkozóan a britek azt állítják, hogy a kelet-falklandi spanyol telep elnéptelenedett, és nem hagytak hátra semmiféle telepest vagy kormányzatot. A fentebb röviden ismertetett Las Palmas sziget ügyében megfogalmazott folyamatos birtoklás elve tehát a britek szerint itt szenvedett csorbát, így foglalásuk ennek megfelelően jogos.
Az argentinok tehát a spanyol korona útján való öröklésre hivatkoznak, valamint a francia telep 1767-es átszállására, mint jogalap. Ezt megfejelik még azzal, hogy a britek 1774-ben állítólag elhagyták a szigeteket több, mint 50 évre. A független Argentína az 1820-as években szerintük komoly lépéseket tett azért, hogy szuverenitását továbbra is fenntartsa a szigeteken.
A britek a véleménye ezzel szemben az, hogy Port Egmont megalapítása óta nem az argentinok, hanem pont ők azok, akik folyamatosan jelen vannak a szigeteken. A Londontól körülbelül 13 ezer kilométerre fekvő Falkland-szigeteken 1833 után tényleges kormányzatot hoztak létre, és ezzel a brit fennhatóság beteljesült.
Ha kíváncsi a falklandi britek véleményére, lapozzon!
