Átélni a japán földrengést

Lehmann Kristóf, a tokiói Waseda Egyetem hallgatója átélte a földrengést a japán fővárosban és két blogbejegyzést készített róla. A posztokat eredeti formájukban – szerkesztés nélkül – adjuk közre.

Rengés news képekben – 2011. március 12., Szombat

Üdv mindenkinek! Sikeresen hazajutottam 1 nappal a nagy rengés után, és szerencsére a környezetben mindenki jól van. Tokió nyalogatja a sebeit, az élet ma már dél körül elindult, bár sok bolt és létesítmény zárva maradt, többek között az egyetemi könyvtár, ami igencsak megszenvedte a rengéseket.

Ha már ez nem nyert, akkor internet, keresés. Planetárium. Navigáció és a közeli planetáriumba mentünk. Mivel az épület zöld pulóverben és állványozva fogadott, hangosan elkezdtünk röhögni. Az is zárva volt, kettőből kettő. Arigatou, ez nem a múzeumok napja. Így aztán szétválás. Az iskolai szünet ellenére a konzulensem kérésének eleget téve 13-ra a kampusz 3-as épületében jelentem meg. Erről csak annyit kell tudni, hogy az egyetem egyik régi épülete, ami még nincs az új földrengésvédelmi szabvány szerint felújítva, nyáron teszik meg. Az óra most is rengeteg sztorizással zajlott és jóval tovább tartott mint kellett volna… így benn maradtunk és háromnegyed 3-kor elkezdett mozogni az épület. Az első fél perc könnyeden zajlott, mindenki észlelte, hogy földrengés van, volt már ilyen, mosoly, easy. Aztán a második harminc másodpercben érzékeltük, hogy ez nagyobb és jóval hosszabb, mint szokott lenni, ekkor már senki sem volt nyugodt és vártuk azt a pillanatot, amikor végre abbamarad. Ez azonban nagyon nem jött és az ablakon kinézve látszódott, hogy a fák törzse a második emelet magasságában olyan másfél métert kileng és brutálisan hangosan zörgött az épület. Majd a következő fél perc már nagyon aggasztó volt, annyira remegett a teljes épület és recsegett-ropogott, hogy az már nagyon vészesnek tűnt. Hallani lehetett, ahogy dolgok esnek le a padlóra, iszonyatos robaj, ekkor már emberi sikoltozás sem volt, csak az épület hangjai. Olyan erőssé vált már a rezgés és úgy rezonált az épület, hogy egy másodpercen belül összenéztünk öten és szó nélkül pattant fel mindenki a helyéről és indultunk-menekültünk kifelé. Nem nyugodt állapotban. Visszaszámolós élmény volt… Hiába a magyarázat, hogy mit kell tenni (asztal alá bújni és a fejedet takarni), itt nem voltak könyvek, csillár és hasonló dolgok a környezetünkben, amitől ez megvéd, egyértelműen az épület dőlésétől féltünk és ösztönösen menekültünk kifelé. A folyosóra érve kicsit csitult a helyzet, de menni még mindig alig lehetett, annyira rezegtünk. Aztán, kifelé menet enyhült és amire kiértünk már nagyon békés rezgések voltak csak. Kb. két és fél perc volt az egész, rémisztő volt. Utána azonban magas pulzus mellett ideiglenesen nyugi és mindenki kint várta a folytatást. Ekkor azt hittem, hogy túlreagáltam a dolgot, de beszéltem pár emberrel és az idősebb japánok is azt mondták, hogy ilyet még nem éltek át. A visszafogott mosolyok az arcokon a rémület és a “túléltük” érzéseket rajzolták ki még órákkal később is. Gyorsan elmentem a Takada könyvtárba egy könyvért (22 könyvtára van az egyetemnek, a fenti kép a központiban készült, ez utóbbi a közgazdasági könyvtár, ami már rengésbiztos), közben több utórengés volt. Jó érzés volt újra kiérni az épületből, a hatodik emeleten úgy dőlt le pár polc, hogy itt a könyvek be vannak feszegetve a polcokra, azaz leszedni csak izmozva lehet őket. Siker (megvan a könyv a státuszfogyasztásról) így elindultam haza, mert a többi épületbe az újabb rengések és a szerkezetek ellenőrzése miatt nem engedtek vissza. Az állomásig gyalogolva a házakon keletkezett külső károk voltak láthatók. Mindenhol nagy tömeg az utcán, mindenki kimenekült, egy csomó bolt bezárt. (Hogy terelsz ki 30 millió embert az utcára Tokióban két perc alatt? Végy egy 9,0-es erejű földrengést…)

Az állomáson akkora tömeg, hogy meg se kíséreltem bejutni. A kapuk le voltak piros műanyag szalaggal zárva.

Telefon nincs, taxi kilőve a tömeg számára. A téren többeket ápoltak (kortól és nemtől függetlenül kaptak sokkot és lettek rosszul az emberek). Közlekedésnek maradt a busz, a szerencsés közelebb lakóknak (esetemben teljesen esélytelen). Na, de azt is türelemmel kellett várni:

Sokan a megállókban éjszakáztak, de már ekkor nagyon hideg volt, így a tömeg másik fele visszament a munkahelyére, hogy ott aludjon.

Ekkor gondoltam, hogy a latte a megoldás, hátha helyreáll 1-2 óra alatt a vasút. Egy órát sétáltam, de egy kávézóban sem volt ülőhely (úgy 15-ből). Nagy mázli, hogy iphoneom volt. Így ment a netem, mert a telefon teljesen meghalt, se sms, se hívás. Szerencsére a net miatt tudtam értesíteni az itthoniakat, köszi nektek a család telefonos értesítését. Igazából ekkor kezdett leesni, hogy valószínűleg ezt nem én paráztam túl, hanem nagy a baj. Visszaindultam az egyetemre, ekkor már a kirakati képernyőkre figyeltem és láttam a szökőáras képeket. Durva volt. Végül visszaértem és jött a már másfél órája várt latte. Az egyetemi kávézóban nagyobb nemzetközi sereg. Élő műsor, néha szóltak, hogy most kapaszkodjatok. Akkor kimentünk, ahogy az élő műsorban a bemondókat leszámítva a stáb nagy része is a stúdióból. A bemondók nagyon stílusosan kosztüm/zakó + sisak kombóban nyomták a szöveget élőben. Végül kiderült, hogy nem lesz vonat csak szombaton, és így Juditnál aludtam (volt olyan kedves és felajánlotta) közvetlenül az egyetem mellett. Nagyon örültem, mert elég esélytelen lett volna az állomáson éjszakázni (hiába osztottak hálózsákot és meleg kaját, azért a kövön aludni a tömegben…). Nagy mázli, hogy a net nem omlott össze és elértük egymást. Amikor felértünk a lakásába, akkor a nagy rengés délutáni maradványa fogadott. Direkt nem fotóztam, mert amikor ott jártunk magyar esten másfél hete, szép rend volt, de a rengés ezt ezúttal nem tisztelte a hetedik emeleten. Szinte minden a földre esett, az összetolt bútorok össze-vissza kicsúszva, vasalóállvány és ruhatartó+tükör eldőlve, parfümök, cukros doboz minden óriási kupacban középen. Elég aggasztó kép volt, a hetediken biztosan sokkot kaptam volna a jóval nagyobb kilengés miatt (ahogy a szomszédja kapott is). Pakoltunk és közben még 4-6-os utórezgések sora jött és sokszor fogtuk az újrapakolt polcokat, hogy ne essenek ránk vissza a dolgok. A hírek erről már nem írtak, de ez az utórezgős időszak sem volt nyugis, a hetediken.

Rengeteg erős utórezgés volt. Aludni nem is nagyon tudtunk. Magyar és nemzetközi skype és facebook üzengetés, emailezés ment. Aludni senki nem tervezett. Aztán éjjel már nagyon kókadtunk és némi stand-up comedy nézés után bealudtunk. Néha a nagyobb rezgésekre kipattantunk polcot fogni. Majd kb 8ig aludtunk párat. (Legalább is én aludtam.) Reggel már éledezett a város, bár sok bolt és épület zárva maradt. A híreket még mindig sisakban mondták be, ami jót még nem jelentett.

Ma napközben folyamatos rengések, most este negyed 11-kor újabb nagyobb. Ezek már kevésbé vészesek, már egészen lenyugodott mindenki. Délután már ment a vonat, elindultam haza. Itthon mindenre felkészülve nyitottam a 8 négyzetméteremre, de kis átrendeződés volt csak (pár könyv és kisebb nem törékeny dolgok estek le). A laptop stabilan az íróasztalon. Gyors skype és ebéd, majd bevásároltam kaját-piát. Víz már a nagy boltban nem volt, csak 10 üveg Perrier és pár Contrex. Mivel feltűnően megindultak az emberek, gondoltam, mi lenne, ha vennék pár napra élelmet. Amire hazaértem, már a hírek az erőműben történő robbanásról szóltak. Hivatalos tájékoztatók nem voltak, mindenféle ellentmondásos hírek folyamatosan. Semmi biztos. Azóta minden infó volt: óriási sugárzástól, a csak a közelben veszélyesig. Mindenfelé vésztelefon-skypy-facebook-telefon (mára helyreállt). Hogy a hangulat átmenjen: felmerült ötletként egy azonnali shinkansen út Kiotóba (+350 km az erőműtől), de aztán ezt ahogy jöttek a hírek, elhessegettük. Most pár perce bejelentették, hogy a sugárzás csökken és a reaktor nem sérült. (Korábban azt sem erősítették meg a kormányzati emberek, hogy nem a reaktor robbant.) Mindenesetre én ha kell 4-5 napig nem hagyom el az épületet, a katasztrófa vásárlás bejött. Ha nagy mennyiségű sugárzó anyag távozna, ami most nem tűnik valószínűnek, ide akkor is csak a széllel jutna el az anyag por formájában. Ekkor, ha nem mész ki (jó maszkkal még az is mehet), és nem iszol-eszel sugárzott dolgokat (növény, gyümölcs, ami kapott a sugárzásból/porból), akkor nem veszélyes ebből a távolságból. És a legfontosabb a nukleáris katasztrófa esetére: kávéautomata van a kollégiumban, van négy liter tejem, azaz latte továbbra is rendelkezésre áll… Ne aggódjatok!

Ninja lettem – 2011.március 13., Vasárnap

Jelentem, a helyzet fokozódása és az újabb rossz hírek miatt úgy döntöttem, hogy egy újabb bevásárló kört teszek és veszek egy jó minőségű védőmaszkot, és némi kekszet, tartós élelmet és ha van, piát. Az utcán az emberek kifejezetten nyugodtan bandukoltak, de az üzletben eléggé durva képek fogadtak. Hogy Tokióban teljes nyugalom van-e??? Mindenki döntsön a képek alapján. Az üzlet kb. a hazai Tesco kiterjedésével arányos, annyi, hogy itt kisebb az alapterület és 3 emeleten van szétosztva termékcsoportonként a portéka. Így az élelmiszer része kicsivel kisebb, de így is hatalmas.

A kenyér és a víz a lényeg, íme:

Szerencsére üdítők és tea még volt, így van plusz 5 literem, most már egészen sokáig bírom. (Eredetileg nem számoltam azzal, hogy csapvizet semmilyen formában sem fogyaszthatók, még kollégiumi leves vagy tea formájában sem.)

Az ellentmondó hírek nem segítik a könnyű döntéshozatalt. Mivel holnaptól az óceán helyett erre fúj a szél és lesz eső is valószínűleg, a sugárzás Tokió számára holnaptól jelenthet gondot.  Az erőművekben zseniális munkát végeztek eddig és le a kalappal a mostani erőfeszítéseik előtt is. Ennek ellenére, az számít, hogy mennyi radioaktív anyag jut majd ki (és jutott eddig). Mivel a fűtőszálat nem tudják megközelíteni, nem tudják, hogy mekkora a baj. Már a bécsi IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) egyik ismerős emberével is beszélt a magyar különítmény (mire nem jó, ha vannak kutatók a környezetünkben), aki azt mondta, hogy ez nem hasonlíthat a legrosszabb forgatókönyv mellett sem Csernobilra, mert más technológia, persze azért sugárzásveszély van. Néztem repülőjegyet ötlet szintjén, ha durvulna a helyzet, de az nem tűnik megoldásnak. Páran magyarok fontoljuk, hogy levonatozunk éjjel Fukuokába (ez Ky?sh? szigetén található), amivel durván 900 km-rel odébb lehetne jutni Tokiótól holnap délre, és így kb légvonalban 1020 km-re az erőművektől. Ez nagyon reális alternatívának tűnik.

Elnökség Tudósítói

Felkapott hírek

Friss hírek

obama_640

Obama újra a politikai színtéren

A volt elnök csütörtökön New Jerseyben és Virginiában szólal fel pártja kormányzó-jelöltjei mellett. Mindkét szövetségi államban ugyanis november 7-én lesznek a voksolások, s pillanatnyilag mindkét államban a Demokrata Párt jelöltjeinek előnyét jelzik a felmérések.

Read More »