A Panama-csatorna lehet a fejlődés kulcsa

Panama megtalálhatta a megoldást a válságból való kilábalásra és a gazdasági fellendülésre 10 évvel azután, hogy 1999. december 31-én végre állami irányítás alá került a Panama-csatorna. Az elmúlt évtized során az amerikai jóslatok ellenére Panama jól sáfárkodott kincsével, ami az ország egyik fő bevételi forrása lett. És a világválság ellenére megindult és jelenleg is gőzerővel folyik a nagyreményű, óriás beruházás, a csatornabővítés, amely előre láthatólag megduplázza a csatorna és így az állam bevételeit is.

A panamai állam 1999. december 31-én déli 12 órakor ünnepélyes keretek között átvette a Panama-csatorna irányítását és kezelését az 1977-ben megkötött Torrijos–Carter szerződés rendelkezéseinek megfelelően, ezzel kezdetét vette a panamai sikertörténet.

Míg az amerikai irányítás alatt a csatornát egy szövetségi (állami) hatóság vezette, amely a használati díjakat úgy állapította meg, hogy azok fedezzék a működési költségeket, addig a panamai irányítás alatt inkább üzleti szempontok kerültek előtérbe. A csatornát a Panama-csatorna Hatóság (ACP) működteti, amely ugyan kormányzati szerv, mégis nagyfokú önállósággal rendelkezik és tulajdonképpen piaci szereplőnek tekinthető, amit alapvetően a profit motivál. Így különböző díjakat állapít meg a különféle rakományok számára, és egyéb szolgáltatásokat is nyújt, a piaci érdekeknek megfelelően az áthajózási időt rövidebbé és kiszámíthatóbbá tették és folyamatosan fejlesztették és javították azt.

Míg 1995-ben 200 000 konténert hajózták át a csatornán, addig a tavalyi évben 4,6 milliót(!). A csatorna részvétele a Kelet-Ázsia és az USA keleti partja közötti kereskedelemben 11-ről 40%-ra nőtt. Ahogy a az amerikai csatornahatóság legutolsó elnöke, Joe Reeder nyilatkozta "a panamaiak nagyszerű munkát végeztek. Nekik sikerült a tranzitidőt 24 óra alá vinni, nekünk soha sem sikerült ezt 27-28 óránál jobban teljesíteni."

Az üzleti szemléletnek és a piaci viszonyoknak megfelelően az állami tulajdonú  Panama-csatorna Hatóság folyamatosan emelte a szolgáltatások árát. 1998 óta a csatorna használati díja 70%-kal nőtt, legutóbb tavaly májusában 63 dollárról 72 dollárra emelkedett a konténerek szállítási díja. A csatorna tavalyi bevétele 2 milliárd dollár volt, így az államnak járó osztalék közel 760 millió dollár volt a tavalyi üzleti évben.

Ugyanakkor a Panama-csatornának a tengeri kereskedelemben betöltött kiemelkedő  szerepe ellenére nincs monopol helyzete. Jelenleg a legnagyobb kereskedelmi forgalom Kelet-Ázsia – elsősorban Kína – és az USA keleti partja között zajlik. A Shanghajból New Yorkba tartó útvonalat a tengerjárók 25-26 nap alatt teszik meg a Panama-csatornán keresztül, míg a Szuezi-csatornán át ez az út 27-28 nap, vagy Los Angelesen át a vonatúttal együtt 19–21 napig tart. Már a ’70-es években megindult a tengerjáró hajók befogadó képességének növekedése, és mára a legnagyobb hajók nem férnek át a csatornán. Így már a ’90-es évek közepén egyértelművé vált, hogy a csatornabővítésre van szükség, vagy különben a csatorna elveszti addig betöltött szerepét. A panamai hatalomátvételt követően azonnal megindultak az előkészítő munkálatok, és az ACP munkáját segítő tanácsadó bizottságban helyett foglaltak a világ nagy hajózási vállalatainak vezetői, akik egyre inkább sürgették a bővítés megindítását.

2007 szeptemberében, míg a globális gazdaságban a világválság első jelei jelentkeztek, Panamában ünnepélyes keretek között megindult a térség legnagyobb, nemzetközileg is támogatott beruházása, a csatornabővítés. A projekt keretében az útvonalat tovább szélesítik és mélyítik, jelenleg a csatorna fő részét képező mesterséges Miraflores tavat 9 méterrel teszik mélyebbé. Az új környezetbarát zsilipek 60%-kal szélesebbek és 40%-kal hosszabbak lesznek, mint a mostani, majd 100 éves elődeik. Így a világ leghatalmasabb teherszállítói már gond nélkül átférnek a csatornán.

Ez az óriás beruházás, amelyet várhatóan 2014-re – a csatorna megnyitásának 100. évfordulójára – fejeznek be, 5,25 milliárd dollárba kerül. Ebből a panamai állam önrésze 3 milliárd dollár, amit a 10 év megtakarításaiból szedtek össze,  a fennmaradó összeget pedig nemzetközi bankok finanszírozzák. A hitelezők között ott van az Európai Beruházási Bank (EIB), az Inter-Amerikai Beruházási Bank vagy a japán kormány tulajdonában lévő Japan Bank for International Cooperation.

 

A bővítési fellendülés

Az ACP számításai szerint, a bővítés hatására a 2005-ös évhez képest 2025-re a teljes évi áthaladt szállítmány raksúlya 280 millió tonnáról 510 millió tonnára fog növekedni, vagyis a konténer szállítmányok száma megtriplázódik. Az ACP azzal is számol, hogy a csatorna Kelet-Ázsia és az amerikai keleti part közötti kereskedelemben való részvétele is rohamosan növekedni fog, háttérbe szorítva a vasúti szállítást. Az ACP nagy reményekkel tekint a dél-amerikai gazdasági fellendülésre és így a nyersanyagban gazdag államok és Kína közötti kereskedelem megnövekedésére – a brazíliai szója és vasérc, a kolumbiai acél, a venezuelai kőolaj, illetve Dél-Amerika nyugati partvidéke és Európa, valamint az amerikai keleti part kereskedelme teljes mértékben a Panama-csatornán keresztül fog majd zajlani. Mindezek természetesen a bevételekre is nagy hatással lesznek.

Az ACP reményei szerint, a bővítés jelentős hatással lesz a gazdaság növekedésére, amely várhatóan a GDP 2005-ről 2025-re a két és félszeresére növekszik. A beruházás következtében közel százezer ember emelkedhet ki a mélyszegénységből, és alapvetően javulni fog az átlag életszínvonal az országban.

Mindazonáltal Panama gazdaságát nem nevezhetjük koherens egésznek. Az elmúlt években állandósult a gazdasági növekedés – 8,5% volt 2006-ban, 12,1%  volt 2007-ben és 10,7% 2008-ben –, amely Latin-Amerikában az egyik legmagasabb növekedés, azonban ez alapvetően a csatornának és az ahhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységnek köszönhető. E gazdasági fejlődési folyamat miatt a lakosok büszkén emlegetik magukat Latin-Amerika Szingapúrjaként. Panama büszkélkedhet a világ legnagyobb hajólajstromával, ami kitűnő üzleti lehetőség a jogászoknak és a hajózási vállalatoknak, emellett az ország fővárosa, Panamaváros repülőtere is fontos összekötő kapocs lett Észak- és Dél-Amerika között.

A főváros mára Közép-Amerika bankközpontjává vált, otthont adva több tucat pénzintézetnek, szolgálatot nyújtva Kolumbiának és Venezuelának is, mint az egész Közép-Amerikának. De nem csak bankok telepedtek itt meg, hanem számos vállalat választja székhelyének Panamát a kedvező offshore lehetőségek miatt. A kedvező körülmények hatására, Panamában a globális recesszió ellenére is folytatódnak az ingatlanberuházások – elsősorban torony-lakóházak emelkednek  ki egymás után. A csatorna Atlanti-óceán parti bejáratánál fekvő Colón városban található a világ második legnagyobb szabadkereskedelmi zónája Hong Kong után. Ez Latin-Amerika legjelentősebb re-export központja, ahol 2008-ban 9,7 milliárd dollár értékű áru fordult meg itt.

A látványos adatok ellenére ugyanakkor ennél azért árnyaltabb a kép. A szingapúri modell és a megindult fejlődés tulajdonképpen a korábbi Csatorna Övezet területére korlátozódik, az ország többi részén továbbra is nagy a szegénység. A lakosság nagy része még most is a kevésbé hatékony és jövedelmező mezőgazdaságból él, ahol szintén nagy szükség lenne a reformokra, modernizációra, technikai fejlesztésekre – Panama nagy hiányt szenved megfelelő számú hűtőkapacitásban, ahol raktározhatnák termékeiket. A magasabb szakértelmet igénylő munkaerőpiacon még most is nagy számban képviseltetik magukat a külföldiek. Emellett az ország szociális rendszere – elsősorban az egészségügy és az oktatás – romokban hever, ezért az állam lakosonkénti szociális ráfordítása az egyik legnagyobb Latin-Amerikában. Tehát Panamában a jövedelemeloszlás az egyik legegyenlőtlenebb a világon.

A csatornabővítéssel Panama hatalmas lehetőségek elé néz az egyenlőtlenségek orvoslására és az egységes gazdasági fellendülés érdekében. Az elemzők szerint a csatornabővítésnek több kedvező hatása is lesz az ország számára. Elsőként, ami már most érezhető, a közvetlen gazdasági fellendülés. 5000 új munkahelyet hoztak létre, és már a 2009-es évben 3,5%-kal növelte a GDP-t. Másrészt a bővítés nagy befektetési hullámot indíthat el az ipari szektorban a csatorna körül. A nagyobb teherszállítók még inkább választják majd Panamát lajstromozási kikötőjüknek, a bővítés folytán a nagyobb turistahajók is keresztülvághatnak az idegenforgalmi látványosságnak számító csatornán. Mindezek tovább növelik a Panamában tipikusan erős szolgáltatási szektort. Végezetül: a bővítéssel az állam is nagyobb bevételekre tesz szert, amivel kilábalhat a Közép-Amerikára jellemző szegénységből.

De önmagában a pénz nem elegendő a megoldásra. A tényleges eredményekhez megfelelő kormányzásra, programokra is szükség van. A tavaly májusban megválasztott új elnök, Ricardo Martinelli ennek megfelelően nagyszabású fejlesztési tervet dolgozott ki a mezőgazdaság, a szociális rendszer megreformálására és természetesen a korrupció – mint Latin-Amerika legnagyobb betegségének – leküzdésére.

A csatornabővítés, amely a térségben az évtized legnagyobb infrastrukturális fejlesztésnek ígérkezik, ugyanolyan hatást válthat ki, mint maga a csatorna megépítése a századelőn. Ez a gigaberuházás nemcsak a világ tengeri, hajózási kereskedelmére lehet élénkítő hatású, hanem Panamát is a töretlen fejlődés útjára állíthatja. Az állami tulajdonú ACP az elmúlt 10 évben megmutatta, hogy lehet hatékonyan és becsületesen profitot termelni A követendő példa megvan az új kormány, a panamai állam számára, már csak rajtuk múlik, hogy hogyan gazdálkodnak a lehetőségekkel és tényleg eljön-e a megjósolt jólét.

Horváth Marcell

Felkapott hírek

Friss hírek

A legújabb vita forrása: a szíriai légvédelem megerősítése

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint a szíriai légvédelem megerősítéséről hozott orosz döntés elsősorban azt a célt szolgálja, hogy elhárítson a nemzetközi terrorizmus ellen harcoló orosz katonák életét veszélyeztető bármilyen fenyegetést. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő viszont úgy véli, hogy az orosz lépés veszélyezteti a térség biztonságát. Ezt az aggályt az Egyesült Államok is osztja.

Read More »

Történelmi jelentőségű a macedón népszavazás

Legutóbb huszonhét éve volt akkora tétje népszavazásnak Macedóniában, mint most, hiszen 1991-ben a macedónok arról határoztak, hogy függetlenné váljanak-e Jugoszláviától, vasárnap pedig azért járulnak az urnák elé, hogy a nyugat-balkáni ország nevének megváltoztatásáról döntsenek, és ezáltal lehetővé tegyék Macedónia számára az euroatlanti integráció folytatását.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás