A számok magukért beszélnek
A paraméter.sk oldalán olvasható adatok azt mutatják, hogy a szlovák KSH keze, talán hivatali kötelességből adódóan(?), jobban húz a kormány felé, mint a Focus intézeté. A Smer-nél közel 5, az SNS esetében pedig 4 százalékos különbség van a két mérés között (48 – 42,3% és 13,2 – 9%), illetve amíg a Focus inkább minimális csökkenést mutatott ki, addig a hivatal 1.5 és 2.5 pontos növekedést regisztrált a kormánypártok támogatottságát illetően.
Akármelyik is legyen a valóságnak megfelelő adat, abban biztosak lehetünk, hogy a már harmadik kormányzati évét taposó szociáldemokrata – szélsőjobb kormánykoalíció továbbra is igen stabil támogatást tudhat a háta mögött.
Érdekes ugyanakkor, hogy az intézetek ezúttal hasonló értéket ítéltek az Magyar Koalíció Pártjának, és a két jelentés abban is hajaz egymásra, hogy az őszi mérésekhez képest ez az érték tovább csökkent. A decemberi kutatások csupán 8,7%-ra becsülik az MKP választási eredményét, amely a jelenlegi 20 képviselői hely helyett, mindössze 13 bársonyszékre lenne elegendő.
A statisztikai hivatal intézete a politikusok népszerűségi indexét is vizsgálta, amely szerint továbbra is Fico a legnépszerűbb és legmegbízhatóbb politikus. Az előkelő második helyre a köztársasági elnök került és a bronzérem – nagy meglepetésre(?) – a magyarellenes szólásairól híres pártvezérnek, Slotának jutott. A népszerűségi index mind Gasparovic, mind pedig Slota esetében jelentősen növekedett az elmúlt időszakban.
Összeesküvés-elmélet?
Ha a számokat áthelyezzük a ’társadalom számrendszerébe’, kiváltképp Jan Slota népszerűségi adatait, akkor azt olvassuk, hogy a szlovák társadalom közel fele teljes mellszélességgel támogatja azt, amely más európai országban már kimeríti a szélsőséges nacionalizmus és az idegengyűlölet fogalmát. Igaz, sok értelmiségi elítéli Jan Slota kijelentéseit, azok súlyát azonban mégsem lehet lebecsülni, lévén hogy kormánypárti politikusról van szó.
Ha pedig az MKP eredményére pillantunk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a kormánykoalíció zseniálisan használja és játssza ki a magyar kártyáját. A szlovák társadalom egyik legérzékenyebb pontja, a magyarokkal szembeni bizonytalansága, amely különféle botrányokkal - például Malina Hedvig perével, az autonómia-ügyével, a területvesztés veszélyének felvillantásával, vagy akár a tankönyv botránnyal - igen könnyen mozgásba hozható. Ennek logikus következménye az MKP népszerűségének csökkenése.
Ezen egyszerű politikai logikán túl, talán még egy másik legyet is üt a kormánypárt magyarellenes politikájával. Ha politikai szükség van a választók egységére, csak az adott társadalom gyenge pontját kell megkeresni, és annak megbolygatásával könnyen egységessé lehet kovácsolni az egyébként polarizálódó társadalmat. Ez a társadalmi bizonytalanság, a közös gyengeség tehát mindig akkor erősödik fel, amikor politikai akarat mutatkozik annak felkorbácsolására. Lehet-e most erre szüksége Ficonak? Van-e összefüggés a magyar-kártya kijátszása és például az euró bevezetése miatti bizonytalanságok, a várhatóan drágulások és a hirtelen begyűrűzött gazdasági válság között?
A kérdésre természetesen sohasem kapnák választ egy politikustól sem, de az valószínűsíthető, hogy létezik metszete a gazdaság és a nemzeti érdekek/értékek halmazának, csak az nem sütkérezik a politikai retorika reflektorfényében.
Bizakodásra adhat okot, hogy az Európai Szocialista Párt alapszabálya kizárja, hogy olyan párt legyen az európai család tagja, amely szélsőjobboldali pártokkal köt koalíciót. Igaz, idén tavasszal helyreállították a Smer ideiglenes tagságát, de ha ezen Fico a jövőben változtatni szeretne, szakítani kellene erős hangú hitvesével. Ha a válás pillanata az euró bevezetése okozta nadrágszíjmeghúzás után következik be, élhetünk az előre megfontolt ellenségképzés szándékával.