Megint a kommunisták osztják a lapokat
A 2008 májusa óta köztársaságként működő egykori királyság fejlődésének komoly lendületet adhat a most megnyíló első McDonalds, ami új munkahelyeket teremt. A gazdasági erősödésre pedig igencsak szüksége van a világ egyik legszegényebb, ugyanakkor festői környezetben található államának, hiszen nemrég lélegezhetett fel a maoisták által a monarchia ellen vívott tíz éven át tartó polgárháborúból. A hagyományok szerepe még mindig jelentős: most tartják a legnagyobb hindu ünnepet is, melynek keretein belül több százezer állatot mészárolnak le, hogy ezzel engesztéljék ki az isteneket.
A lázongások végére ugyan pontot tett a még 2006-ban aláírt békeegyezmény, a levegő viszont még mindig puskaporos a továbbra is elégedetlen szélsőséges baloldal és a jelenleg kormányon lévők közötti feszültség miatt.
A békefolyamat kimenetele azon a ponton vált bizonytalanná, amikor nemrég a Pracsanda vezette maoista Nepáli Kommunista Párt (CPN-M) kilépett a kormányból, ahova, egyébként, a 2008-as választások nyomán a szavazatok többségének – 38%-ának - birtokában került be a nemzetközi közösség nagy megdöbbenésére. A szavazás végeredménye Újdelhit érintette legmélyebben, hiszen szomszédjában középutas India-párti politikai vezetésre számított. Az már csak hab volt a tortán, hogy a 2008. augusztus 15-én a kormány élére került maoista vezető első útja a hagyományoktól eltérően nem az indiai fővárosba, hanem Pekingbe, az Olimpiai Játékok záróünnepségére vezetett. Ezt a látogatást még ugyanebben az évben 12 magas szintű kínai delegáció nepáli vizitje követte szép lassan lerakva a két ország közötti stratégiai partnerség alapjait. A kelet-ázsiai óriás az egykori királyság számára létfontosságú gazdasági, technológiai és katonai segítséget ígér, cserébe pedig többek között az „egy Kína” elv elfogadását, valamint a kínai befektetők előnyhöz juttatását várja a nepáli stratégiai szektorokban. 2009 februárjában Peking hivatalosan is bejelentette, hogy a Katmanduval való viszonyt csak az együttműködés alapján tudja elképzelni tekintettel arra, hogy régmúltra visszatekintő, ősi kapcsolatról van szó.
A kínai barátság inkább csak kényszer
A maoisták részéről a Pekinggel történő összefonódás inkább geopolitikai szükséglet, nem pedig ideológiailag vezérelt állapot (nem szabad elfelejteni, hogy a Nepáli Királyság utolsó uralkodója, Gjanendra pont Kínától vásárolt fegyvert a maoisták elleni harcokhoz), hiszen a másik szomszéddal, Indiával való viszony közel sem felhőtlen. Nemrég heves vita alakult ki a két fél között egy, a nepáli fővárosban lévő hindu szentély, a Pasupatinath templom kapcsán, ahol hagyományosan a dél-indiai bráhminok jogosultak papi teendők ellátására, Pracsanda azonban érthető módon hazai vallási vezetőkre szerette volna lecserélni őket. Egy bírósági döntés azonban megerősítette az indiaiak helyét a Világörökség részét képező szent helyen, ami egyúttal a nepáli nép istenségének székhelye is, így a jövőben várhatóan további viták tárgyát képezi majd a két nemzet között.
A maoisták ismét a vezetéssel szemben
A maoista vezetés nyolc hónap elteltével azonban leköszönt az ország éléről, ugyanis a hadsereg vezetőjének kilétével kapcsolatos döntésüket felülbírálta az egyébként csak szimbolikus pozíciót betöltő elnök, Ram Baran Jadav, aki a békefolyamatok képlékenységére hivatkozva nem engedte el hivatalából az addigi katonai vezetőt, Katavalt. A Jadav döntését alkotmányellenesnek minősítő Pracsanda 2009 májusában pártjával együtt elhagyta a kormányrudat, így annak irányítása a marxista-leninista alapokon álló egyesített Nepáli Kommunista Párt főemberére, Madhav Kumar Nepalra maradt. A maoisták felkelését 2006-ig kézben tartó Pracsanda kijelentette, hogy addig nem hajlandó visszatérni a kormányzáshoz, amíg nem biztosított a miniszterelnök és a parlament fennhatósága az elnök felett.
Az egyébként az USA terroristákat nyilvántartó listáján is szereplő nepáli szélsőséges baloldal kormányon kívülre kerülése a 2006 óta körvonalazódó nyugalmi állapot destabilizálásához vezetett, amit az ENSZ aggódva szemlél, és várhatóan meg is hosszabbítja majd a békefolyamatokat felügyelő helyi missziójának (UNMIN) mandátumát. A nemzetközi szervezet főtitkára, Ban Ki Mun az egyetlen megoldást a maoisták részvételével létrehozott nemzeti egységkormányban látja, ami talán alkalmas lesz a 2010-re ígért alkotmány megszövegezésére. Az újabb lázadások elkerülésére más lehetőséget valóban nehéz találni, tekintettel a Pracsanda-féle politikai tömörülés jelentős támogatói rétegére, ambíciójára és arra a nem elhanyagolható tényre, hogy CPN-M vezetője legutóbbi –októberi - pekingi látogatásán az új Nepál alapjainak lerakásában Kína támogatásáról kapott megerősítést. A feszültséget tovább fokozó legutóbbi fegyvertény a maoisták részéről pedig az, hogy a napokban elismerték az ország egyik államának, Kiratnak az autonómiáját, szembehelyezkedve ezzel a jelenlegi vezetés hivatalos egységesítő álláspontjával.
Több százezer állat feláldozása segít majd az országonAz ország déli részén, az indiai határ közelében fekvő kis faluban, Barijapurban a napokban lázasan készülődtek a helyiek arra a nagyszabású hindu ünnepségre, ami csak ötévente kerül megrendezésre az erő istennőjének, Gadhimainak tiszteletére. A mintegy 300 ezer állat, többek között patkány, kecske, bárány, bika levágását bemutató, kedden kezdődő rendezvényre ezúttal jóval több látogatót várnak, tekintettel az országban 2006 óta uralkodó békére. A szertartást irányító főpap, Mangal Csaudhari Tharu elmondta, hogy akár egymillió résztvevő is lehet, akiknek legalább a fele Indiából – többnyire a szomszédos Biharból és Uttar Pradés államból - érkezik, hiszen ott sok helyen már betiltották ezt az ősi rituálét. A Nepálban tartott ünnep egyébként a világon a legtöbb áldozat bemutatásával járó vallási eseménynek számít, ami természetesen az állatvédők nemtetszését is kiváltja. A híres francia színésznő, Brigitte Bardot, aki saját alapítványt is létrehozott a védtelen élőlényekkel való kegyetlen bánásmód megfékezése végett, külön levélben fordult a nepáli vezetéshez a felesleges állatkínzások azonnali betiltását kérve. Tharu főpap azonban hangsúlyozta: „Az emberek mélyen hisznek az istennőben és abban, hogy az állatáldozatok majd szerencsét és családjuk számára anyagi gyarapodást hoznak”. A nepáli nemzetnek mindkettőre nagy szüksége van, ily módon nem is hagyja, hogy elvegyék tőle ezt a több évszázados hagyományt.
Szóljon hozzá Ön is a témához!
