Kolumbiai támadást vizionál Chávez

Címkék:
• chávez
• farc
• kolumbia
• venezuela

Kattintson és nézegessen

képeket Venezueláról!

Szomorú időket élhet Hugo Chávez venezuelai elnök, persze csak ha ő maga is elhiszi, amiket állít. Egyrészt nyilvánosan is bejelentette, hogy egy ellene szervezett merénylettől tart, amelyet az USA vezetése készít elő, másrészt a nyugati szomszéd katonai inváziójának rémképét is felvázolta, amely mögött természetesen felsejlik az USA akarata.

Gerillák a szomszédban?

A kolumbiai "fenyegetés", amelyre Venezuela kormánya a kapcsolatok megszakításával reagált, mindössze abban merült ki, hogy a kolumbiai védelmi miniszter kijelentette, hogy bizonyítékaik vannak, hogy FARC és ELN gerillák találtak menedéket Venezuela területén.

A jelentések alapján 87 bázison, mintegy 1500 fegyveres talált menedéket, köztük a legnagyobb ellenálló szervezet, a FARC számos vezetője is. A váddal együtt az Amerikai Államok Szervezethez fordult Kolumbia és vizsgálóbizottság kiküldését kérték és Venezuela együttműködését a gerillatevékenység felszámolásához.

A szeptemberi választások előtt azonban a jelek szerint mindez túl magas labda volt Cháveznek, aki azonnal mozgósította a hadsereget a nyugati határszakaszon, megszakította a kétoldalú kapcsolatokat az együttműködést kérő szomszéddal. Venezuela újra idegen inváziótól retteghet, ami eltereli a figyelmet az országot sújtó gazdasági problémákról és a közbiztonság tragikus állapotáról, amelyeket Chávez ellen fordíthatna az ellenzék.

Míg a Chávez elleni merénylet veszélyét nem lehet ilyen egyszerűen elintézni (korábban már szervezett a CIA puccsot a kormányzata ellen, bár azóta az Egyesült Államok hozzáállása is sokat változott), a kolumbiai támadás veszélye elenyésző. Annak ellenére, hogy a múltban tapasztalhattuk, hogy Kolumbia különösebb szívbaj nélkül átcsap egy szomszédos államba, amennyiben őt fenyegető gerillatevékenységet észlel ott, ezt néhány éve Ecuadorban már elkövette, most viszont nemzetközi szervezetet kért fel az ügy tisztázására és a közös megoldásban érdekelt.

Miután az utóbbi években sikerült a marxista fegyveres csoportokat visszaszorítani, biztosan nem áll érdekében a jelentős katonai erőt felvonultatni képes Venezuelával háborúba sodródni és így két vagy több fronton is egyszerre hadban állni.

Békítő szándék

FARC katonák - fejük fölött indul a háború?

(forrás: International News Analysis)

Az újabb konfliktus kirobbanása után szinte a régióban érdekelt összes komolyabb politikai szereplő a felek kibékítéséért dolgozik. Az Amerikai Államok Szervezete és az ENSZ is a felek közötti békés viszony helyreállítására szólít fel, közben Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök Caracasba utazott a mai napon, hogy közvetlenül Chávezzel tárgyaljon és igyekezzen lecsillapítani és közvetíteni a felek között, augusztus elején pedig a leköszönő brazil elnök érkezik.

Chávez kormányzatán kívül senkinek sem érdeke a konfliktus a régióban, amely az utóbbi években komoly eredményeket ért el az integrációban, amely Dél-Amerika egyetlen valódi esélye, hogy a külső befolyásnak (főleg az USA felől) ellen tudjon állni, amely jellemezte az előző évszázadot.

Az sem biztos, hogy a "patrióta" szavazatok, amelyek majd Chávez pártját erősítik a szeptemberi választásokon, ellensúlyozni tudják azokat a tömegeket, akiknek elegük van Venezuela fokozódó elszigeteltségéből, a nyugati szomszéddal való rossz viszonyból, ami a kereskedelem visszaesése miatt a lakosság pénztárcáján is lemérhető.

Az ideológiai barátság Iránnal van Belorussziával pedig nem tudja ezt ellensúlyozni, a venezuelai nép a prosperáló és együttműködő szomszédságban lenne érdekelt. Ezt a lehetőséget most a venezuelai kormány akciója a messzi jövőbe tolta, ami különösen szomorú azért is, mivel a kolumbiai választások után, a megválasztott új elnökkel lehetett volna tiszta lappal indítani és megoldani a nézeteltéréseket.

Egy dolog viszont biztos: ez az utóbbi évek legkomolyabb konfliktusa Kolumbia és Venezuela között, és a bolivári állam nagyon rosszul jár, ha a konfliktus további mélyítésén dolgozik a jövőben is. Kolumbia gazdaságilag rohamosan fejlődik, ráadásul exportorientált gazdasága nem függ egy nyersanyagtól, mint Venezuela a kőolajtól.

Emellett Kolumbia bírja az Egyesült Államok barátságát és támogatását, amelyet Venezuela nem tud ellensúlyozni sem a baloldali államok kis szövetségével, sem a messzi "pária államokkal" kiépített kapcsolatokkal. A bolivári állam vesztésre áll és a jelenlegi vezetés úgy tűnik, nem ismer más megoldást a hatalomban maradására, mint az előremenekülést a konfliktusokba.