Portré: Benjamin Netanjahu

Netanjahu egy évvel az izraeli állam megalapítását követően született Tel-Avivban, 1949. október 31-én. Édesapja a zsidó történelem ismert professzora, a Héber Enciklopédia szerkesztője, jelenleg a Cornell University nyugalmazott egyetemi tanára. Netanjahu 14 éves, amikor a család az egyesült államokbeli Philadelphiába költözik. Az érettségit követően öccséhez és bátyjához hasonlóan beáll az izraeli hadsereg felderítő osztagába, 1972-ben századosi rangban szerel le. 1975-ben szerzi meg építészi alapdiplomáját a Massachusetts Műszaki Egyetemen, a következő két évben ugyanitt üzleti tanulmányokat, majd a Harvardon politológiát hallgat. 1976 tragikus év volt a család történetében: a legidősebb fiú, Jonatan hősi halált halt a Szájeret Mátkál nevü elitosztag kommandós akciója közben, amikor egy terroristák által eltérített Air France gép túszait akarták kiszabadítani Ugandában.

A politikai karrier kezdete

1977-ben végérvényesen visszatért szülőhazájába, ahol kezdetben egy bútoráruház értékesítési vezetőjeként dolgozott, azonban hamarosan politikusi pályára lépett. 1982-ben már a washingtoni izraeli nagykövetségen dolgozott misszióvezető helyettesként, 1984-ben az ország ENSZ-nagykövete lett, 1988-ban pedig a Likud képviselőjeként beválasztották a Knesszetbe. 1993-ban, Jitzhák Shamir miniszterelnök és párvezér visszavonulása után a konzervatív párt történetében először tartottak elnökjelölő szavazást, amelyet Benjamin Netanjahu nyert, legyőzve nagy riválisát, Menachem Begin volt miniszterelnök fiát. (Ezen a választáson a későbbi miniszterelnök Ariel Sharon is indulni kívánt, de visszalépett, miután felismerte, milyen csekély számú támogatója akad.)

Izraeli miniszterelnökség (1996-1999)

Netanjahu a Likud párt elnökeként indult az ország történetének első közvetlen miniszterelnök választásán 1996-ban, amelyet meg is nyert a nagy esélyes Simon Perez jelenlegi izraeli elnökkel szemben. Amerikai stílusú kampány miatt sokan támadták: a Republikánus Párttól igazolta le Arthur Finkelstein kampányvezetőt, szlogenje „Netanjahu: a biztonságos béke megteremtője”  volt. Döntő mozzanat volt a választások kimenetelében, hogy a voksolás előestéjén két öngyilkos merénylet során összesen 32 izraeli állampolgár lelte halálát. Míg a munkapárti Perez bízott a Jasszer Arafat vezette palesztinokban és a békefolyamatban, addig Netanjahu határozottabb fellépést sürgetett a terroristák ellen. Bár a miniszterelnöki szék a karizmatikus Likud vezéré lett, öröme nem lehetett korlátlan, mivel a Knesszetben a Munkapárt került többségbe, így a Likud vezette koalíció kénytelen volt kormánykoalíciára lépni az ultra-ortodox pártokkal.

Miniszterelnöksége során Netanjahu a "három nem politikáját" hirdette meg: nem vonul ki a Golan-fennsíkról, nem tárgyal Jeruzsálem státuszáról, nem tárgyal előfeltételekről. Netanjahu egyik legnagyobb gesztus értékű intézkedése az volt, hogy Hebront palesztin fennhatóság alá helyezte annak ellenére, hogy az Oszlói Egyezményben vállalt kötelezettségeiket nem teljesítették a palesztinok. "Arafatnak tett engedményei" és a választások előtti magánéleti és korrupciós botrányai miatt a 1999-es választásokat elvesztette. Ehud Barak és a Munkapárt győzelme után ideiglenesen visszavonult a politikától, kilépett a pártból és parlamenti székéről is lemondott.

Az ex-miniszterelnök

2002-ben, amikor a Munkapárt kilépett a koalícióból, Ariel Sharon miniszterelnök Netanjahut nevezte ki a megüresedett külügyminiszteri posztra. 2003-tól, az új Sharon-kormányban pénzügyminiszterként sikerült számos hosszú távú strukturális reformot végrehajtania. A jelentős GDP növekedést eredményező bankreform után az inifiáta által megtépázott izraeli gazdaságba lehelt újra életet a piacok liberalizálásával, igaz, sokan úgy vélték, hogy ennek érdekében feláldozta a szociális háló egyes elemeit. 2004-ben lemondással fenyegetőzött, hacsak a gázai egyoldalú kivonulásról nem tartanak népszavazást, lemondó levelét végül 2005 augusztusában nyújtotta be, két nappal azelőtt, hogy a parlament megszavazta a kivonulási tervet.

2005 decemberében Netanjahu 47 százalékos támogatottsággal szerezte vissza a Likud elnöki posztját, székében 2007 augusztusában a szavazatok 73 százalékával erősítették meg. A 2006 márciusi választásokon a Likud a harmadik helyen végzett a Kadima és a Munkapárt mögött. A súlyos vereséget többen a netanjahui gazdasági reformok tömeges elutasításával magyarázták. A választási verség után az ellenzék vezérévé vált.

2008. július 31-én Netanjahu előrehozott választásokat követelt, mondván, Ehud Olmert utódja a Kadima pártban nem válhat automatikusan miniszterelnökké: "A nemzeti felelősség megköveteli a nép megkérdezését, új választások kiírását." Pártelnökségének és a gázai eseményeknek köszönehtően Netanjahu viszont automatikusan miniszterelnökjelöltté és a februári választás legnagyobb esélyesévé vált.

Címkék:
• benjamin netanjahu
• izrael