Kim Dzsong-Il: az istenként tisztelt manipulátor

Hajling Dóra
2008. november 15., szombat

Megosztás:

Azt mondják róla, hogy magastalpú cipőket és tupírozott hajat hord, hogy magasabbnak tűnjön. Saját népe már-már istenként tiszteli látszólag emberközeli vezérét, a Nyugat szemében azonban mesteri manipulátor, aki apja, a hasonló személyi kultusszal rendelkező Kim Ir Szen halála után lett Észak-Korea első embere. A CNN a világ egyik legrejtélyesebb vezérének nevezte.

Az észak-koreai vezérről, Kim Dzsong-Ilről nemcsak Nyugaton, de saját hazájában is igen keveset tudnak. Ellentétes feljegyzések örökítik meg születésének körülményeit is: a szovjet források szerint Kim Dzsong-Il 1941. február 16-án született a szovjetunióbeli Vjasztkojében, ahol apja, Kim Ir Szen a többnyire kínai és koreai menekültekből álló 88. szovjet lövészdandár 1. zászlóalját vezette. A szovjet források szerint Kim és családja akkor kerültek Phenjanba, amikor a második világháború befejeződésével Észak-Korea visszanyerte függetlenségét Japántól. Kim Dzsong-Il hivatalos életrajza szerint azonban a vezér egy évvel később, 1942. február 16-án született egy titkos katonai táborban a Koreai-félsziget legmagasabb pontján, a Pektu-hegyen. A hivatalos forrás szerint a vezér születését egy fecske jósolta meg és a Pektu-hegy feletti kettős szivárvány, illetve egy ragyogó, új csillag jelezte az égen.

A hivatalos életrajz szerint Kim általános- és középiskolai tanulmányait Phenjanban végezte. Külföldi szakértők ezt gyakran vitatják, mert véleményük szerint a vezér Kínában tanult, hogy biztonságban legyen a koreai háború ideje alatt. 1960-ban kezdte a Kim Ir Szen Egyetemet, ahol marxista közgazdaságtanra specializálódott, de tanult filozófiát és hadtudományt is. Politikai pályafutása igen hamar elkezdődött: már a középiskolában részt vett különböző ifjúsági szervezetekben, 1964-ben pedig csatlakozott a Koreai Munkáspárthoz. Külföldi források azt állítják, hogy Kim a ’70-es évek elején a Máltai Egyetemen is tanult angol nyelvet. Eközben apja újranősült és született egy fia, Kim Phjong-Il, aki 1988 óta több Európában székelő észak-koreai nagykövetségen szolgált, jelenleg pedig ő Észak-Korea lengyelországi nagykövete. Külföldi szakértők szerint apjuk azért nevezte ki ezekbe a pozíciókba, hogy elkerülje a két fiú közti hatalmi versengést.

Kim tanulmányai befejezését követően kezdett felemelkedni a Munkáspártban. Nem sokkal diplomája megszerzése után a Munkáspárt Központi Bizottságának tagja lett, folyamatos előrelépésének eredményeként pedig 1970-ben kinevezték a KP alelnökének. 1980-ra Kim már teljes kontrollt gyakorolt a párt felett és magas pozíciót kapott a Politikai Bizottságban, a Katonai Bizottságban és a párt Titkárságában. 1991-ben, annak ellenére, hogy nem volt katonai tapasztalata, kinevezték a hadsereg legfelsőbb parancsnokának, ami fontos momentum volt egy olyan államban, ahol a hadsereg jelenti a hatalom alapját. Miután apja, Kim Ir Szen elnök 1994-ben szívrohamban meghalt, az iránta való tiszteletből az országban törölték az elnöki címet, így Kim Dzsong-Il 1997-ben pártfőtitkár, valamint a Nemzeti Védelmi Bizottság vezetője lett, mely pozíciót 1998-ban az állam legmagasabb rangjának kiáltották ki, így tehát Kim lett az államfő.

Kim Dzsong-Il nemcsak az államfői posztot, de páratlan személyi kultuszt is örökölt apjától. A nép apját és fiát egyaránt istenként tiszteli, Kim Dzsong-Il születésnapja pedig egyike a legfontosabb nemzeti ünnepeknek Észak-Koreában.

Annak ellenére, hogy meglehetősen keveset lehet tudni Kim Dzsong-Il visszaéléseiről, nevét mégis több esetben kötötték terrorcselekményekhez. Egyik legismertebb botránya volt, mikor Dél-Korea azzal vádolta, hogy parancsára követték el 1983-ban azt a burmai (mianmari) robbantást, melyben 17 dél-koreai tisztviselő halt meg; és Kimet sejtették a Korean Air egyik gépe ellen 1987-ben elkövetett merénylet hátterében is, melynek 115-en estek áldozatul. Ez utóbbi feltételezés később be is bizonyosodott, hiszen egy észak-koreai ügynök bevallotta, hogy Kim adott neki parancsot a bomba elhelyezésére.

Ahogy visszaéléseiről, úgy a magánéletéről is igen keveset tud a média. Bár hivatalos források szerint csupán egyszer házasodott, a nyugati média feltételezi, hogy háromszor is megnősült és három fia, valamint legalább egy lánya van. Annak ellenére, hogy a világ egyik legszegényebb országának élén áll, Kim Dzsong-Il soha nem vetette meg a luxust: imádja a homárt, a kaviárt, a szivart és a Hennessy konyakot. Hasonlóan apjához, Kim Dzsong-Il is fél a repüléstől, ezért mindig felfegyverzett magánvonaton utazott Oroszországba és Kínába a hivatalos találkozókra. Szereti a luxusautókat, ezért egyes források szerint mintegy 20 millió dollárnak megfelelő összeget költött arra, hogy 200 új Mercedest importáljon az országba. Azt is mondják róla, hogy nagy filmrajongó és több mint 20 ezres videokazetta-gyűjteménye van. Kedvenc filmei a Péntek 13, a Rambo, a James Bond, illetve a Godzilla-sorozatok, de szereti a hongkongi akciófilmeket és Elizabeth Taylor filmeit is. Olyannyira elkötelezett a filmek és a filmipar iránt, hogy 1978-ban elraboltatta Shin Sang-ok dél-koreai filmrendezőt és színésznő feleségét annak érdekében, hogy segítségükkel saját országában is felvirágoztassa ezt az ipart. Mivel a golf mellett Kim másik kedvenc sportja a kosárlabda, Madeleine Albright, az USA volt külügyminisztere egy közös találkozójuk alkalmával egy Michael Jordan által aláírt kosárlabdával lepte meg a vezért.

Kim Dzsong-Il tudatosan ritkán jelent meg a médiában. Ez a tény azonban az utóbbi időben felerősítette a vezér egészségi állapotára, esetleges halálára irányuló spekulációkat. Sigemura Tosimicu japán Észak-Koreával foglalkozó szakértő azt állította, hogy Kim valójában már 2003-ban meghalt és a nyilvánosság előtti szerepléseken azóta rendre egy hasonmás jelenik meg helyette. Feltételezése egyelőre nem bizonyított, hiszen az Észak-Koreai Központi Hírügynökség 2008. november 5-én két fényképet közölt, melyeken állítólag Kim látható. Egy azonban biztos: Kim Dzsong-Il utódlásának kérdése egyelőre még nem tisztázott és előbb-utóbb komoly gondot fog okozni az észak-koreai kormány számára.