Újra pezsgett a ritmus a karneválok hazájában

A karneváli időszak múlt szombaton kezdődött, és Húshagyókeddel – nemzetközileg ismert nevén Mardi Gras-szal – ér véget. Ezeket a vallási gyökerű ünnepségsorozatokat Latin-Amerikában kivételes hangsúllyal rendezik meg. Az öröm, a vidámság, mulatozás napjai ezek, a húsvétot megelőző negyvennapos böjt előtt.

Maga a karnevál szó a latin ’carne vale’ kifejezésből ered, ami a hús elhagyását jelenti. Az eseménysorozat európai eredetű, azonban mégis a riói karnevált tarják a legjelentősebbként számon a világban. A latin-amerikai és karibi térségben szinte kivétel nélkül megünneplik ezt az időszakot. Országonként és régiónként eltérő sajátosságok jellemzőek, azonban a zene, a tánc, és a maskarák mindegyikben főszerepet kapnak.

Karnevál a szamba hazájában

A brazil karneválok elengedhetetlen „kelléke” a szamba. Főként az ország keleti felén, az óceánparti városokban tartanak fesztiválokat, s a három leghíresebb a riói, a sao paoloi és a recifei.

A riói karnevál eredete egészen 1641-re nyúlik vissza, amikor is a város nagypolgársága párizsi útja során megszerette, majd Rio de Janeiro-ban elterjesztette a bálokat, és más maskarás mulatságokat. A latin-amerikai „stílus” az európai minták leutánozásából és az afrikai, illetve őshonos amerikai kultúrák összeolvadásából teremtődött meg.

A riói karnevál egyik fő jellegzetessége az ún. Bloco-k, amelyek tulajdonképpen az utcán felvonuló, beöltözött zenélőket, táncosokat jelentik, akik az ünneplő sokaság kísérésére hivatottak.
A „Bloco-parádék” azonban már januárban elkezdődnek, és egészen a karnevál utáni vasárnapig tartanak. A leghíresebb „bloco-k” a copacabanai és az ipanemai. Ezrek ünnepelnek felszabadultan, adózva a tánc és a zene szenvedélyének.

A riói karnevál másik nevezetessége a szambaversenyek, amelyeket a Sambodrome nevű arénában tartanak négy egész estén keresztül.

A Sao Pauloban megrendezésre kerülő fesztivál szintén grandiózus, de nincs akkora ismertsége, mint a rióinak. A két fesztivál egyik legfőbb különbsége, hogy Sao Paolóban a szambaversenyek helyett fociversenyeket rendeznek, ezzel áldozva a brazil öntudat „sport-oltárán”.

A Recifében rendezett ünnepségeken viszont a versenyszellem egyáltalán nem játszik szerepet, helyette a táncosok és zenészek önfeledten átadják magukat a karneváli hangulatnak. Ezenkívül Recifében az ún. Frevo táncot járják a szamba helyett, ami afrikai és akrobatikus jelleg keveredéséből született meg.

A karnevál nemcsak a szívnek, de az államháztartásnak is jót tesz. Brazíliában, a karneváli időszakban az emberek reggeltől estig mulatnak. Csupán egy hét leforgása alatt az ország éves sörfogyasztásának 80 százalékát isszák meg, a szállodák pedig külföldiek ezreinek nyújtanak ideiglenes lakhelyet. A kormány az AIDS elleni küzdelemre is kihasználja az ünnepség adta lehetőségeket, megelőzési kampányokat indít, illetve felhívja a figyelmet az óvszer használatának előnyeire.

Azonban a botrány sem kerülhette el a „népünnepélyt”, a nemzetközi sajtó tele van a karnevál hétéves királynőjének képével. Az ifjú Julia Lira szerepét sokan kritizálták fiatal kora miatt. A szamba 2010-es királynője viszont büszkén táncol és vonul fel a nemzet előtt.

Mindenki másképp csinálja

Latin-Amerika második legnagyobb farsangi fesztiválját Kolumbiában szervezik meg. A Barranquilla-fesztivál eredete a XIX. századig nyúlik vissza, jellege nagyban hasonlít a rióihoz. Itt is utcai táncos forgatag veszi körül az embereket, viszont nem a szambát „lejtik el”, hanem spanyol, indián és afrikai eredetű táncokat táncolnak. Nagy érdemet jelent az országnak, hogy az UNESCO 2003-ban az emberiség kulturális örökségének a részévé nyilvánította a Barranquilla-fesztivált.

Az északi féltekén elhelyezkedő Mexikó is a fesztiválozó országok sorát gyarapítja. Az ország egészében uralkodik a karneváli hangulat, de a két legnagyobb és leghíresebb ünnepségsorozat Mazatlanban és Veracruzban kerül megrendezésre. A karneválozás már itt is több mint száz éve jelen van, és hasonló maszkos és táncos fergetegeknek lehetnek tanúi az odalátogatók.
A mexikói karneválok különlegessége, hogy az ún. „Quema del Mal Humor” (a rosszkedv jelképes elégetése) eseménnyel kezdődnek. Ennek keretében egy olyan ismert személyiséget – a legtöbb esetben politikust -, aki megkeseríti az emberek mindennapjait, égetnek el jelképesen, és ezzel kezdetét veszi a jókedv és a vidámság, az önfeledtség időszaka.

Venezuelában is nagy ünnepnek számítanak a búfeledés napjai. A helyii karneválok ismertetőjegye – a táncon kívül – a vízzel megtöltött lufik dobálása. Többször előfordult már, hogy a megtöltött lufikat fagyasztóba rakták, s azután kezdtek el velük dobálózni, miután a víz jéggé fagyott bennük. Ezekben az esetekben azonban kifejezetten veszélyesnek mondható a mulatozás.

Haitin is rendre megünneplik a böjt előtti napokat. A fesztiválok kiemelt szereplője a zene, amely az emberek álmainak és vágyainak kihangsúlyozására hivatott. A haitiak számára az emberek közti romantikának, és a Nap ihlette dallamoknak története, régre nyúlik vissza. A katasztrófa sújtotta ország idén azonban – sajnálatos módon – nem „ülheti meg” a szabadság, az önfeledtség, az öröm ünnepét.

Csornai Zsuzsa

Felkapott hírek

Friss hírek