Emiatt sem kell már rettegnünk... vagy mégis?

Címkék:
• atomprogram
• irán
• tárgyalás

Obamának lehetősége nyílik rá, hogy betartsa, amit még szenátor korában nagy ováció közepette ígért meg az embereknek: szemtől szemben, feltételek nélkül tárgyalhat Irán elnökével, Mahmúd Ahmadinezsáddal szeptember 23-án szerdán New Yorkban, az ENSZ Általános Közgyűlésén.

Ezt már eléggé időszerűnek vélhetjük, hiszen az amerikai elnök már közel egy éve, megválasztása után nem sokkal kifejezte közeledési szándékát az Iszlám Köztársaság felé, illetve elhatárolódását elődje, Bush közel-keleti politikájától. Azonban Iránnak bizonyíték kell, nem ígéret. Másrészről azért is időszerű ez a találkozás, mivel ez az egyetlen olyan esemény, amely alkalmat szolgáltat rá, hogy a két állam vezetője személyesen beszéljen az iráni vitatott nukleáris politikával kapcsolatos problémákról.

Sokak szerint nem tűr már halasztást ennek a problémának a rendezése – és úgy tűnik, ezt most már Irán is így gondolja. Hiszen Ahmadinezsád már bejelentette, hogy az Iszlám Köztársaság október elsején tárgyalóasztalhoz ül az erre váró „P5+1” hatalommal (Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai: Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, rajtuk kívül pedig Németország).

Az eseményre azonban mind Teherán, mind az Egyesült Államok csupán képviselőket fog küldeni, ezért olyan hangsúlyos, hogy az ENSZ Általános Közgyűlésén szemtől szembe találkozik a két elnök. Washington ezt „fontos lépésnek” titulálta, azonban még kérdéses a hatékonyság, hiszen Teherán nem tette egyértelművé, hogy konkrétan a nukleáris programról is hajlandó-e dialógust folytatni. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter véleménye szerint azonban Irán nem kerülheti el a nukleáris politika témáját, hiszen tulajdonképpen minden hatalom ennek a kérdésnek a rendezését várja a találkozótól. Ennek ellenére nagyon sokan szkeptikusak az eredményeket illetően.

Yukiya Amano, a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség új elnöke

Az október elsejei találkozót Szaíd Jalili, Irán nukleáris ügyekben tárgyalásokkal foglalkozó igazgatója egyeztette le az Európai Unió külügyi biztosával, Javier Solanaval – telefonon. A bejelentést nem sokkal azután tették, hogy az ügyben nagyon is érdekelt Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ, International Atomic Energy Agency - IAEA) élén változás történt, az egyiptomi Mohamed ElBaradei helyét most már a japán Yukiya Amano tölti be. ElBaradei hivatalosan december elsején adja át vezetői posztját, 12 év után. Egyértelmű, hogy az Ügynökség eddigi egyik legkeményebb kihívása az a hat éve tartó (jelenleg holtpontra jutott) folyamat, mely során az iráni nukleáris tevékenységet próbálják feltérképezni – eddig nem sok eredménnyel.

Az Iszlám Köztársaság továbbra sem habozik minden lehetőséget kihasználni annak a hangoztatására, hogy a nukleáris program békés célokat szolgál, és Ahmadinezsád szavaivel élve nukleáris fegyverek „sosem voltak részei a terveknek”. Azonban az amerikai NBC hálózatnak tett interjújában ez a mondat nem is zárta ki egyértelműen ilyen fegyverek gyártásának lehetőségét. Az urándúsítás leállításával kapcsolatos kérdésekre így válaszolt: „Ha a békés célokat szolgáló urándúsításról van szó, azt sosem fogják leállítani itt Iránban.”

Egy izraeli számítógépes játékban a falon jól kivehető Ahmadinezsád
képe, amelyen majomként ábrázolják

A csaknem „hidegháborús” helyzet közben nem oldódik Izrael és Irán között: Izrael kijelentette, hogy semmiféle eszköz bevetését nem zárja ki, amely enyhíthetné a teheráni fenyegetést. Az iráni elnök reakciója: bármilyen lehetséges katonai csapás ellen készenlétben áll a hadsereg, amit egy katonai parádén tartott beszédében nyilvánított ki. Talán nem annyira meglepő az izraeli hozzáállás, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Ahmadinezsád még mindig nagy dobra veri a holokauszttal kapcsolatos nézeteit. Legutóbbi nyilvános felszólalása az ügyben a múlt hét végén történt: ekkor a Holokausztot újfent csupán egy „mítosznak” titulálta. Egészen pontosan azt mondta a fővárosban, hogy a Holokauszt „egy hazugság, amely bizonyíthatatlan és mitikus állításokon alapszik”. A Nyugat méltán felháborodott ezen a megszólaláson, Németország például azt mondta, hogy ez az állítás „megszégyenítés az országára nézve”.