Megtorpant a japán talpra állás

A múlt héten a japán kormány és jegybank is az ország gazdasági kilátásainak jelentős romlásáról számolt be. A nyári hónapok javuló gazdasági adatai által keltett optimizmust azután váltották fel a borúlátó várakozások a szigetországban, hogy az ősszel jelentős exportvisszaeséssel kellett szembenézniük a japán cégeknek. A tradicionálisan exportorientált Japán a kivitel folyamatos csökkenése miatt az elmúlt két hónapban kereskedelmi deficitet regisztrált, amelynek mértéke novemberre elérte a 684 milliárd jent (kb. 2 billió forint) – ez az 1979 óta vezetett statisztikák szerint minden idők leggyengébb teljesítménye, számolt be az AFP.

Tokió képekben - kattintson!

Megtorpanás és stagnálás

Sirakava Maszaaki jegybankelnök a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági talpra állás megtorpant, a közeljövőben pedig stagnálásra kell számítani. Sirakava elsősorban a világgazdasági kereslet visszaesését okolta a kilátások romlásáért, utalva arra, hogy az eurózóna válsága Japánban is egyre inkább érezteti hatását, ellensúlyozva a belföldi fogyasztás növekedése jelentette pozitívumokat – idézi a Mainichi a jegybankelnök szavait. Különösen aggodalomkeltő, hogy nemcsak az Európába, hanem az Ázsiába irányuló kivitel is jelentősen, nyolc százalékkal csökkent november folyamán, ami elemzők szerint a régió gazdasági fundamentumainak gyengeségét jelzi.

A világgazdaság gyengélkedése mellett az is akadályozza a talpra állást, hogy a japán gazdaságot a recessziót kiváltó márciusi hármas katasztrófa óta újabb jelentős csapások érték. Az ország exportőreinek versenyképességét nagyban visszaveti a jen erős árfolyama, a problémákat pedig tovább tetézi, hogy a thaiföldi áradások miatt számos japán nagyvállalat ellátási lánca szakadt meg, hátráltatva a termelést. A kereskedelmi deficit kialakulásához hozzájárult az is, hogy Japán jelentősen növelni kényszerült energiahordozó-behozatalát, miután a fukusimai krízist követően a szigetország atomerőműveinek nagy részét leállították. Nem gyakorolt jó hatást a pénzpiacokra Kim Dzsongil észak-koreai vezető halála sem, a kommunista rezsim egyelőre kétséges kimenetelű hatalmi átmenete ugyanis számos elemző szerint potenciális veszélyforrást jelent az egész régióra nézve.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a kormány gazdasági hangulatjelentése arról számolt be: a nagyobb ipari cégek kilátásai egyre romló tendenciát mutatnak. A Reuters értesülései szerint a kabinet a közeljövőben 2,2%-ra fogja mérsékelni a jövő évi GDP-növekedésre vonatkozó várakozását, de ez a – jegybank prognózisával megegyező – szám továbbra is optimistább a pénzügyi szektor előrejelzéseinél. Ráadásul a jegybanknak már nem sok eszköze maradt a gazdaság élénkítésére: a kamatláb már jelenleg is nulla (azaz a nulla és 0,1 százalék közötti sávban van), a világgazdasági hatásokat pedig még a bank eszközvásárlási- és hitelprogramja sem képes ellensúlyozni.

Újabb adóssági világrekord készül

Tovább árnyalja a képet, hogy nemcsak a külső, hanem a belföldi tendenciák is aggodalomra adnak okot. Ezek legfőbbike a kormány által szombaton beterjesztett jövő évi költségvetési tervezet. A 2012-es büdzsé összege a tervek szerint minden eddiginél nagyobb, 96 billió jen (kb. 300 billió forint) lesz, a hatalmas költekezésre elsősorban az újjáépítés finanszírozása miatt szükséges. Ugyanakkor a tervezet más tekintetben is rekorder: a költekezés 49%-át kötvénykibocsájtással, azaz hitelből fogja finanszírozni a szigetország, míg az adóbevételek mindössze a büdzsé 46,9%-ára rúgnak majd. Ráadásul a kiadási oldal második legnagyobb, 24,3%-os szeletét az adósságszolgálatra, azaz a korábban felvett kölcsönök törlesztésére kell majd fordítani.

Japán: hagyományőrzés és modernitás - kattintson!

Azumi Dzsun pénzügyminiszter szavaival élve az ország tehát egyre közelebb kerül az (államháztartási) szakadék széléhez. A pénzügyminisztérium számításai szerint 2013 márciusára (azaz a 2012-es üzleti év végére) az állami és az önkormányzatok hosszú lejáratú kintlévőségeinek mértéke elérheti a 937 billió jent (kb. 3000 billió forint). Japán immár harmadik éve jut több pénzhez a kötvénypiacokról, mint az állampolgári befizetésekből, s habár mindezt egyelőre kifejezetten alacsony kamatok mellett teszi, a vásárlók pedig nagyrészt belföldiek, a jövőben a helyzet könnyen rosszabbra fordulhat. Pénzügyi szakemberek szerint „az óra már ketyeg”, azaz a szigetországnak minél előbb ki kell igazítania költségvetését, hogy elkerüljön egy, az európaihoz hasonló adósságválságot. Ezt jelzi az is, hogy a múlt héten a tokiói központú Rating & Investment Information hitelminősítő – követve a Moody’s és a Fitch példáját – leminősítette a japán államot.

A pénzes nagybácsi?

A borús helyzet ellenére azonban a hosszabb távú kilátásokat illetően pozitívabb állásfoglalások is napvilágot láttak. A jegybank és a kormány – a korábbi helyzetjelentéseikhez hasonlóan – továbbra is bízik benne, hogy a tízbillió jenes nagyságrendű újjáépítés jelentette keresletnövekedés „berúghatja” a gazdaság jelenleg igencsak köhögő motorját.

Számos elemző ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a japán gazdaság gondjai nem feltétlenül a gazdaságpolitika hibáira vagy a cégek teljesítményének romlására vezethetők vissza. Habár a szigetország növekedési üteme az elmúlt bő két évtizedben jelentősen alulmúlta az Egyesült Államokét és Európáét, a GDP/fő értékek tekintetében Japán felülmúlta a fejlett világ többi tagját. A teljes tényező-termelékenység tekintetében is Japán könyvelte el a legnagyobb növekedést, azaz a szigetország használta leghatékonyabban tőkéjét és munkaerejét. Mindebből adódik, hogy a japán gondok elsősorban demográfiai okokra vezethetők vissza: az egyre kevesebb dolgozó egyre kevésbé képes eltartani az egyre több nyugdíjast. Ez tükröződik vissza a költségvetési tervezet számain is: a legnagyobb tétel, a kiadási oldal egyharmada a nyugdíj- és közegészségügyi rendszerre megy el – míg a büdzsé egynegyedét kitevő adósságszolgálatot a szociális szolgáltatások megvágásának elkerülésére felvett korábbi hitelek törlesztésére kell megfizetni.

Ugyanakkor az öregedésnek is lehetnek pozitívumai. „A nyugdíjba vonulók megtakarításaikból élnek meg. Ellátják tőkével a fiatalabb, élénkebb, pénzre szoruló réteget, akik ’munkába állítják’ a pénzt, és osztalékot vagy kamatot fizetnek utána a nyugdíjasoknak. Nagyjából ez az, amit az öregedő szigetország csinál” – mutat rá az Economist múlt heti cikke, mégpedig a japán vállalatok közelmúltbeli külföldi cégfelvásárlás-cunamijára utalva. Egyrészről az erős jen, a jegybank kedvezményes hitelprogramjai, illetve a szigetországra amúgy is jellemző tőkebőség, másrészről pedig a belföldi, jó haszonnal kecsegtető befektetési lehetőségek elapadása hatalmas tengerentúli felvásárlásokra ösztönözte a japán cégeket: idén eddig több mint 80 milliárd dollárt (kb. 18 billió forint) költöttek akvizíciókra, elsősorban természetesen a fejlődő országok stabilan növekvő piacain. Habár a közvélemény nem nézi jó szemmel, hogy az ország cégei egyre inkább a külföld felé orientálódnak, nemcsak az eladások, hanem a termelés terén is, a folyamatot a gazdasági minisztérium is a jegybank is támogatja: ha már egyre kevesebb japán dolgozik, legalább a japán tőke dolgozzon. Az egyelőre azonban igencsak kétséges, hogy ez ellensúlyozni tudja-e a fent vázolt problémákat.

Címkék:
• felvásárlás
• gazadaság
• gazdasági válság
• japán
• kereskedelem