90 éve vesztettük el Erdélyt

2008. december elsején éppen 90 éve annak, hogy Erdélyt a román területekhez csatolták 1918-ban, ezáltal létrejött a mai területi szerkezetében ismert Nagy-Románia. December elseje azóta Románia legnagyobb hivatalos nemzeti ünnepévé vált, melynek alkalmával minden évben megemlékeznek a Nagy Egyesülés történelmi jelentőségéről.

Vitathatatlanul nagy esemény volt ez Románia számára, amelyet joggal lehet ünnepelni és megemlékezni rá. Gyulafehérváron 90 éve, 1918 december elsején mondták ki a román lakosság által várva várt egyesülést, melyet eufórikus, örömteli ujjongással üdvözöltek. 

De mindannyian tudjuk, hogy Trianon magyar szemmel kevés örömre adhatott okot, megrázó, sokkhatást kiváltó esemény volt ez, főleg az erdélyi magyarok életében, akik egyik napról a másikra egy másik országban ébredtek fel. Trianonról, hatásairól, következményeiről és borzalmairól sokan, sokfélét mondtak, írtak, filmet készítettek, beszéltek és bizonyára fognak a jövőben is.

Ez volt akkor, kilenc évtizede. Hogy az azóta eltelt időszakban, mennyi minden történt Közép-Kelet Európában, valamint Magyarországon és Romániában a történelem viharai közepette, nem kell sokat ecsetelni, mindenki számára többé-kevésbé ismert. A kérdés az, hogy ma, a 21. század elején, az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek tagjaként, a két ország hogyan viszonyul egymáshoz, a hétköznapi emberek milyen gondolatokkal, érzésekkel telve emlékeznek a történelmi időkre, és hogyan kezelik ezt az örökséget a mai viszonyok között. A revizionista eszmék és eszményképek minden bizonnyal szépek és kellemesek, de nem biztos, hogy érdemes ilyen délibábokat, álmokat édesgetni. A nacionalizmus, a magyar- és románellenesség mindkét irányban csak károkat okoz, felesleges feszültségeket kelt, sehová sem vezet, olyan, mint egy zsákutca.

Lehet, hogy optimistán és idealistán hangzik, de közös a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is. Együtt, egymás mellett élünk és dolgozunk nap mint nap, szomszédok vagyunk. Miért ne tekintsünk egymásra tehát úgy, mint partnerekre, szövetségesekre, barátokra? Miért vitatkozzunk olyasmiken, amiken nem tudunk változtatni, csak tagadni vagy elfogadni? Miért ne nézzünk egymás szemébe előítéletek és gyanakvás nélkül?

A mögöttünk lévő évtizedek sok érdemi változást hoztak mind az anyaországi, mind a határon túli magyarság életében. Az elkövetkező esztendőkben pedig, további, pozitív irányú változásokra van szükség hozzáállásban, mentalitásban, az előítéletek tisztázásában, felszámolásában és a közös jövő együttes, indulatok és ellenérzések nélküli formálásában egyaránt.

A szerző a Kitekintő munkatársa, erdélyi magyar

Kitekintő / Ádám Rudolf

Felkapott hírek

Friss hírek