Ki áll ki Irán mellett?
2010. április 19., hétfő
A múlt hét elejére összehívott nukleáris biztonsági csúcs alkalmát kihasználva Washington tető alá hozott egy új védelmi szerződést a brazil kormánnyal. A megállapodás aláírását még az sem árnyékolhatta be, hogy Brazília kifejezte, nem ért egyet az Irán ellen tervezett szankciókkal, és Törökországgal karöltve teljesen új megoldást javasol. Lula elnök bebizonyította: Brazília képes igazi nagyhatalommá válni, amely komoly meglepetést okozhat még a világpolitika színpadán.
Korábban Lula da Silva brazil elnök sem nézte jó szemmel a földrész déli részén megnövekvő amerikai katonai jelenlétet, miután az Egyesült Államok új katonai együttműködési szerződést kötött Kolumbiával, melynek révén az amerikai csapatok több kolumbiai bázist is igénybe vehetnek.
A múlt héten azonban Robert Gates amerikai és Nelson Jobim brazil védelmi miniszterek a washingtoni atomcsúcs idején a Pentagonban aláírták - a kétoldalú kapcsolatok viszonylatában történelmi jelentőségűnek számító - az új bilaterális védelmi szerződést, mellyel kapcsolatban a brazil fél azonnal leszögezte, hogy az általuk kötött megállapodás milyen sok mértékben eltér a kolumbiai példától.
A bázishasználat tabu!
A legkiemelkedőbb különbség az, hogy a szerződés nem jogosítja fel az amerikai felet brazil katonai bázisok használatára, a katonák jelenléte nem lehet tartós, valamint nem illeti meg őket mentesség a helyi bíróság előtt - hívta fel a figyelmet a fontosabb eltérésekre az El Tiempo egyik elemzője.
A megállapodás azonban lehetővé teszi többek között a közös hadgyakorlatokat, a technológiai tapasztalatcserét, az oktatói és hallgatói csereprogramokat, valamint megkönnyíti a fegyverek és katonai felszerelések vásárlását. Továbbá megnyitja az utat kétszáz Super Tucano T29 típusú brazil vadászgép eladása előtt, melyet Washington az előzetes tervek szerint két részletben szándékozik megvenni. Emellett a szerződés feljogosítja a brazil Embraer repülőgépgyártó vállalatot arra, hogy részt vegyen egy amerikai katonai tenderben, ahol szükségállapot idején bevethető amerikai gépekre lehet "licitálni", bár Jobim védelmi miniszter szerint a brazil kormány erre még nem irányzott elő anyagi forrást - tudta meg az EFE nyomán az Infolatam.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a megállapodás mennyire növeli az amerikai Boeing esélyeit az évek óta húzódó brazil FX-2 tenderen, melynek keretében Brazília harminchat vadászbombázó megvásárlására írt ki pályázatot. A nyertes kilétét politikai döntés határozza meg, így a Franciaország látszik jelenleg legesélyesebbnek, és már tavaly úgy tűnt, hogy a Rafale kapja a tendert.
Szankció vagy párbeszéd?
Megállapodás ide vagy oda, Lula da Silva elnök nem rejtette véka alá véleményét az atomcsúcson: "Vagy komolyan beszélünk a leszerelés kérdéséről, vagy nem fogadjuk el, hogy államok egy csoportja állig felfegyverzett, míg mások fegyvertelenek" - idézte a brazil elnököt az El País.
Irán ügyében próbálta meggyőzni az Egyesült Államokat, Franciaországot és Németországot arról, hogy "tárgyalni kell" a síita állammal, melynek "tudnia kell, hogy joga van békés célú urándúsításhoz." Lula rámutatott arra is, hogy Irán nyomás alatt áll a pakisztáni és (a nyíltan be nem ismert) izraeli atombombák miatt, így érthető, hogy saját nukleáris kapacitás kiépítésén dolgozik.
Az ENSZ BT nem állandó tagjaként Brazília továbbra sem hajlandó voksát adni az Irán elleni szankciók foganatosításához - ugyanis a brazil elnök szerint az új szankciók Irán radikalizálódásához vezethetnek. A kialakult nemzetközi patthelyzetben pedig (sőt az izraeli-palesztin vitában is) mediátori szerepet szán magának a májusban Teheránba látogató Lula, aki török kollégájával, Recep Tayyip Erdogan kormányfővel teljesen új megközelítést javasol az iráni atomkérdésben.
Új megoldás
Az Associated Press értesülései szerint az Iránból származó uránt egy közvetítő országon keresztül egy harmadik országba juttatnák, ahol sor kerülne a dúsításra, később azonban a nukleáris fűtőanyag visszakerülne Iránhoz a közvetítő országon keresztül. A javaslat kapcsán mind Brazília, mind Törökország leszögezte, hogy nem áll szándékukban saját atomfegyver kifejlesztése.
Chile példája
A február végi földrengés pusztításának hatására Chile 18 kilogramm magasan dúsított uránt adott át Washingtonnak, melyet még a '70-80-as években kapott Franciaországtól, az Egyesült Királyságtól és az USA-tól, melyért cserébe az akkori kormány engedélyezte, hogy nemzetközi ellenőrzéseket tartsanak az országban a békés célú felhasználás igazolása érdekében.
Az Infolatam később már konkrétabb elképzelésekről tudósított: Irán enyhén dúsított uránt adna át Törökországnak, mely cserébe a nyugati országoktól kapott nukleáris fűtőanyagot adna a síita államnak.
Nemzetközi szakértők szerint az egész latin-amerikai és karibi térség példaként szolgálhat a világ számára a nukleáris leszerelés ügyében, ugyanis a kubai rakétaválság hatására létrehozott 1967-es Tlatelolco-i szerződés atomfegyvermentes övezetté nyilvánította az egész térséget.
Bár épp Brazília volt az, mely egy évtizeddel később megszegte az egyezményt, ugyanis az akkori katonai diktatúra titkos atomprogramba kezdett, melynek csak a demokratikus átmenet vetett véget, s Brazília azóta tagja az Atomsorompó-szerződésnek, azonban az ipari titok védelmére hivatkozva nem írta alá annak kiegészítő jegyzőkönyvét, mely lehetővé tenné a szigorú nemzetközi ellenőrzést a nukleáris létesítményekben. Békés célú nukleáris programját pedig a mai napig a hadsereg felügyeli, és míg Argentína és Mexikó az Egyesült Államokból szerzi be az uránt, addig Brazília saját maga képes annak dúsítására hatalmas tartalékainak köszönhetően.
Második elnöki mandátuma kezdetekor Lula elhatározta, hogy nagyhatalommá teszi Brazíliát, mely ígéret nevében igyekszik minél több nemzetközi kérdés megoldásában részt venni, mint például az ENSZ és a globális pénzügyi szervezetek reformja, a klímavédelem, a közel-keleti megbékélés vagy a nukleáris non-proliferáció hirdetése. Eközben a "párbeszéd" jelszavának jegyében senkit sem zár ki a megoldási javaslatok kidolgozásából, így egyre több országot tudhat maga mellett.
Az iráni példát nézve pedig elgondolkodhatunk, hogy mediátori szerepével valóban csak a nemzetközi béke fenntartásához kíván hozzájárulni, miközben bebizonyítja, hogy Brazília tényleg érett arra, hogy a második világháborús nagyhatalmak sorába álljon, vagy emellett egy olyan nemzetközi precedens megteremtésén fáradozik, melyből később akár "extraprofitja" is származhat országának. Mivel a brazil Alkotmány nem teszi lehetővé, hogy Lula harmadik alkalommal is induljon az elnöki posztért, hamarosan mérlegre tehetjük teljesítményét.
