Újabb népszámlálási adatokat tettek közzé
2012. június 29., péntek
Újabb népszámlálási adatokat tett közzé a statisztikai hivatal, kerületi és járási lebontásban. A lakosság nemzetiségére és nyelvhasználatára vonatkozó érdekesebb adatokat az alábbiakban összegezzük.
Szlovákiában a 2011-es népszámlálás időpontjában 5 397036 lakos élt, ebből 458 467 magyar nemzetiségű (8,5%); 508 714 személy vallotta magát magyar anyanyelvűnek (9,4%), míg 2001-ben 572 929 fő, azaz 10,7%. Otthon leginkább magyarul beszélt 472 212 fő, ami az otthoni nyelvhasználat vonatkozásában 8,7 %-os arány. A nyilvános – hivatali, munkahelyi stb. – érintkezés során legtöbbször magyar nyelvet használt 391 577 fő, ami a nyilvános nyelvhasználatban 7,3 százalékos arányt jelent.
A Pozsonyi kerületben a 602 436 lakosból 543 573 vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, 23 888 (4,0%) magyarnak (2011-ben: 27 434); magyar anyanyelvűnek 26 520 tartja magát, közülük otthon 15 923 személy beszél a leggyakrabban magyarul. A Szenci járásban a megoszlás: 9 138 magyar nemzetiségű, 9 538 magyar anyanyelvű, 7 890 használja otthon leginkább a magyar nyelvet.
A Nagyszombati kerületben az 554 741 lakosból 394 902 szlovák, 120 784 magyar nemzetiségű (21,8%); ebből a Dunaszerdahelyi járásban magyar nemzetiségű 87 349 fő, magyar anyanyelvű 91 412 fő, otthon is leginkább magyarul beszél 87 296 fő; a Galántai járásban magyar nemzetiségű 32 793 fő, magyar anyanyelvű 33 799 fő, otthon leginkább magyarul beszél 31 499 fő. Országosan a számarányát tekintve a Dunaszerdahelyi járásban él a legtöbb magyar, a lakosság 75 %-a.
A Nyitrai kerületben a 689 867 lakosból 473 269 szlovák, 169 460 magyar nemzetiségű. Kerületek tekintetében itt a legnagyobb a magyar nemzetiségűek aránya (24,6%). Ebből a Komáromi járásban 66 356 fő magyar nemzetiségű, 71 425 magyar anyanyelvű és 69 653 fő használja otthon leggyakrabban a magyar nyelvet; a Lévai járásban 28 085 fő magyar nemzetiségű, 30 661 fő magyar anyanyelvű, 29 108 használja otthon leggyakrabban a magyar nyelvet; a Nyitrai járásban 9 076 fő magyar nemzetiségű, 10 447 magyar anyanyelvű, 8 614 fő használja otthon leggyakrabban a magyar nyelvet; a Vágsellyei járásban 16 717 fő magyar nemzetiségű, 17 455 magyar anyanyelvű, 16 285 használja otthon leggyakrabban a magyar nyelvet; az Érsekújvári járásban 48 483 fő magyar nemzetiségű, 52 704 magyar anyanyelvű, 50 177 fő használja leggyakrabban otthon a magyar nyelvet.
A Besztercebányai kerület 660 563 lakosából 505 528 szlovák, 67 596 fő magyar nemzetiségű (10,2%). A Losonci járásban 17 338 fő magyar nemzetiségű, 19 975 fő magyar anyanyelvű, 18 572 fő használja otthon leginkább a magyar nyelvet, a Rimaszombati járásban 30 516 magyar nemzetiségű, 36 310 fő magyar anyanyelvű, 34 064 fő beszél otthon leginkább magyarul, a Nagyrőcei járásban 7 738 magyar nemzetiségű, 9 298 fő magyar anyanyelvű, 8 761 fő beszél otthon leggyakrabban magyarul, a Nagykürtösi járásban 10 939 magyar nemzetiségű, 12 731 fő magyar anyanyelvű, 12 541 fő beszél otthon leginkább magyarul.
A Kassai kerület 791 723 lakosából 580 066 fő szlovák, 74 743 fő magyar nemzetiségű (9%). Ebből Kassán él 6 382 fő, magyar anyanyelvűnek 8 584 fő vallotta magát, otthon 6 116 fő beszél többnyire magyarul. A Kassa környéki járásban 11 845 fő magyar nemzetiségű, 17 348 fő magyar anyanyelvű, otthon leggyakrabban magyarul beszél 17 392 fő; a Nagymihályi járásban 12 122 fő magyar nemzetiségű, 14 325 fő magyar anyanyelvű, otthon leggyakrabban magyarul beszél 13 748 fő; a Rozsnyói járásban 16 103 fő magyar nemzetiségű, 18 057 fő magyar anyanyelvű, otthon leggyakrabban magyarul beszél 17 303 fő; a Tőketerebesiben 28 145 fő magyar nemzetiségű, 32 473 fő magyar anyanyelvű, otthon leginkább magyarul beszél 31 836 személy.
Trianon végzetes következményei számokban:
A 90 éve aláíratott diktátum következményei mára már igazolják a kortársak véleményét, mely szerint a Hazánk feldarabolásával alkotott „béke” nem más,— mint népünk lassított kivégzése. Halálos ítélete.
A következmények legfontosabbika, hogy a magyarság Trianon óta igencsak megfogyatkozott hazájában, a Kárpát-medencében.
A tatárjárás a magyarság felét pusztíthatta el, s a hadak járta részeken megyényi területek váltak lakatlanná, főleg a síkvidékeken, ahol a lakósság nem tudott hová elmenekülni.
Ez a rendkívül nagy veszteséget még a lakatlan területekre történt átköltözésekkel és a kunok letelepítésével sikerült úgy pótolni, hogy az ország etnikai arányai nem változtak meg lényegesen.
Más volt a helyzet a törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc bukása után, amikor a magyarlakta területek fele ismét elnéptelenedett az ország középső részein, miközben Európa népessége majdnem megduplázódott.
A végvári rendszerrel védett, hadak nem járta peremterületeken nem okozott folytonos pusztulást a katonaság dúlása. Az északi, felső-magyarországi területen élő szlávok (szlovákok), valamint a szintén védett rutének, és az erdélyi, hadak nem járta hegyekben a románok — akikhez folyvást vándoroltak át a Kárpátokon, kívülről is — nem szenvedtek olyan nagyarányú vérveszteséget, mint a sík vidékeken és a völgyekben a magyarok.
A magyarság aránya a Mátyás korabeli 80%-ról — a tervszerű és spontán végbement telepítésekkel — a XVIII. század végére 40%-ra csökkent.
Kisebbség lett vérét és életét áldozó magyar a saját hazájában.
Aztán a XIX. században a magyarok nagyobb szaporulata, valamint a németek és zsidók, a városi nem magyar lakósság asszimilációja következtében 1900-ban a magyarság aránya már meghaladta ismét az 50%-ot. Erőteljesen növekedett.
Magyarország lakóssága az 1910-es népszámlálás szerint (Horvát-Szlavónország nélkül):
Magyar: 9 944 627 (54,5%)
Német: 1 903 357 (10,4%)
Tót (szlovák): 1 946 357 (10,7%)
Oláh (román): 2 948 186 (16,1%)
Rutén: 464 270 (2,5%)
Horvát: 194 808 (1,1%)
Szerb: 461 516 (2,5%)
Egyéb: 401 412 (2,2%)
De még Horvát-Szlavónország lakósságának 4,1% -a (105 948 fő) is magyarnak vallotta magát.
Kétségtelen, hogy — bár a kiegyezés után a nemzetiségeknek Európában (a kantoniális berendezkedésű Svájc kivételével) addig szokatlanul jelentős jogokat biztosítottunk (XLIV. nemzetiségi törvény), azzal a szerbek és románok igényeit maradéktalanul nem elégítettük ki. Viszont kiegyezés született Horvátországgal (XXX. törvény), és megszavazták a honatyák a zsidók politikai egyenjogúságát is. Akkor, amikor a cári Oroszországban pogromok állandó fenyegetettségében és elszenvedésében, teljes jogfosztottságban éltek.
A háborús vereség azonban olyan új helyzetet teremtett, amelyre a magyar politikai vezetés még 1918 nyarán sem volt felkészülve, s így a puccsal a hatalmat magához ragadó Károlyi-kormány hiszékeny antantbarát tevékenysége 1000 év óta példátlanul, védekezésre alkalmatlan, bénult állapotba juttatta a magyarságot, mivel haderejét — az antant kívánságainak megfelelően — a Károlyi-kormány lenullázta.
(A tíz éven át bécsi kiküldetésben, levéltárakban kutató Dr. Zachar József tavaly ősszel egy kérdésemre adott válaszában elmondta, hogy Károlyi Mihály elvbarátaival utazás közben, vonaton lepték meg József főherceget, ahol elé rakták, és erőszakosan aláíratták vele a Károlyi Mihályt miniszterelnökké kinevező iratot.) Károlyi Mihály a feladatának egyáltalán nem felelt meg. A magyar történelem szégyenletes lapjának lett fekete gyászszalagja, mert becstelen hatalomvággyal, kellő tehetség híján, történelmünk legnehezebb perceiben kierőszakolva, magának indikálta a cselekvés főhatalmát, amit féleszű, lagymatag tehetségtelenségével csak a magyarság önfenntartó erejének végelgyengítésére, végzetes sorsrontására tudott csak felhasználni. Főszerepet játszva a „trianoni feltételek” önfeladó megteremtésében.
A trianoni diktátumban
1920-ban Csehszovákiához került: 3 567 575 fő, melyből magyar: 1 072 000 fő (30%)
2010-ben Szlovákia: 5 411 062 fő, melyből magyar: 520 000 fő (9,7%)
2010-ben Kárpátalja: 1 253 160 fő, melyből magyar: 151 533 fő (12,09%)
2010-ben Szlovákia és Kárpátalja együtt: 6 664 222 fő, melyből magyar: 671 533 fő (10,07%)
1920-ban Romániához került: 5 236 305 fő, melyből magyar: 1 664 000 fő (31,78%)
2010-ben Erdély lakóssága: 7 722 615 fő, melyből magyar: 1 415 718 fő (18,33%)
1920-ban Szerb-Horv.-Szl. Kir.-hoz került:1 519 013 fő, melyből magyar: 465 000 fő (30,61%)
2010-ben Szerbiában Vajdaság: 2 031 992 fő, melyből magyar: 290 207 fő (14,28%
2010-ben Horvátországban él: 16 595 fő magyar (0,36%)
2010-ben Szlovéniában él: 10 250 magyar (0,5%)
1920-ban Ausztriához került: 292 588 fő, melyből magyar: 26 000 fő (8,88%)
A szomszéd országokhoz került 1920-ban: 10 665 287 fő, melyből magyar: 3 227 000 fő (30,25%)
2010-ben az elcsatolt területeken él: 16 791 179 fő, melyből magyar: 2 410 303 fő (14,35%)
A 30,25%-ról 14,35%-ra csökkent magyarság részaránya. Döbbenetes vesztesség!
1920-ban Magyarország lakóssága: 7 599 246 fő, melyből magyar: 6 718 000 fő (88,4%)
2010-ben Magyarország lakóssága:10 007 000 fő, melyből magyar: 9 416 045 fő (94%)
1920-ban a Kárpát-medence lakóssága Horvát-Szlavónország nélkül:
18 264 533 fő melyből magyar: 9 945 000 fő (54,5%)
2010-ben a lakósság az előző területen:26 798 179 fő, melyből magyar:11 826 348 fő (44,13%)
Az összegzésből láthatjuk, hogy több mint 10%-al esett vissza a magyarság részaránya, míg egykori nemzetiségeink aránya a 8 319 533 főről 14 971 831 főre nőtt, ami 79,96%-os gyarapodás. Majdnem megduplázódott.
Különösen kiemelkedő a szlovákok növekménye Szlovákiában, ahol az 1920-as 1 703 000 szlovák anyanyelvűek száma 2009-re 4 642 691 főre, 272,62%-al növekedett. Majdnem megháromszorozódott, míg a lakósság 3 567 575 főről csak 5 411 062 főre, csak 51,67%-al gyarapodott.
A magyarság részaránya pedig a 30%-ról 9,7%-ra csökkent!
A növekmény összefüggésben áll a magyarság nagyarányú csökkenésével, ami nem tudható be másnak, mint a különösen erőszakos szlovák asszimilációs, beolvasztási törekvéseknek.
Aminek következménye az is, hogy a magyar szülök féltvén gyermekeik jövőjét, szlovák tanítási nyelvű iskolákba íratják be őket, s ez magyar identitásuk elvesztését eredményezi.
A 15 milliós magyarság a Kárpát-medencében mára már a vágyálmok világába tartozik.
Különösen felgyorsult a trianoni magyarság fogyása az utóbbi évtizedekben. Ezt a folyamatot mindenütt csak a teljes körű magyar autónómia, a hivatalos magyar nyelvhasználat lassíthatná, valamint a magyar iskolarendszer, a magyar történelmi tudat erősítése, és nem csak az utódállamokban.
Sajnos, már az általam két éve leírt számok sem igazak.
