Fernando Lugo: egy elnök, aki hitet és reményt ad
2012. február 28., kedd
Fernando Lugo elnöksége sok tekintetben egyedülálló jelenség nem csak Latin-Amerikában, de talán a világ nagy részét tekintve is. A papi reverendát levetett, államfővé választott Lugo személye és tevékenysége pozitív értelemben gyökeresen forgatta fel hazája politikai életét. Véget vetett a több évtizedes egypárti kormányzásnak és Paraguayt olyan növekedési pályára állította, amellyel az aktuális válság közepette csak Kína vehette fel a versenyt. Hitet és reményt adott egy olyan országnak, amely felett eluralkodott a politikusi korrupció és a szegénység.
Gyermekkora
A jelenlegi paraguayi elnök, teljes nevén Fernando Armindo Lugo Méndez egy San Solano nevű apró falucskában látta meg a napvilágot 1951. május 30-án. A szülőfalu az élete során később még jelentőssé váló San Pedro del Paraná körzetben fekszik, nem messze Encarnacióntól, amely az ország harmadik legnagyobb településének számít.
Családjának története mintegy predesztinálta Lugót arra az életútra, mint amilyet később végülis választott magának. Édesapja, Guillermo Lugo nem volt túl vallásos, a kisfiú nem is gyakran látta apját templomba járni. Ezért későbbi vallásosságát nem ebben kell keresnünk, sokkal inkább a politikában, amely kedvéért aztán a papi hivatást is otthagyta. A szokatlanul hosszú ideig hatalmon lévő tábornok, Alfredo Stroessner uralma alatt a Lugo család sokat szenvedett. Édesanyja, Maximina Méndez Fleitas testvére, Epifanio ugyanis az országot 61 éven át vezető párt (Partido Colorado) száműzött és kitaszított politikusa volt, aki nem sok jóra számíthatott a párt hivatalos köreitől. Édesapját nem egyszer, hanem legalább húszszor börtönözték be az évek során, és idősebb testvéreinek is kijutott a száműzetésből.
A kis Fernando tanulmányait nem falujában, hanem Encarnaciónban, egy katolikus általános iskolában kezdte el. Alapfokú tanulmányai végén fontos mérföldkövet jelentett életében az a választás, amely elé apja állította: vagy annak szándékai szerint ügyvéd lesz, vagy saját elképzeléseit követve más pályát választ magának. Végül 17-18 éves korára ez utóbbi szcenárió kerekedett felül, és Lugo az ügyvédi hivatás alapjai helyett egy teljesen átlagos falusi iskolában folytatta iskolaéveit. Ez vezetett el oda, hogy hamarosan megérett benne a gondolat, amelynek következtében csupán egy év múlva a papi hivatást választotta jövőjéül. Így 19 évesen Az Isteni Ige Társaságának (Sociedad del Verbo Divino) szemináriuma alapozta meg papi pályáját.
Isten szolgálatában
Az ígéretes kezdet után tovább haladt az általa választott úton és egyre magasabbra jutott. 1977-re felvételt nyert a Nagyboldogasszonyunk Katolikus Egyetemre (Universidad Católica Nuestra Seńora de la Asunción), ahol pár évvel később vallástudomány szakon szerzett diplomát. Rögtön egyetemi évei után a gyakorlatban is alkalma nyílt kipróbálni mindazt, amit elméletben már a magáévá tett: pappá szentelése után egy térítő misszió keretén belül Ecuadorba küldték. Az ország andoki részén, Bolívar tartományban folytatta tevékenységét mintegy öt éven keresztül. Ha még hazájában nem tapasztalta volna meg eléggé, az ecuadori hegyek között gyakoroltak rá nagy hatást a szegénység mellett a hétköznapi emberek szociális problémái – és a Dél-Amerikában akkoriban egyre inkább elterjedő felszabadítás teológiája.
Ecuadorból 1982-re tért vissza Paraguayba, de nem maradt sokáig. Erről a rendőrség gondoskodott, hiszen édesapja és testvérei után Lugo is megismerhette a száműzetés keservét. Idejét azonban nem töltötte hasztalan, mivel az egyház egyenesen Rómába küldte a fiatal tehetséget, hogy tanulmányait tovább folytathassa. A katolicizmus központjának számító olasz fővárosban található Gregorián Egyetemen a korábbi vallástudomány helyett az Ecuadorban ért hatások miatt szociológiát hallgatott, különös tekintettel a katolikus egyház társadalmi doktrínájára. Újabb öt egyetemi év után 1987-ben tért újra vissza hazájába.
1989-ben Közép- és Kelet-Európához hasonlóan a kicsiny dél-amerikai országban is lejátszódott a rendszerváltás. Igaz a háttér teljesen más volt: a kommunizmus helyett az 1954 óta hatalmon lévő Stroessner hunyt el, amivel diktatúrája is véget ért. Noha 1989 óta elnökök váltották egymást Paraguay élén, ennek ellenére az egymás követő jobboldali kormányok alatti egyre inkább elharapózó korrupció nem sok jóval kecsegtetett az ország további jövőjére nézve.
az argentin (Fernández) és a jobb szélen a bolíviai (Morales) államfővel
Lugo ezekben az években már püspök, 1994-ben pedig kinevezték a szülőfalujához közeli San Pedro élére, ahol igazolást nyerhetett szociális érzékenysége, mivel a térség az egyébként sem túl jómódú Paraguay egyik legelmaradottabb régiójának számított, ahol számos ember földnélküliként tengette életét elég szerény életkörülmények között.
Időközben Lugóban megérett a felismerés, hogy ez ellen a helyzet ellen tennie kell valamit, ezért fokozatosan a politikai karrier felé orientálódott. 2005 óta (még az azóta boldoggá avatott szentatya, II. János Pál pápasága idején) kérték, hogy az egyházi kánonjoggal harmóniában tegyen le erről a tervéről, Lugo azonban hajthatatlan maradt.
Végül 2008. július 30-án már az új pápától, XVI. Benedektől kapta meg a paraguayi apostoli nuncius, Orlando Antonini által kézbesített leiratot, amely minden egyházi szolgálat alól felmentette a san pedrói püspököt. A kánonjog ugyanis nem engedi, hogy a papi hivatás mellett politizáljon valaki. Ennek a szabálynak megfelelően a klerikusi állapotot vagy érvénytelenséget kimondó bírói ítélet, vagy büntetésként kiszabott elbocsátás vagy kegyként való elbocsátás útján lehet megszüntetni. Lugo esetében a leirat ez utóbbi módozatot testesítette meg – és egyben nyitott utat az egykori lelkipásztor politikai karrierjének.
Kérjük, lapozzon a folytatáshoz!
