Kivégezték a 2002-es bali terrormerényletek elkövetőit

A múlt hét végén, november 8-án szombaton 23:20-kor a Nusakambangan Börtönben végrehajtották az ítéletet a 202 halálos áldozatot követelő 2002. október 12-i bali terrormerényletek Jemaah Islamiyah-hoz kötődő három kitervelőjén. Az Amrozi, Mukhlas és Imam Samudra néven ismert személyekkel sortűz végzett-  adta hírül az Antara Indonéz Nemzeti Hírügynökség. Öt évi jogi-politikai huzavona után tehát a kormány kész volt politikailag vállalni az ítélet végrehajtását. A 2002-es bali terrormerénylet az 1998 utáni Indonézia egyik legnagyobb össztársadalmi sokkja volt. Noha a radikálisok hat évvel ezelőtti akciója óriási elutasításra lelt a társadalomban, a (főleg a kivégzettek lakóhelye közelében élő) szimpatizánsok tüntetései, bombafenyegetései és politikusok elleni fenyegetései miatt szigorították a biztonsági szabályokat.

Az 1998. májusában Suharto elnök diktatúrájának
(1966-1998) bukásával Indonéziában tetőző délkelet-ázsiai gazdasági válság több
szempontból is igencsak turbulens éveket hozott az ország életében. Nemcsak a
rendszer gazdasági stabilitása miatt reményt vesztett emberek által követelt
demokratikus átalakulás és gazdasági reformok iránt volt erős társadalmi igény,
de a függetlenség óta a rendkívül heterogén etnikumú és kulturális, valamint
civilizációs szinten is megosztott országban az addigi autokratikus államrend
által elfojtott, de a demokratizálódás és a gazdasági válság okozta szociális és
etnikai különbségek által felszínre hozott különféle etnikai és vallási
közösségek közötti helyi viszályok (Maluku, Ambon, Poso, Dél-Celebesz)
megjelenése miatt megnőtt az igény a biztonságra is.

A világi berendezkedésű (az iszlám vallásosság
felé 1990 után ugyan közeledő) Suharto-rezsim bukása után és a demokratikus
átalakulás (szólásszabadság, sajtószabadság, szabad pártalapítás) folytán
nemcsak a politikai iszlám pártjai jelentek meg, de a korábban elűzött vagy
titokban működő radikális mozgalmak is jelentkeztek programjukkal. Míg a
politikai iszlám pártok azomban a demokratizálódó rendszer keretein belül
képzelték el széles skálán elterülő ötleteik megvalósítását, a radikális
csoportok (Laskar Jihad, Jemaah Islamiyyah, stb) a rendszeren kívül
kerestek megoldást, kétségbe vonva a világi rendszer és kormány
legitimitását.

A megnyilatkozásra bőven akadt lehetőség az
ezredfordulón: nemcsak a már említett helyi társadalmi konfliktusokba való
beavatkozással, de a gazdasági és (ekkoriban) politikai válság is megfelelő
terepet adott ehhez. A Jemaah Islamiyah (JI) rendelkezett valószínűleg
a legszélesebb nemzetközi kapcsolatokkal és az egyik legnagyobb létszámú (Kb
2-3000 fős) szervezet is volt.

A JI az 1970-es években nőtt ki az ötvenes
években az indonéz szigetvilágban iszlám államot kiépíteni igyekvő Darul Islammozgalmárok
tanításaira alapuló, Abu Bakar
Ba’asyir
és Abdullah
Sungkar
vezetésével a közép-jávai Solo melletti Ngrukiban létrejövő
pesantrenben (iskolában) tanító tanárok és ott tanult diákok laza
szervezetéből. Az iskola akkoriban illegálisnak minőső nézeteivel (iszlamista
állam a szigetvilágban, a fennálló rend elutasítása) kiváltotta a hatóságok
ellenintézkadéseit (Ba’syirt, Sungkart és több társukat is letartóztatták),
amire a tagok a hatóság elleni támadásokkal reagáltak. Ba’asyir és Sungkar végül
Malajziába emigrált, de fenntartották kapcsolataikat Indonéziában maradt és
illegális tevékenységet kifejtő tanítványaikkal, miközben kapcsolatrendszert
építettek ki más délkelet-ázsiai szervezetekkel is, illetve néhány személyes és
gazdasági kapcsolatra tettek szert a Perzsa öbölben is (az al-Kaidát is sokszor
szeretik belekeverni az ügybe. Tény, egyes JI-tagoknak lehettek személyes
kapcsolatai egyes al-Kaida tagokkal, de a JI /többek között/ inkább kihasználta
a későbbiekben a Bin Laden szervezetével való összemosást).

1999-ben, egy évvel Suharto bukása után a
szellemi vezetők visszatértek Indonéziába (Sungkar hamarosan meghalt), ahol
immáron egy radikálisabb eszközökkel fellépni kívánó csoport is megjelent, akik 
az otthoni operatív vezetők, Hambali
illetve a malajziai Noordin Mohamed
Top
vezetésével  nemcsak a "hitetlen, militáns" keresztények és a muszlimok
ekkori fegyveressé viszályiba akart vallási alapon fegyverrel beleszólni, de a
nyugati érdekeltségek ellen is fel kívántak lépni.

E körbe tartozott a három későbbi kivégzett is.
Mindhárman Malajziában látogatták a Ba’asyir és köre előadásait, Mukhlas
Afganisztánban is megfordult. Kapcsolatban álltak a Malukun és Poson zajló
konfliktusokkal is.

2001 folyamán a hadsereg bevetésével, valamint
fegyverszüneti megállapodásokkal Jakartának többé-kevésbé sikerült az
összetűzések intenzitását lecsökkenteni, ezzel a radikálisok számára is
behatárolódtak a lehetőségek. Új megnyilatkozási lehetőségként 2001. szeptember
11. adódott, melynek során többek közt a JI is dzsihádot hirdetett az USA és
szövetségesei ellen, a muszlim többségű lakosság pedig élesen tiltakozott az
afganisztáni beavatkozás miatt. Noha az USA többször is nyomást gyakorolt
Jakartára a radikálisok elleni fellépésre, a Megawati-kormány (2001-2004) nem
vállalt részt a terrorizmus elleni harcban, és a hazai radikálisok ellen sem
lépett fel ilyen belpolitikai környezetben. Ritka lehetőséget láttak ezért a
radikális szervezetek arra, hogy szélesebb körű legitimitást szerezzenek
akcióiknak és céljaiknak.

A Nyugat elleni szimbolikus fellépés célpontjának
pedig mi sem volt alkalmasabb, mint az ausztrál és európai turisták tömegei
által látogatott üdülőparadicsom, Bali szigete. A terv 2002 nyarán fogant meg a
Amrozi, Mukhlas, Imam Samudra és Hambali fejében. Végül egy öngyilkos merénylő
és két autóba rejtett bomba felhasználásával az amerikai konzulátusnál és két
közkedvelt éjszakai szórakozóhelynél sorrendbe időzítve bekövetkező
detonációkban összesen 202-en haltak meg, többségében turisták.

A merényletek kitervelői célt tévesztettek: a
társadalom elítélte a terrorakciót (állítólag Ba’asyir is előzetesen bírálta az
akciót, igaz, a nem megfelelő időzítés miatt) és az addig húzódozó hatóságok az
erős belső és nemzetközi nyomás hatására gyorsan letartóztatták az egyébként már
évek óta látókörükben lévő gyanusítottakat. A terrorizmusellenes jogszabály
elfogadása (ami az addig Suharto-kori szerepe miatt inkább visszaszorítani
kívánt hadseregnek adott erősebb eszközöket) és a külföldi titkosszolgálatokkal
való együttműködés erősítése is a merényletek következménye volt. Azóta ennek
következtében is a szélsőséges szervezetek több tagját sikerült elfogni és e
csoportokat részlegesen meggyöngíteni.

Az elkövetők végül bevallották a
tettüket, sőt JI-kapcsolatukat is elismerték (ellenben tagadták az
al-Kaida-szálat). A bíróságok igen gyorsan lefolytatták a pereket és az elfogott
értelmi szerzőket (Mukhlas és Imam Samudra) illetve a logisztikát szervező
Amrozit halálra ítélték (Ba’asyir részvétele nem biznyosodott be a robbantásban,
ő végül két és fél évet kapott, Hambalit az amerikaiak fogták el Thaiföldön).
Ekkor megkezdődött egy öt évig tartó jogi-politikai huzavona.

 

Az indonéz kormány ugyan keményen fel kívánt
lépni a szélsőségesekkel szemben (erre az ezredfordulós tapasztalatok és az
instabilitás miatt erősödő lakossági igény is volt), de  politikai és biztonsági
szempontból voltak kétségei: hogy ti. a radikalizmusnak mekkora  mozgástere van
(mint utóbb kiderült, támogatottságuk viszonylag marginális, mégis több, JI-hoz
köthető robbantás is történt 2002-2004 között Jakartában és 2005-ben ismét
Balin), illetve a parlamentben jelentős számú képviselővel bíró politikai iszlám
pártok reakciója miatt is aggódtak (ezért még érdekesebb, hogy alig fél évvel a
parlamenti választások előtt tették meg a bejelentést). Az elítéltek is több
jogi aktussal próbálkoztak: noha végig mártíromságukat (mint céljukat)
hangoztatták, hol az Alkotmánybírósághoz fordultak, hogy a merénylet után
elfogadott terrorellenes rendelet alapján alkotmányellenesen ítélték el őket
visszamenőleges hatállyal (az indonéz alkotmánybíróság határozata sem kevésbé figyelemreméltó),
hol azért nyújtottak be indítványt, hogy az "embertelen",
1964-es törvény szerint hatályos golyó általi kivégzési
mód
helyett inkább fejezzék le
őket (nyilvánvalóan felesleges próbálkozás volt). Többször fenyegetőztek
bosszúval is. Viszont a világból is többször jöttek üzentek,
számos vita dúlt például Ausztráliában is (érdekesség, hogy még az Amnesty
International is "megengedte"
Indonéziának a kivégzést).

Az elmúlt években szinte félévente jelentették be a
hivatalos szervek, hogy az ítéletet "hamarosan" végrehajtják, de a halogatásízű 
magyarázatok után végül az idei Ramadán
után
tűztek ki a végső időpontot: hogy ti. november elején végrehajtják az
ítéletet.

Most a hatóságok szigorított biztonsági
intézkedésekkel készülnek a szimpatizánsok esetleges további demonstrációira, az
iszlám mérsékelt irányzatait követő indonéz társadalom többsége azonban elítélte
a támadásokat és ma sem szimpatizál a kivégzettekkel.

Forrás:

A cikk eredeti formájában megjelent a Katonapolitikai blogon, 2008. november 9-én.

katpol.blog.hu/CSM

Felkapott hírek

Friss hírek

Konkrét eredménnyel zárul az idei harmadik Korea-közi csúcs

Észak-Korea beleegyezett abba, hogy nemzetközi szakértők jelenlétében véglegesen leszereli a jongbjoni atomlétesítményt és a Szohe rakétakísérleti telepet, amennyiben az Egyesült Államok is teljesíti a szingapúri amerikai-észak-koreai megállapodásban foglaltakat - jelentette be Mun Dzse In dél-koreai elnök Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel tartott közös sajtótájékoztatóján Phenjanban szerdán.

Read More »

Csak az elektromos autókban bízik a T&E civil szervezet

Mintegy 43 millió súlyosan környezetszennyező dízelüzemű jármű közlekedik az Európai Unió útjain, és a számuk tovább nő immár három évvel a dízelbotrány kirobbanása után is - írta keddi jelentésében a Transport & Environment (T&E - Közlekedés és Környezet) nevű nemzetközi civil szervezet.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás