A hitetlenek Hulkja

Címkék:
• kultúra
• mozi

A stílus, vagy pontosabban a műfaj szerencséje, hogy az azóta rendre szélesvásznú kasszasikerek által öregbített Marvel-cég komoly elhatározásra jutott a 2006-os esztendő során, mikoris megelégelte a nagy filmcégek kasszasikereit, melyeket az Ő szellemi tulajdonukból készítettek. A Vasember című film kapcsán említett önálló, stúdiófüggetlen filmes bázis létrehozatala szinte követelte Hulk renoméjának feljavítását. Új szokás szerint a képregény egyik nagy és színészi kvalitásaiban elismert embert, Edward Nortont kérték fel a főszerepre, ezáltal is törekedve a karakter hitelesebb megformálására ( ami önmagában nem jelent semmit, hiszen A Szellemlovas esetében Nicholas Cage rajongása erősebb volt a forgatókönyvnél is). Ha már Norton oda került a zöld erő”ember” közelébe, a stúdió és a stáb közti vitát kihasználva bele is kontárkodhatott a szkriptbe, melyet eredetileg Zak Pennre bíztak, aki már ezelőtt is épp eléggé felbőszítette a rajongókat a korábbi műveivel, úgymint az Elektra és az X-Men 3. részének megírásával. Nos, az eredményt ismerve, nem Mr Norton besegítése, kiegészítése lesz a legfőbb forrása a film esetleges bukásának.

Már kezdettől fogva sejthető volt, hogy az első rész gyermekbetegségeit igyekeznek majd kiküszöbölni. Indításként a direktori pálcát átadták Louis Leterrier-nek, aki A szállító 2 és A nyakörv című filmekkel bizonyította, adrenalin-moziban otthonosan mozog. Sokan igyekeznek összehasonlítgatni A Vasemberrel Hulk új filmes adaptációját, de észre kell venni, felesleges erőfeszítés. Míg Tony Stark megformálása önmagában is egy egész tucat lehetőséggel bír a biztos siker receptjét tekintve, addig Hulk esetében egy sablonos történet is elég a rajongóknak, ha a megvalósítás élvezetesre sikeredik. Milyen megvalósítás? Nos, a mai kor Jekyll doktorának átalakulása a modernizált Mr Hyde-á. Ezen a téren cseppnyi hiányérzet maradatott a nézőben, mert amit a CGI-csapat letesz az asztalra, dicséretes és megsüvegelendő munka. Többszöri átalakulást végigkövetve sem találtam oly borzasztóan rémes megoldást, mint ami a nevezett első részben már elkeserítette a rajongók zömét. Ehhez pedig olyan remek szakemberek áltak szolgálatukra, mint Peter Menzies Jr., aki már a Die Hard 3 és A 13. harcos című filmek operatőri feladatainak ellátásával bizonyította rátermettségét. 

A sztori bámulatosan egyszerű és mégis zseniális 2 perccel indul, melyben összefoglalják és a saját történetükhöz igazítják ez előző rész eseményeit. A röpke intro után máris a közepébe vágva kapcsolódunk be a történetbe, melyben Dr Banner az amerikai katonaság elől bujkálva Dél-Amerikában rejtőzködik, egyszerű kisegítő mindenesként egy üdítőgyárban. Ne mondja azt senki, hogy nem kapta fel a fejét a bujtatott társadalmi kritikán, amiben nyelvtudás nélküli tudósember csak takarítgat meg szerelget egész álló nap, még ha önszántából teszi is azt. Ennél eredetibb poén már csak a Holnapután című katasztrófa-filmből jut eszünkbe, melyben a fagyhalál elől Mexikóba menekülve kérnek engedélyt déli szomszédjuktól az amerikaiak. Míg az első részben főleg Banner múltjának kutatásával telt az idő (ha lassan is), addig ebben a ’Hihetetlen’ részben már Banner belső harcát követhetjük végig, melyben igyekszik leszámolni a benne lakozó ősállattal, Hulkkal. A Hulkkal. Azzal a Hulkkal, melynek megszerzéséért komplett hajtóvadászatot indít Ross tábornok (William Hurt), aki a kísérleti gamma-besugárzásokat és a szuperkatona-vírus továbbfejlesztését is felügyelte katonai részről. Ezen a ponton élednek örömtüzek a szerző lelkében, hogy ily apró és fondorlatos kiszólásokkal egyengetik az utat a jövőben megfilmesítésre szánt további hősök, Captain America vagy a komplett The Avengers előtt…

A katonaság elit alakulatot hív össze, hogy a legrátermettebb profikkal vadásszák le Bannert, és benyugtatózva szállítsák vissza az Egybesült Álmokba. Az elfogási kísérlet kudarcba fullad, mert az ember legjobb barátja ismét bizonyít…. Banner önszántából is visszatér hazájába, hogy titkos segítőjének a segítségével megszüntesse a szervezetét eluraló gamma-sugárzást. Összecsapás és menekülés veszi kezdetét, ahogy az egy jó hajtóvadászathoz illik. Az első komoly, nyíltszíni összecsapást Hulk nyeri, de az osztag vezetője, Emil Blonsky (Tim Roth) már mint szuperkatona veszi fel vele a harcot. A későbbiekben szembesülünk a megalomán katonai irányítás újabb dogmatikus hibájával, miszerint Blonsky beinjekciózza magába Banner vérmintáját, létrehozva magából Förtelmet, Hulk negatívját. A kettejük között lezajló csata kissé Mátrixosra sikeredett, a főutca és környéke mintha megelevenítené Neo és Smith végső ütközetét. Csak kissé nagyobb méretekben. 

A legnagyobb hiányérzet a legváratlanabb irányból jelentkezik a nézőkben és kritikusokban egyaránt: Tim Roth oly mértékben idegenül mozog a díszeltek közt, jelenetről jelenetre lerombolva nimbuszát, melyet oly nagyszerű filmekkel alapozott meg, mint a Kutyaszorítóban, a Négy szoba vagy Az óceánjáró zongorista legendája. Őszintén szólva, még William Hurt kiszámítható arcjátéka sem volt annyira kiábrándító, mint Roth gyengesége. Mármint színészi erőtlensége. Nem enki való ez a világ, valljuk be. Ami viszont széles mosolyt csalhatott minden szemfüles ember arcára, az Lou Ferrigno cameo-ja, mint az egyetemi épületek egyikének portása, mindamellett ő adta Hulk hangját. (Nofene, nem a gépi torzításra hagyatkoztak, hanem egy igazi nagyember baritonjára!) 

A győztes kiléte nem kérdéses, főleg ha jártas valaki a képregények világában, Hulk elszökik, és Ross tábornok összeomlik. Az oly nagyon beharangozott Tony Stark-beugrás, ahogy lekoppintják A Vasemberes Samuel L. Jackson-féle, főcím utáni bevágást, már nem merték megkockáztatni az alkotók, nehogy erről is a világháló segedelmével értesüljenek a moziba járók, így közvetlenül a zárójelenet elé biggyesztették, mintegy kiegészítve a másik filmben elhangzottakat, mely szerint a S.H.I.E.L.D. létre kíván hozni egy szuperhősökből álló alakulatot. Aki ennél is többre kíváncsi a jövőt illetően, az vagy kénytelen várni, vagy szerezze be a már magyarul is kapható A Különítmény című antológia első kötetét, melyben az Ultimate-világ megismerése mellett az elkövetkezendő megfilmesítések alanyaival is megismerkedhet.

6/10, de csak Tim Roth miatt, nélküle 7/10