Dacos mementók: vitatott szoborállítások Szlovákiában

Címkék:
• fico
• nemzeti jelkép
• slota
• szlovákia
• szobor

Az elmúlt években csak úgy sorjáztak a konszenzust nélkülöző szoborállítások északi szomszédunknál. A Fico-Slota duó erőből, gyakorta elferdített történelmi tényekre alapozva emelt egynéhány szobrot – zömmel a déli területeken. A magyarok által sűrűn lakott régiókban itt-ott heves ellenkezésbe torkolltak a hatalom dölyfös emlékmű állítási akciói.

Andrej Hlinka

Az utóbbi évek mementói közül talán a leginkább megosztó Andrej Hlinka mellszobra. A szoboravatást a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt sajátította ki, ami azért nem meglepő, mert Hlinka a II. világháború előtti időszak egyik legjelentősebb nacionalista, szélsőségesen klerikális és idegengyűlölő politikusa volt. Utolsó éveiben átvette a nácizmus és a fasizmus ideológiájának egyes elemeit, a XXI. századi szlovák pártvezetés mégis szobrot emelt a politikusnak. Madarat tolláról, országot szobráról? (Honi szélsőségeseink válaszreakciója lehetne – horribile dictu – egy Gömbös-szobor felállítása.)

Persze Szlovákiának kevésbé bírált szoborállítási akciói is voltak, ezek viszont többé-kevésbé a múlt elferdítéséből sarjadtak. Szvatopluk, a szlovákok első királya (sic!) lovasszobrot kapott a pozsonyi vár udvarán, amelyet Fico avatott fel. Szvatopluk 871 és 894 között morva fejedelem volt, uralkodása alatt érte el legnagyobb területét a Nagymorva Birodalom. Ténykedésének többek között a magyarok honfoglalása vetett véget. A szoboravatáson Fico azt mondta, hogy a Nagymorva Birodalomban valójában „régi” szlovákok és nem szlávok éltek, ezért hát a Szvatopluk-kultusz. A fikciót minden józan történész aláhúzta, hangoztatva, hogy például a birodalomban élők nyelve közelebb állt az oroszhoz, mint a mai szlovákhoz. Eztán Ficora senki nem mondhatja, hogy nem királycsináló…

Az ószlovák király

Szvatopluk szobra a szlovákiai szlovákok bizonyos köreiben is kivágta a biztosítékot: a minap egy civil szerveződés tagjai kartonpapírba csomagolták és kezdeményezték a „Hazugság szobrának” eltávolítását. Az alkotásra a „Ne hamisítsátok meg a történelmet!” felszólítást  pingálták. Az aktivisták performansza kapóra jött a Most-Híd listáján bejutott Polgári Konzervatív Pártnak (OKS) is: a formáció alelnöke szintén vissza akarja küldeni az alkotást a Fico, Gasparovic és Paska által alapított Szvatopluk Polgári Társulásnak. Az OKS szerint „a szobor felirata propagandisztikus, Robert Fico Szvatoplukról, mint az ószlovákok királyáról alkotott misztifikációját szolgálja”. Arról, hogy a szobor megy vagy marad, még nincs hír.

Szvatopluk egyébként, ha nem is volt az első szlovák király, északi szomszédunk történelméhez azért sok helyen kapcsolódik. A fejedelem volt az, aki támogatta a kereszténység terjedését, védelme alatt tevékenykedett Metód görög pap, Cirill testvére. A szentté avatott Cirill és Metód hittérítők, nyelvtudósok, a szláv írás megalkotói voltak, akik elérték, hogy szláv nyelven is tarthassanak liturgiát. A vitathatatlanul példás tevékenységet folytató testvérpár megítélését konszenzus övezi mindenütt. A szlovák nagypolitika azonban az egyetértést feláldozta a permanens magyarellenes kampány oltárán. Történt, hogy az államvezetés a túlnyomórészt magyarok lakta Révkomárom központjába álmodta meg a hittérítőkről készített szoborcsoportot, miután elhozták a Matica Slovenská nevű kulturális szervezet erkélyéről, ahol azért pihent, mert nem kapott engedélyt a köztéri elhelyezésre. A dölyfös Fico ezúttal már nem is kért engedélyt a magyar városvezetéstől, így – ahogy Bastrnák Tibor polgármester fogalmazott – az egész akció törvénysértő volt, s az a városvezetés heves tiltakozását váltotta ki. A magyarok persze nem nacionalizmusból vagy sovinizmusból utasították el az alkotás révkomáromi elhelyezését, hanem mert „semmiféle bizonyítékot nem leltek fel arról, hogy Cirill és Metód valaha is jártak volna ezen a vidéken és valami közük lenne a régi magyar városhoz”. A szobor elhelyezésének üzenetét azonban mindenki értette.

Slotáék a fentieken kívül még néhány alkotással üzentek a magyaroknak: sok helyen – főleg a magyarok lakta területeken – kettős kereszteket állítottak, amelyek, szerintük „egyértelműen kijelölik a szlovák területeket”. A „szlovák kettőskeresztek” évének nyilvánított 2008 után a határokat ismét megjelölte a kevéssé pallérozott Slota: Révkomáromban Trianon-emlékművet állítottak a szerződés aláírásának 90. évfordulója alkalmából, hogy demonstrálják, Révkomárom szlovák város. A tromf nem sokat váratott magára: vörös festékkel fújták le az avatás után az oszlopot.

Ferde az irány...

Olybá tűnik, a határ menti városban csapnak össze a mementókat politikai célból felhasználók: tavaly avatták fel Szent István szobrát, amelynek leleplezésére nem engedte be a szlovák kormány Sólyom Lászlót. Hogy a magyar államfőt persona non grata-nak nyilvánítsák, mindenképpen skandalum, ám a szoborszimbolizmus radikálisabb felkent hívői korábban sem nyugodhattak. Igaz, nem kormánymegbízásból, de a pozsonyi Petőfi-szobrot valakik folyamatosan megcsonkítják. Az alkotás az 1911-es avatása óta folyamatosan böki a szlovák szélsőségesek csőrét; Csehszlovákia megalakulása után bedeszkázták, istállóba száműzték, majd felállítását követően rendszeresen megcsúfolják. Ennek ellenére örülhetünk, hiszen Petőfit legalább nem nyilvánították szlovák költőnek…

Persze azért északi szomszédunknál is nyomokban fellelhető az egyetértés szobor- és történelemügyben. Milan Rastislav Stefánik születésének évfordulóján rendre együtt emlékezik meg a jobb- és baloldal. A szlovák történelem jelentős alakja, a kiváló politikus és tábornok megítélésében konszenzus alakult ki. A Kosaras falu melletti Bradlo-dombon található síremlékénél Fico és Iveta Radicová is beszédet mondott idén. Eme szobor (aktuál)politikai érdekeket nem szolgál, Stefánik történelmi jelentőségéről ugyanúgy vélekednek a pártok, ezért nem kapott sikító frászt a megemlékezéstől egyetlen szervezet sem. 

Fico szoborszeretét mutatja a Jánosik-alkotáshoz való viszonya is. A kormányhivatalban kiállított életnagyságnál is nagyobb szobrát a Smer székházba vitte a kormányváltás után. A monumentális (megalomán?) szobrot Juraj Jánosik híres szlovák betyárról mintázták, kinek legendává vált életét számos irodalmi mű feldolgozza. Fico személyes példaképének tekinti a sokak által haramiavezérnek bélyegzett „nemzeti hőst”. (Mintha Orbán Sobri Jóskára nézne fel...)

Kattintson és nézegessen

képeket a Felvidék várairól!

Persze nem állítom, hogy a legtöbb Szlovákiában emelt szobor az elferdített múlt talaján gyökerezik, hogy aztán a jelenben bontson kétes megítélésű hajtást, ám annyi szent: északi szomszédunknál túl sok az egy négyzetkilométerre jutó vitatott szobrok száma. Hogy sokukat erőszakkal, néhol a kisebbség érzékenységével sem törődve emelték főleg az elmúlt években, mindenképpen a nagypolitika komplexusaira utal. A dac és a dölyf meg tudja mérgezni a nemzeti emlékezetet, főképp, ha egy szobor felállításának nem az emlékezés az elsődleges célja.