A kínai egykepolitika 35 éve

  • Október végén döntöttek arról, hogy lazítanak a 35 éve bevezetett egykepolitikán Kínában. 
  • Ezzel gyakorlatilag véget ért az emberiség történetének egyik legnagyobb kísérlete, ami rányomta a bélyegét egy generáció életére és megváltoztatta Kína gyermekvállalással kapcsolatos kulturális hozzáállását is. 
  • Ugyanakkor a változtatás ellenére sem garantált, hogy sikerül megállítani a kínai társadalom elöregedését és növelni a munkaerőpiacon részt vevők számát.

A Kínai Kommunista Párt (KKP) október 29-én jelentette be, hogy lazít a gyermekvállalással kapcsolatos több évtizedes politikáján, így 2016-tól a családok már két gyereket vállalhatnak az eddig engedélyezett egy helyett. Ezzel Kína az elöregedő társadalom és a jövőben felmerülő munkaerőhiány problémáját próbálja orvosolni. Az eddigi tendenciák azonban azt mutatják, hogy az intézkedés nem fogja meghozni a várt demográfiai hatást.

Az egykepolitikát még 1980-ban vezették be, mert attól tartottak, hogy a gazdasági fejlődés nem tud majd lépést tartani a népességnövekedéssel. Becslések szerint ezzel az intézkedéssel mintegy 400 millió gyerek megszületését akadályozták meg. Az egykepolitika bevezetése azonban több kínai demográfus szerint szükségtelen volt, mivel az urbanizáció és a gazdasági növekedés eredményeként a születések száma már egyébként is csökkenni kezdett. Míg 1960-ban az egy nőre jutó születendő gyerekek száma 6 volt, addig ez az arány 1980-ban már 3-ra csökkent. A fejlődés hatására a népesség növekedése tehát természetes módon is lassulni kezdett Kínában, ahogy ez Japánban és Dél-Koreában is történt. Azok a demográfusok, akik ezzel a tényezővel is számoltak, úgy vélik, hogy az egykepolitikának tulajdonítható születésszám-csökkenés a hivatalos értéknek körülbelül csupán fele, vagyis 200 millió.

Még ha indokoltnak is tűnt az egykepolitika bevezetése az 1980-as években a túlnépesedés elkerülése érdekében, szakértők szerint akkor is kérdéses, hogy valóban szükséges volt-e egy ennyire szigorú politika bevezetése, ami szélsőséges intézkedésekkel és következményekkel járt, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a KKP már 1975-től arra sarkallta a családokat, hogy minél később és minél kevesebb gyereket vállaljanak. A természetes születésszám-csökkenés és a már érvényben lévő politika mellett tehát megkérdőjelezhető az egykepolitika bevezetésének szükségessége.

Épp ezért az egykepolitika lazítását illetően nem is az volt a valódi kérdés, hogy bekövetkezik-e, hanem az, hogy mikor. Az intézkedés valóban szigorú volt, hiszen ha valaki a megengedettnél több gyereket vállalt, azt a munkahelyéről is elbocsáthatták vagy abortuszra kényszeríthették. Ezzel egyidejűleg azonban több engedményt is alkalmaztak, így a kisebbségekhez tartozók vállalhattak két gyereket, valamint egyfajta korrekcióként 1984-től már azoknak a vidéki családoknak is megengedték két gyerek vállalását, akiknek az első gyermeke lány lett. Rajtuk kívül azoknak a pároknak is engedélyeztek egy második gyereket, akiknél mindkét szülő egyedüli gyerek volt. Az engedmények ellenére is gyakran előfordult, hogy olyan nőket is abortuszra kényszerítettek, akiknek joguk lett volna még egy gyereket szülni, de nem tudták beszerezni a szükséges dokumentumokat.

Rengeteg családi tragédia történt a szabályok túl szigorú betartatása miatt. Sok nőt kényszerítettek abortuszra a terhesség hatodik, de akár kilencedik hónapjában is, sokan vesztették el az állásukat egy nem kívánt terhesség miatt és sokaknak gyújtották fel az otthonát büntetésként. Egy nő elmondta, hogy évekkel ezelőtt négy hónapos gyermekét erőszakkal vették el tőle, majd adták árvaházba. Az ő története sem egyedi eset, számtalan gyerek került így árvaházba, adoptációjukkor az árvaház pedig 3000 dollárnak megfelelő „adományt” kapott.

A súlyos demográfiai következményeken túl az egykepoltika minden bizonnyal a nőket sújtotta leginkább. A szabályozás értelmében a nőktől megtagadták azt az alapvető jogot, hogy a saját testük felett rendelkezzenek, hiszen számos esetben kényszerítették őket abortuszra vagy sterilizációra, illetve ha valakinek két gyereket engedélyeztek, akkor is gyakran szabályozták, hogy mennyi időnek kellett eltelnie a két terhesség között. Az egykepolitika felfüggesztésével ez a súlyos probléma közel sincs megoldva, hiszen a nők szempontjából mindössze annyi történt, hogy az eddigi egy helyett két gyermekben határozták meg az „optimális” utódszámot. Emiatt számos kritika éri Kínát a nemzetközi szervezetek és az emberi jogi aktivisták részéről is. Szerintük az egyetlen megoldás az lenne, ha a családtervezés jogát visszaadnák a családok, illetve a nők kezébe, hiszen azon túl, hogy a nőknek, illetve a pároknak joguk van eldönteni, hogy mikor és hány gyereket szeretnének, a szabad és tudatos családtervezés a születendő gyermekeknek és az egész közösségnek a javára válna.

Az egykepolitika és a családtervezésbe való állami beavatkozás számos olyan súlyos következménnyel járt, mint a sok kikényszerített abortusz és sterilizálás, a lánygyermekek meggyilkolása vagy be nem jelentése, ami a nemek arányának  felborulásához is vezetett. Így ma – a világátlagot messze meghaladva – Kínában 100 nőre 117 férfi jut. A 2010-es népszámlálás eredményei szerint mintegy 13 millió gyereket nem jelentettek be, ami további társadalmi problémákhoz vezet, mivel ezeknek a gyerekeknek nincs lehetőségük az alapfokú oktatás után továbbtanulni.

A születésszabályozás lazítása ironikus módon mégis a be nem jelentett gyerekek számára hozhat pozitív változást, hiszen ennek köszönhetően feltehetően több gyereket fognak regisztrálni, akiknek így lehetőségük lesz továbbtanulni, ez pedig remélhetőleg csökkenti majd a  társadalmi rétegek közti szakadékot.

Sem a politikusok, sem a demográfusok nem várnak gyors változást az egykepolitika lazításától. Azon túl, hogy a társadalmi folyamatokhoz idő kell, az is lassítja az eredményességet, hogy bár azt központilag határozták meg, hogy 2016-tól minden család két gyereket vállalhat, a politika végrehajtását a tartományokra bízták. A területi közigazgatásban pedig közel félmillió ember számára biztosított munkát a szigorú születésszabályozási politikával járó adminisztratív feladatok ellátása, a falvak szintjén további 1,2 millió káder gondoskodott a szabályok betartatásáról. Ezen felül a tartományoknak óriási bevétele származott a díjakból és bírságokból, amit a szabályok megsértéséért, tehát a megengedettnél több gyermek vállalásáért szedtek be. Például a Kínában ismert filmes személyiség Csang Ji-mou négy gyermeke után 1,23 millió dollár bírságot fizetett. Így a tartományoknak nem áll érdekében sürgetni a politika hatékony végrehajtását.

Az egykepolitika felfüggesztése semmiképp sem garantálja, hogy Kínában sikerül elérni a születésszám várt növekedését, mivel a vidéki területeken eddig is viszonylag könnyen meg tudták kerülni a rendszert, így ott nem várható komoly változás. A megcélzott réteg a tanult városi felső közép- és középréteg lenne, éppen azok, akik kénytelenek voltak egyke gyerekként, testvérek nélkül felnőni. Ám úgy tűnik, hogy ez a réteg nem igazán kíván élni a lehetőséggel, hogy két gyereket vállaljon. Az olyan párok számára, akiknél legalább az egyik fél egyedüli gyerek volt, a kormány már 2013-tól engedélyezte, hogy két gyermeket vállaljanak. Azonban a közel 12 millió érintett pár alig 12 százaléka döntött úgy, hogy egy további fővel gyarapítja a család létszámát. Egy online felmérésben a 174 ezer válaszadónak mindössze 29 százaléka állította, hogy még egy gyereket fog vállalni, a többség úgy nyilatkozott, hogy „csak akkor, ha felemelik a fizetését.”

A kutatások szerint úgy tűnik, hogy az egy gyerekes család egyfajta szociális modellé vált Kínában. Az urbanizált területeken sok szülő tart attól, hogy nem is tudná vállalni egy második gyerek felnevelésének költségeit. Így viszont felmerül a kérdés, hogy képes lesz-e a csökkenő munkaerő eltartani a társadalom idős tagjait. Kínában jelenleg a lakosság 30 százaléka idősebb 50 évnél, és ez az arány a jövőben növekedni fog. Míg sokan szerencsésnek tartják a „magányos” generáció tagjait, amiért jólétben és nagy figyelemben nőttek fel, most egyre inkább érezhetővé válik a 4-2-1-es családok problémája, vagyis az olyanoké, ahol négy nagyszülő, két szülő, de csupán egy gyerek van, és hamarosan ennek az egy gyereknek kellene gondoskodnia a család idős tagjairól.

Felkapott hírek

Friss hírek