Sok konfliktust szül majd a vízkérdés

Egyik legnagyobb természeti értékünk az ivóvíz, amelyhez minden embernek joga van, bár a világ számos pontján már nem számít közvagyonnak. A XIV. Víz Világkonferencia résztvevői három kontinens – Latin-Amerika, Ázsia és Afrika – vízkészleteivel kapcsolatos vizsgálódásainak tapasztalatait tárgyalják meg Brazíliában.

Latin-Amerika, Ázsia és Afrika elegendő vízkészlettel rendelkezik a lakossága ellátásához, de a kihasználatlanság és az egyenlőtlenségek az egyes kontinensek régiói között konfliktusokat eredményezhetnek, áll a Brazíliában megrendezésre került XIV. Víz Világkonferencia első kiadott közleményében – tudósított az Infolatam.

„Elegendőek a vízkészletek az alapvető szükségletek kielégítése mellett az energia, az ipar és a környezet igényeinek ellátására (ezeken a területeken) a XXI. században” – áll a Víz- és Élelmiszerkutatási Kihívás Program (Challenge Program on Water and Food, CPWF) szakértői által készített jelentésben. 

Alain Vidal, a CPWF vezetője arra mutatott rá, hogy a vizsgált területeken található folyók vízgyűjtőinek a kihasználtsága nem hatékony. A kutatók úgy vélik, a probléma gyökerei főként onnan erednek, hogy a vizsgált folyók medreiben ömlő hatalmas víztömeg nincs teljes mértékben kiaknázva. 

A három kontinens több mint 30 országára kiterjedő vizsgálat szerint 13,5 millió km2 területen másfél milliárd ember él, akik közül 470 millió a világ legszegényebb rétegéhez tartozik. Emellett Ázsiában és Latin-Amerikában rengeteg szántóföldet nem használnak ki. A CPWF kutatás azt mutatja, hogy az elkövetkező évtizedekre nézve ezekben a régiókban elegendő víz áll rendelkezésre a vízgyűjtő területeken a fenntartható élelmiszertermeléshez.

A tanulmány azonban elismeri azt is, hogy a vízzel, illetve annak hiányával kapcsolatosan várhatóan felmerülő konfliktusok a három kontinensen társadalmi változásokat idézhetnek elő. Emellett a kutatók a vízgyűjtő területek politikai szerepét is elemezték, szükség van a különböző igények összehangolására a vízszükségletekre, illetve az élelmiszer-termelés iránti növekvő keresletre vonatkozóan.

Szakértők szerint, ha a kormányok nagyobb jelentőséget tulajdonítanának az esővíz kihasználására épülő mezőgazdasági modelleknek, akkor „jelentősen és gyorsan” lehetne növelni az élelmiszer-termelést.

„Amire szükség van, az a minisztériumok szemléletváltása, hogy teljes körűen kihasználásra kerüljenek a vízgyűjtő területek nyújtotta előnyök, és háttérbe szorítsák az vízenergiát, az öntözést és az ipari technológiákat” – mondja a tanulmány. 

A Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség által szervezett konferencián 50 ország 850 kutatója, civil szervezetek képviselői és hivatalnokok vesznek részt, hogy megvitassák tapasztalataikat a fenntartható vízgazdálkodásról. 

Létünk alapeleme: a víz

Ahogy 1995-ben a Világbank akkori alelnöke előre megjósolta: “A XX. század sok háborúja az olaj miatt robbant ki, ám a XXI. század háborúit a vízért vívják majd”.

Tény, hogy az élethez elengedhetetlenül szükséges elem a víz. Földünk lakossága azonban nem egyenlő arányban részesül ebben a “szerencsében” – több mint egymilliárdra becsülhető azok száma, akik nem jutnak tiszta ivóvízhez és nem megoldott a csatornázás kb. kétmilliárd ember környezetében.

Ugyanakkor sok helyi önkormányzat döntött amellett, hogy magáncégekkel bonyolítja le vízellátási és csatornázási megrendeléseit.

A víz privatizációjának visszásságára szemléletes példaként szolgált a bolíviai Cochabamba városának esete, ahol 2000-ben az amerikai Bechtel leányvállalatának kezébe került a kormány által árverésre bocsátott városi vízszolgáltatás. Az ügy hátterében az állt, hogy a Világbank az ország hitelkeretének megújításához azzal a feltétellel járult hozzá, hogy magánkézbe adják a vízszolgáltatást. 

A Bechtel 300 százalékkal megemelte a vízdíjakat, amelynek következtében az egyik legszegényebb dél-amerikai országban az érintett családok havi jövedelmük egyötödét az egyik legelemibb szolgáltatásra lettek volna kénytelenek költeni.

A felháborodott lakosság szerveződni kezdett, megalakították többek között a Víz és az Élet Védelmének Koalícióját, amelyben parasztgazdák, környezetvédők és gyári munkások harcoltak a vizükért, a későbbiekben ismertté vált aktivista, Oscar Olivera vezetésével.

Az útlezárásokra, sztrájkokra, illetve a lakosság és a rendőrség közötti több hónapig tartó véres összecsapásokkal járó tiltakozásra válaszul az akkori boliviai elnök, Hugo Banzer ostromállapotot hirdetett, felfüggesztette az alkotmányos jogokat, beszüntette a sajtószabadságot.

Ám végül a kormány kénytelen volt engedni a társadalmi nyomásnak és felbontotta a 40 évre szóló szerződést az amerikai vállalattal, amely 25 millió dollár kártérítést követel az országtól.

Többek között ennek a harcnak is állít emléket a spanyol “Tambien la lluvia” című alkotás is, amely a 13 Goya-jelölésből hármat nyert el.

S végül néhány kijózanító adat a “Home” című alkotásból a vízre vonatkozóan:

  • Száz liter víz szükséges egy kilogramm burgonya előállításához, négyezer liter víz egy kilogramm rizshez, és tizenháromezer liter víz egy kilogramm marhahúshoz.
  • Ötszázmillió ember él a Föld sivatagjaiban, többen, mint egész Európában.
  • Várhatóan India fog a legtöbbet szenvedni a vízhiány miatt ebben az évszázadban. Az elmúlt ötven évben huszonegy millió kutat ástak, Nyugat Indiában a kutak 30%-a kiszáradt.
  • Bár Las Vegas sivatagban épült, ott ezer liter vizet fogyaszt egy ember naponta. Az itt élők a legnagyobb vízfogyasztók az egész világon.
  • Ötezer ember hal meg naponta szennyezett víz miatt.
  • Egymilliárd embernek nincs állandó ivóvize.

Szita Zsuzsanna

Felkapott hírek

Friss hírek