Washington nem vesz tudomást az Afrikában zajló cenzúrahullámról és az internetkorlátozásokról, mely akár súlyos gazdasági következményeket is eredményezhet mindkét félnek.

A fuvarmegosztó cégek és közösségi kerékpármegosztó rendszerek, valamint az önvezető autók ahelyett, hogy megoldanák a városi közlekedés régóta fennálló problémáit, inkább csak újakat generálnak.

Pakisztán egy részét súlyos vízhiány fenyegeti, az egy főre eső éves vízkészlet jelenleg 1000 köbméter - ez az adat 1947-ben, Pakisztán megalakulásakor még 5000 köbméter volt. A szomszédos Indiában sem jobb a helyzet, az előrejelzések szerint 2025-re India vízfogyasztása eléri a 843 milliárd köbmétert, miközben a jelenleg rendelkezésre álló mennyiség 695 milliárd köbméter.

Mohamed bin Szalmán koronahercegnek olyan hatalma van, mint eddig egy szaúdi uralkodónak sem: mára átvette az irányítást a gazdaság, a fegyveres erők, a nemzetőrség és a hírszerzés felett. Azonban míg mindezt elérte, Mohamed hercegnek sikerült aláásnia az ország összes alappillérét, amit sokan nem néznek jó szemmel.

A Perzsa-öböl-menti monarchiákban minden esetben a kormány az első számú munkáltató, még akkor is, ha nem igazán tudja munkával ellátni az alkalmazottakat. Ez része az uralkodócsaládok és a polgárok közötti hallgatólagos megállapodásnak: utóbbiak nem szólhatnak bele, hogyan működnek országaik, de legalább gondoskodnak róluk – például fizetést kapnak a semmire. A gond csak az, hogy ez nem mehet így tovább.

A világ lélegzetvisszafojtva várja Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető kedden esedékes szingapúri csúcstalálkozóját. A leleményes szingapúri vállalkozások azonban felismerték, hogy hogyan kereshetnének rengeteg pénzt a felhajtás kapcsán.

A "politikai iszlám" elleni fellépés jegyében Ausztriából kiutasítanak több külföldről támogatott imámot, és bezárnak hét mecsetet - jelentette be Sebastian Kurz osztrák kancellár pénteken Bécsben. Ankara a "politikai iszlámmal szembeni iszlámgyűlölő és rasszista" támadásnak minősítette az osztrák intézkedéseket.

Bár sokan bizakodóak, senki sem tudja biztosan, mi Phenjan „valódi” szándéka a diplomáciai közeledésekkel. Hogy ezt jobban megértsük, érdemes Kim Dzsong Un köreiben és az észak-koreai társadalomban is körülnézni.

A kávéfogyasztásban jelentkező új trenddel magyarázzák azt a jelenséget, melynek következtében a kávébab korábban kidobott héja ma már ötször többet ér a belsejénél. A Starbucks is lát pénzt az új trendben, máris felvette menüjébe az új italt.

Ha Washington tartós békét szeretne a Koreai-félszigeten, egyértelműen szüksége lesz Peking szakértelmére, kapcsolati tőkéjére és így az ország közvetlen bevonására a tárgyalásokba.

A kérdés, miszerint „Etiópia tényleg Afrika Kínájává válik?” gyakran felmerül gazdasági berkekben. A válasz pedig: igen, sőt mi több, már most rengeteg árulkodó jelet fedezhetünk fel a két országot tekintve.

George Orwell regénye kötelező olvasmány azoknak, akiket érdekel a kommunista rendszer, a pártvezetők gondolkodásmódja. A nyugat-kínai Hszincsiang tartományban valami hasonló történik - az ott élő ujgurok arcfelismerő kamerák között töltik napjaikat, akik pedig nem felelnek meg a párt kívánalmainak, átnevelő táborokba kerülnek.

Dél-Ázsia sokáig küzdött, hogy megszabaduljon a britektől, de a gyarmatosítók öröksége, a krikett örökre része marad a politikának és a nemzeti karakterisztikának. Jelenleg a régióban a krikettdiplomácia a leghatékonyabb formája a kommunikációnak.

Amikor Donald Trump bejelentette, hogy felmondja az Iránnal kötött atomalkut, azzal egyidejűleg a Fehér Ház indítványozta a források megvonását egy sor egészségügyi projekttől is - ezek között található a Barack Obama által indított ebola-ellenes program is.