Mi áll a székely zászló körül kialakult román-magyar (mű)botrány mögött?

Pap Szilárd István
2013. február 7., csütörtök

Elszabadult a diplomáciai pokol a Románia és Magyarország között. A forgatókönyv ugyanaz, mint korábban oly sokszor, épp csak az ürügy más. Jelen pillanatban a székely zászló kitűzésének már-már meghonosodott gyakorlata körül forrtak fel a kedélyek. Az eset felnagyítása most kétségkívül a román fél érdekeit szolgálja, a Ponta-kormány ugyanis elfedheti az elmúlt hetekben felgyülemlett problémáit, ugyanakkor a hamarosan esedékes régióátszervezés tekintetében is komoly pontokat szerezhet.

Szinte érthetetlen, hogy miért épp most szabadultak el a nacionalista indulatok a székely zászló kapcsán. A szimbólumot már évek óta használják a Hargita és Kovászna megyei közintézmények, erre bírósági felhatalmazásuk is van, a dolog azonban eddig sosem kavart ilyen nagy hullámokat. Ahhoz, hogy megértsük, miért épp most forrt így fel a hangulat, a politikai vezetők, román és magyar kormányerők háza táján kell keresgélnünk. Jelen pillanatban legfőképp a bukaresti kormány érdekében áll a helyzet túldimenzionálása, a magyarországi reakciók pedig csak rásegítenek erre a műbotrányra.

Kattintson és nézegessen képeket is!

A szikrát Kovászna megye új prefektusának vasárnap esti beiktatása adta, az esemény során az új megyei tisztviselő kérte a székely zászló teremből való eltávolítását. Az eset megértéséhez hozzátartozik, hogy a székelyföldi megyében már lassan egy éve zajlik egy szimbolikus állóháború a zászló körül, a korábbi prefektust is emiatt váltották le hivatalából. Mint arról már mi is beszámoltunk, egy-két nyilatkozattal a bukaresti politikum is beszállt a meccsbe, ám néhány ilyen félszájjal elejtett megnyilvánulás hozzátartozik a román közélet normális menetéhez.

A hét folyamán aztán Magyarország is csatlakozott, Németh Zsolt külügyi államtitkár úgy nyilatkozott, a román államigazgatás szimbolikus erőszakot követ el a székelység ellen a hónapok óta dúló zászlóháborúban. Az államtitkár, aki már korábban is állt román-magyar diplomáciai viharok sűrűjében, arra is buzdította az anyaországi önkormányzatokat, hogy szolidaritásuk jeléül ők is tűzzék ki a székely zászlót. Ennek a kérésnek néhány önkormányzat eleget is tett, azóta már a Felvidékre is átterjedt a gesztus.

Németh Zsolt keddi nyilatkozatait Victor Ponta román miniszterelnök egyenesen szemtelenségnek nevezte, és utasította külügyminiszterét, tegyen komoly intézkedéseket az ügyben. A román „tévékárciára” jellemző módon az események innentől a televízió képernyőin zajlottak. A Realitatea TV szerda este megszólaltatta Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét is, aki egy másik visszatérő szereplő az ilyen jellegű botrányokban. A jóhiszeműséggel távolról sem vádolható műsorvezetők kérdésére a nagykövet elmondta, hazája támogatja székely zászló ügyét, ha a székelyek is így akarják. Az autonómia kérdése is színre került, a magyar tisztviselő ezzel kapcsolatban is támogatólag nyilatkozott.

Victor Ponta megvédi a nemzetet.

Titus Corlătean román külügyminiszter megerősítette főnöke kijelentéseit, amelyek szerint nem hagyják magukat kioktatni Budapest által. Rámutatott arra is, hogy Füzes Oszkár beavatkozott Románia belügyeibe, s ezzel nemzetközi szokásjogot sértett, emiatt pedig kiutasítással fenyegette meg őt.  Egyedül Traian Băsescu államfő nem szólalt meg az ügyben, ő bölcsen kijelentette, államfőknek nem kell nagykövetkkel feleselgetniük. A magyar fél több kiigazító magyarázatot is adott, Németh Zsolt szerint Bukarest mindent félreértett, ő csak a Romániában hatályos törvények betartására buzdított, amelyek nem tiltják a kisebbségek vagy régiók zászlóinak kitűzését.

A kialakult helyzetről mind a sajtó, mind pedig a politikusok háborús szóhasználattal beszélnek, nemzeti közösségek egymásnak feszülését vizionálva. Tévedés lenne azonban kritika nélkül bedőlni a politikai retorikának. Rengeteg román közszereplő és médiaszemélyiség jelezte, túlzottnak és értelmetlennek tartják a Ponta-kormány reakcióját, a bukaresti írott sajtó több publicisztikája is hasonló véleménynek adott hangot, eloszlatva azt a téveszmét, hogy itt a román nemzet egésze állna szembe a magyarral.

Több újságíró és elemző is rámutatott arra, hogy a román szociálliberális kormány számára igen hasznos ennek a botránynak a túldimenzionálás. A Ziare.com oldalon megjelent írás a magyar kártyára úgy tekint mint a mindenkor bevethető elterelő hadműveletre. A portál szerint Ponta-kabinet arra használja a székely zászlót, hogy elterelje a figyelmet az év eleje óta megugrott inflációról és az Európai Bizottság által múlt héten megfogalmazott kritikákról egyaránt. Csütörtökön a parlament elfogadta a 2013-as költségvetést is, ez azonban nem tartalmazza a Szociálliberális Unió (USL) múlt év végi kampányígéreteit, sőt az előrevetített gazdaságélénkítő intézkedéseket sem.

Az USL régióátszervezési elképzelése
(Forrás: Transindex.ro)

Hasonló véleményen van Dan Tapalagă, a Hotnews.ro főszerkesztője is, aki azonban kitér a magyar kormány felelősségére is. Megrója a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselőit is, akik szerinte ugyancsak felugrottak a nacionalista szekérre.

Valódi tét: a régióátszervezés

Az elemzők azonban elfelejtik megemlíteni, hogy mi is a legnagyobb tétje a székely zászló körüli botránynak. Az egész hercehurca nem érthető igazán meg Románia 2013-ra tervezett közigazgatási reformjának figyelembe vétele nélkül. A kétharmados szociálliberális többség a jelenlegi megyei és országos közigazgatási szintek közé régiókat akar létrehozni, amelyek átvehetnék a központ rengeteg hatáskörét is. A kormánypártok között ádáz küzdelem folyik arról, hogyan is nézzenek ki a régiók, hol is legyenek a régióközpontok, és ki is irányítsa azokat. A különböző helyi bárók mind nagyobb előnyöket szeretnének kicsikarni a régiósításból, és ez akár a kormánykoalíció egységét is veszélyezteti.

A régiósítás automatikusan felveti Székelyföld kérdését is, amelynek az erdélyi magyar elitek különálló régió státuszát szeretnék elérni. Az erősen szűkös erőforrások és a rengeteg éhes helyi báró között a kormánynak nincs szüksége egy újabb követelőre, aki szintén igényt tart a területi erőforrások egy részére. A zászlóügy felfújása egyértelműen ellehetetleníti a Székelyföldről mint különálló régióról való párbeszédet, csökkenti a magyar vezetők követeléseit, és növeli a „nemzetvédő” kormány legitimitását is. Magyarán, a zászlóháború teljesen átrendezi a régióátszervezési vita paramétereit, csökkentve az RMDSZ érdekérvényesítő potenciálját és növelve a kormány mozgásterét.

Egy nemrégiben napvilágot látott felmérés szerint a román társadalom 48 százaléka kockázatnak tekinti a magyarok "etnikai szempontok szerinti elkülönítését", 47 százalék viszont nem. Ez azt jelenti, hogy a közvélemény eléggé kiegyensúlyozott ebben a témában, ezt az egyensúlyt boríthatja fel a mostani nacionalista (mű)botrány. Ezután ugyanis lehetetlen lesz észérvekkel és indulatok nélkül beszélni Székelyföld régióként való elismertetéséről. A román kormánynak sokkal könnyebb lesz így elhitetnie, hogy az erdélyi magyarok továbbra is Budapest köldökzsinórján lógva irredenta célokért dolgoznak. S amennyiben ez lesz a vita premisszája, kiindulópontja, úgy a párbeszéd automatikusan kudarcra van ítélve.

Kapcsolódó anyagok

Az eddigi vélemények
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, ugyanakkor a szerkesztőség fenntartja a jogot a nyíltan sértő, gyűlölködő, trágár ill. reklám tartalmú hozzászólások moderálására!
Attila Toldy|1 éve |Permalink|Komment elrejtése

Semmi sem tart örökké hisz 150 év alatt sem lettünk törökké.

kakambuki|1 éve |Permalink|Komment elrejtése

Nagyon tetszett a kijelentése miszerint ők döntik azt el hogy idegen zászlókat kihelyezhetnek Romániában. Kérdésem, hogy vonatkozik ez a magvas megállapítás az EU zászlóra is? Mert akkor még jobban kihúzhatják a gyufát és nem csak tőlünk!

Tihamer Duda|1 éve |Permalink|Komment elrejtése

Erdemes lenne azt a cikket kozze tenni a roman sajtoban is...

Ez az ügy is pontosan megmutatja a jelenlegi román társadalom állapotát. Ez nem "magyar irredenta" kampány, meg hasonló blődségek,amelyeket a magyar neoballib sajtó terjeszt gőzerővel, nap mint nap. Egyszerűen a székelyek úgy döntöttek, hogy kiteszik zászlót és autonómiát akarnak, pontosan azért mert ehhez JOGUK VAN. Mindenféle értelemben, de leginkább európai és történelmi vonatkozásban. Románia az idők folyamán állandóan be akarta olvasztani a kisebbségeit, ez tény, másodrendű állampolgárokként kezelte őket és mindent megtett azért, hogy elvándoroljanak a szülőföldjükről. És még ők csodálkoznak, ha nem érzik magukénak Románia zászlaját ? A székely zászló már az 1600-as évekből származó forrásokban is szerepel, kérdem én hol volt akkor Románia ? Ugyan már .... Az a minimum, hogy ragaszkodnak ősi szimbólumaikhoz, a román és magyar kommunisták meg menjenek a fenébe...

    Már válaszolt
  • isle ( 1 éve )
@Dupree:

Románia sehol sem volt a XIX. szd. előtt. Valamikor 1830 környékén találták ki a "Románia" szót, Párizsban.

RO rendkívül sikeres volt a nem román népek eltüntetésében. 1920-ban az ország lakosságának alig több, mint a fele volt oláh. Ma a nem román lakosság alig 10 %-a a teljes lakosságnak. A szászok és a svábok kivándoroltak, a görögök beolvadtak, a tatárok, törökök, szerbek, horvátok, szlovákok és bolgárok eltűntek.

    Már válaszolt
  • olosz ( 1 éve )
Silvanoman|1 éve |Permalink|Komment elrejtése

Roppant egyszerűen látom. Nincs lé. Ponta-nak meg kéne magyarázni miért. Lehet olyat mondana ami kínos valakikre nézve. Ezért bele se megy. Könnyebb előhúzni a magyar kártyát lásd szlovákok.....

Mivel nincs lezárva Trianon, tudják ebül szerzett józságon ülnek...hát az emberekben ez kérdés nyíltan van csak legbelül de élő.... kellemetlen (lelkiismeret???) És mivel van ráhangolódás üt a maygar kértya, Adutt - mindent visz... Ennyi.

@isle:

A zsidókat és a németeket eladták.

    Már válaszolt
  • isle ( 1 éve )
@olosz:

1) Eladták volna a magyarokat is, de nem volt rájuk vevő.

2) Az eladás szó csak részben fedi a valóságot. A németek esetén képzésük díját kérték a nyugat-német államtól.

Tbr Drvuics|1 éve |Permalink|Komment elrejtése

A "zászlóügy",a székelyek és a román kormány ügye,amibe még a "szolidaritás" jelszavával sem kéne a magyar kormánynak kívülről beavatkozni. Ez sem nem diplomatikus,sem nem ésszerű! A román kormány-intoleráns,a magyar kormány pedig provokatív,mindennek a magyarok látják a kárát!

brünhilda|1 éve |Permalink|Komment elrejtése
@Tbr Drvuics:

A bolsiknak meg a hatalomba kerülésének a lehetősége a saját belügyük!

A véleményem szerint a "zárt osztályra", vagy a börtönbe, már a jogos beutalójukat már kiharcolták!

@Tbr Drvuics:

Tudja maga, mit csináltak a románok 1914 előtt Erdélyben ? Átjöttek a Kárpátokon, és egy idegen állam területén katonákat toboroztak ! (nemzetközi jog !)De lehetne még sorolni azokat a tudatos, a másik állam szuverenitását semmibe vevő cselekményeket amelyeket ők minden lelkiismeret furdalás nélkül elkövettek Magyarország területén.

A kisebbségek ügye nem minősíthető kizárólagos belügynek, a székely zászló kitűzését pedig minden önkormányzat maga dönti el. Mivel a Felvidéken is kirakták pár helyen, akkor a tót állam is belegázolt a római belügyekbe ? Haha... Azt hiszem nagyon sok évnek kell eltelnie amíg ez a kádárista internacionalista történelemszemlélet eltűnik a fejekből. Sajnos.

brünhilda|1 éve |Permalink|Komment elrejtése
@Tbr Drvuics:

Mivel a baloldal nagyon boldoga kinyalja bárki seggét, ami tény!

Így javaslom, ha "magyarnak" mondja magát, OLVASSA el.

A dandártábornok emlékiratai 1993-ban jelentek meg magyarul Román megszállás Magyarországon. Napló nem diplomata módra címmel.

brünhilda|1 éve |Permalink|Komment elrejtése

Mitológiának tartja a román középkort a román történész

2013, február 13 - 11:41

Friss hírek

Külföld

képAz eddigi román történelemírást alapjaiban megkérdőjelező könyvet jelentetett meg a jeles bukaresti történészprofesszor, Lucian Boia – írja a Brassó.info.

1997-ben megjelent Történelem és mitológia a román közgondolkodásban című művével Lucian Boia, a Bukaresti Egyetem Történelem Fakultásának professzora már nagy port kavart. Az azóta öt kiadást megért könyvet hasonló hangnemű és jól dokumentált kötetek követték, idén pedig Románia miért más? (De ce este România altfel?) című kötetével sikerült alaposan felkavarnia a román történetírás állóvizét.

Könyvei a történelemhamisítás béklyójában vergődő román olvasó számára újabb és újabb kérdéseket, tisztázatlan korszakokat tárgyalnak egyszerű, közérthető, tudománynépszerűsítő stílusban.

Mitológián alapul

Kissé kényszeredetten, de a román sajtó is felfedezte Boiát: legutóbb az Adevărul közölt vele interjút arról, hogy lát-e valamilyen kapcsolatot a hazugságokra, féligazságokra épülő román történelemszemlélet és közélet, valamint a között, hogy Románia immár az Európai Unió tagjaként is minden szempontból az utolsó helyen szerepel. Boia szerint a „román területeknek” a mindenkori Európától való, a 14. századtól napjainkig tartó mérhetetlen elmaradása, leszakadása nem tekinthető véletlennek. A szerző elismeri, hogy a mitológián alapuló román történetírás olyan mélyen beágyazódott a román közgondolkodásba, hogy súlyosan befolyásolja az egész nép tisztánlátását, józan ítélőképességét. Ezzel hozható összefüggésbe a kommunizmus bukása után újult erővel feltörő kisebbségellenesség, a másság elutasítása, ami állandó kerékkötője az ország fejlődésének.

Legutóbbi könyvében Boia tág teret szentel Erdély elrománosításának. A szerző rámutat: egyetlen olyan erdélyi város sem volt Nagy-Románia létrejötte után, amelyben a román lakosság meghaladta volna az összlakosság 50 százalékát. Boia szerint a modern kori Románia megteremtésében nagy szerepet játszó „idegen elemek” eltávolítása, elüldözése a mítoszokra alapozó román közgondolkodás kényszerítő eszközévé vált.

kép

„Nem produkáltak értékelhető emléket”

Szintén vitatja az úgynevezett dák-római (dákoromán) kontinuitás elméletét a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa, Lupescu Radu. Elmondása szerint a kommunizmus előtt a történészek egy része tényként fogadta el, hogy a Dunától délre is létezett neolatin népesség. Tisztában voltak azzal, hogy a korai középkorban a románság jelenléte legalább annyira jól dokumentált a Dunától délre, mint amennyire hiányos a Dunától északra. A kommunista történetírásban a hangsúlyt Erdélyre, illetve Románia területére összpontosították, és régészeti érvekkel próbálták alátámasztani. A történész szerint azonban a kerámiatöredékek nem beszélnek, nem tudjuk megállapítani belőlük, hogy a leletek szláv vagy valamilyen neolatin lakossághoz köthetők.

„A régészet csak akkor segít, ha ebbe az uniformizált történelmi kultúrába becsöppen egy idegen közösség, mint a honfoglaló magyarok. Nekik sajátos kultúrájuk, sajátos temetőik, régészeti leleteik vannak. Ebben a környezetben a magyarokat nagyon könnyen lehet azonosítani” – fogalmaz Lupescu. Szerinte a kontinuitás elméletével az a legnagyobb baj, hogy a rómaiak visszavonulása után, a 3-4. századtól a 14. századig – az első román vajdaság megjelenéséig – ezer év alatt a feltételezett neolatin nép sem államszervezetileg, sem építészetileg nem produkált értékelhető emléket. Ezt az űrt próbálják megmagyarázni olyan tévhitekkel, miszerint a románok felhúzódtak a hegyekbe.

Ugranak 400 évet

„A román történelemírás erősen alávetett a modern Románia születésének. Értelmezésük szerint vannak bizonyos stációk, amelyek nyomán szinte fátumszerűen létre kellett jönnie Nagy-Romániának. Ezek jól megfigyelhetők az Erdély történetét értelmező leírásokban, amelyek Gelu Vlad Menumoruttal kezdődnek, de történészeiket nem érdekli, hogy mi történt utána. Ugranak négyszáz évet, a következő állomásuk a román származásúként elkönyvelt Hunyadi János, utána Mihai Viteazul kora következik. A közöttük levő több száz évről a román történetírás nagyvonalúan megfeledkezik” – összegzi a legkirívóbb eseteket Lupescu.

A keményvonalas román történészek általában azt hangsúlyozzák, hogy Erdély különálló terület volt, nem tartozott a Magyar Királysághoz, s hogy a királyság nagyon nehezen tudta megőrizni. Mindez egyféle hivatalos felvezető a „dicső végkifejlethez”, amely szerint elkerülhetetlen volt Erdély egyesülése Romániával.

A kolozsvári történész szerint hiba lenne Lucian Boia könyveit a román történetírás gyökeres megújításának jeleként értelmezni. Úgy véli, a hivatalos román történetírást továbbra is a keményvonalas tábor képviseli, a kulcsfontosságú pozíciókat ők töltik be, az „alternatív” szemlélettel próbálkozó román történészek egyelőre a szakma perifériáján foglalnak helyet.

Jó jel azonban, hogy az új történésznemzedékekben is felbukkannak tehetséges „másként gondolkodók”, akik Boiához hasonlóan mítoszromboló igénnyel közelítenek a történelmi tényekhez. A kolozsvári szakember Adrian Rusut említi, aki a közelmúltban jelentetett meg átfogó munkát az erdélyi középkori várépítészetről az eddigi román történelemszemlélettől merőben eltérő új megvilágításban. Rusu nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a középkori Erdélyben semmiféle román államiság nem létezett. A román történészek által a földvárakat „román erődítményekként” beállító tévhitről Rusu azt írja: azok egyértelműen a magyar vármegyerendszer kiépítésének a tárgyi emlékei.

brasso.info – alfahir.hu

Szóljon hozzá Ön is a témához!
Kommentáláshoz, értékeléshez kérjük, lépjen be!

Ha Ön rendelkezik google-, yahoo-, liveID-, twitter-, facebook-, vagy openID azonosítóval úgy ide kattintva külön regisztráció nélkül is beléphet a Kitekintőre! Elsősorban ezt a megoldást ajánljuk!

Ha Ön nem rendelkezik a fenti listában felsorolt azonosítók egyikével sem, vagy nem kívánja őket a Kitekintőre való belépésre használni, úgy klasszikus módon, helyi, kitekintős azonosítóval itt tud belépni. (Az első megoldás jövőbe mutató és szebb is:) )

 Emlékezzen?